Csocsoszan (299)
Alkategóriák
Lekváros-mákos csigák
Felkérést kaptam a hétvégére, hogy a hozzánk érkező fiatalemberek számára valamit esetleg tudnék-e a leves mellé sütni, amit mondjuk reggel vagy akár napközben is lehetne eszegetni, de inkább bármikor a nap folyamán. Gondolkodóba is estem, hogy éhessé váló férfiak vajon milyen édességnek is örülnének és a megoldást, a sütemény alapját egy fernandel nevezetű süteményben találtam meg, viszont én az eredeti recepttel ellentétben nem egy sütőben feltekerve rakosgattam egymás mellé szorosan a tekercseket, hanem akkor már inkább a jól bevált csiga formátumot részesítettem előnyben. Így születtek meg a lekváros-mákos csigucik.
Az egyik februári hétvégénket Esztergomban és kicsit Párkányban töltöttük, mivel nekem a munkám miatt oda kellett utaznom és így drága egyetlen Lovagom úgy döntött, velem tart, kirándulunk egyet. Lázasan kezdtem megfelelő szállás után keresgélni és nézegetni, vajon mit is tudunk majd megnézni a városban. Nem akartunk egy rohanós, mindent megnézünk egyszerre hétvégét, csak kényelmesen sétálni akár a hidegben is és valamit azért megnézni.
Sikerült egy nagyon szép, családi panzióba botlanunk és az ott eltöltött napok után úgy döntöttünk, egyszer még biztosan visszatérünk hozzájuk. Közel voltunk a Vízivároshoz, főtérhez, bazilikához, így mindent gyalogosan körbe tudtunk járni és még az idő is nekünk kedvezett. Hideg volt ugyan, de szép napos idő, ezért nyugodtan koptathattuk a város utcáit.
Amikor értékeljük a meleget
Sajnos a mi kis 21. századunk világának egy része természetesnek veszi, hogy amikor hazaér, meleg szoba várja, mindig van meleg víz és teljesen természetes, hogy amikor fázunk, feljebb tekerjük a fűtést. Elfeledkezünk róla sokszor, hogy ma is élnek sokan, akiknek ez nem természetes, akik igenis fáznak télen és a világ számos pontján elképzelni sem tudják, mit jelent a termosztát… De nem erről szeretnék most írni, bár lehetne épp eleget. Inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy gondoljunk arra, ami elvileg nem feltétlenül természetes.
Egy örök klasszikus új élete
Szeretem a filmeket, a régi filmeket kicsit jobban, de szeretem megnézni a mostaniakat is. A mozi, mindig egy élmény, de van, amit már csak a televízióban, vagy mindenféle más módon nézhetünk meg. Egy történet viszont elkísért már gyermekkorom óta úgy, hogy abban a pillanatban, amikor meghallottam, bárhol adják, már menekülőre is fogtam a dolgot, olvasni pedig egyszer voltam hajlandó egész életemben, azt is nagy kínszenvedéssel. Senki nem értette, miért reagálok így magára a történetre, hisz alapjában véve elég romantikus léleknek tart mindenki, szeretem a szép történeteket és a nagy szerelmeket (Jane Austin nem véletlenül tartozik kedvenceim közé, a Büszkeség és balítélet pedig mai napig nagy favorit). Ez a nagy klasszikus azonban lassan évtizedek óta inkább értetlenséget és nem tetszést váltott ki belőlem. Inkább olvastam bármi mást Dante Poklától kezdve a Hamleten át egészen a Faustig, de ez az egy mű, mint valami kínszenvedés lebegett a szemem előtt… Gondolom, most már mindenki elég kíváncsi, vajon mi válthatott ki belőlem ilyen fokú ellenérzést… a legklasszikusabb és úgymond örökérvényű szerelmi történet, Shakespeare Rómeó és Júliája…
Kérem szépen, most aztán bátran elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik. Családot alapítani nem csak egyéni, hanem nemzeti létkérdéssé is vált. S mit tehet egy 30 feletti, családra vágyó nő? Újra szétnéz a környezetében, s megállapítja azt, amit megszokott (aki olyan, az már elkelt, aki meg nem kelt el, az épp azért nem, mert olyan, amilyen), illetve érdeklődik, hogy hol lehetnek a potenciális társ-, majd férj- és apajelöltek. A hír, hogy a harmincas pasik a gimis csajokat hajtják (aki nem hiszi, bátran kérdezze meg középiskola felsőbb éveibe járó lány ismerőseit, hogy mégis, ugyan, hány éves „fiúk” kerülgetik őt), engem az online társkeresés mezejére zavart.
Valahogy így kezdődött a netes társkeresős történetem.
Az elején komolyan vettem a kitűzött célt: ismerkedni, randizni, majd megállapodni egyikük oldalán. Őszinte voltam, valós névvel és fényképpel.
Bíztam a szerencsében, hiszen mindannyian ismerünk olyanokat, akik ismernek olyanokat, akik netes társkeresőn jöttek össze. Persze hallottuk már Steve Feltham nevét is, aki 25 éve kutatja a Loch Ness-i szörnyet.
Pár nap alatt kiderült, hogy ebből nemhogy férjtalálás nem lesz, de ha sokáig maradok fent az oldalon, akkor bizony úgy döntök, hogy inkább apácazárdában töltöm életem hátralévő részét.
Minden kitartásom és pozitív hozzáállásom ellenére, de inkább által, 8, azaz nyolc napot bírtam. Következzék hát nem elrettentésül, inkább csak tájékoztatóul néhány eset, amikből azért képet lehet kapni, mi is a helyzet ismerkedési fronton.
Utókarácsonyi sütemény
Karácsony után általában már rágondolni sem tudunk a süteményekre, aztán jön a szilveszter és mégis sütünk valamit, főleg ha vendégek jönnek, vagy mi megyünk valahova. Idén én is így voltam vele, ezért szilveszter délelőtt nekiálltam sütni, hogy meglephessem vele vendéglátóinkat. Természetesen kinéztem magamnak egy receptet, ami kissé hasonlított ránézésre a browniehoz, tortának is beillett volna, de ugye a végeredmény kicsit más lett, mint ami az alapot szolgáltatta. Annyit azonban elmondhatok, hogy mindenki tetszését elnyerte, így bátran sütögetheti mindenki, akinek megtetszik a recept.
Lett egy új szokásom: mostanában megnézem, hogy melyik élelmiszer milyen "egyéb" anyagot tartalmaz. S amikor az információ elhatározza, hogy megindul felénk, csak kapkodjuk a fejünket. Találtam egy cikket arról is, hogy mennyire egészségtelenek a bolti sajtok.
Az én hűtőszekrényem általában tabula rasa, üres terület, amiben csak némi sajt és tejföl leledzik, ezért szívemre vettem a sajtokat leleplező cikket. Azonban eszembe jutott, hogy anyukám még nem olyan rég is készített otthon sajtot. A receptet javasolom mindenkinek, mert könnyű elkészíteni, csak egy kis figyelmet, minimális hozzávalókat és egy tiszta pelenkát igényel.
Állatokkal mint szimbólumokkkal foglalkozó írásunk következő részében a régi időkbe nyúló, de sok változáson átesett állatjelképeket mutatunk be: majom, holló, kígyó és egér képezi ezúttal vizsgálódásunk tárgyát.
Vaclav Nyizsinszkij élete
Vaclav Fomics Nyizsinszkij (Вацлав Фомич Нижинский)
„Táncolni akarok, rajzolni, zongorázni, verseket írni. Mindenkit szeretni akarok – ez az életem célja. Mindenkit szeretek. Nem akarok sem háborút, sem határokat. Mindenütt az otthonom van, ahol béke van. Szeretni akarok, szeretni. Ember vagyok, Isten bennem van, én pedig benne. Hívom, keresem őt. Kereső vagyok, mert érzem Istent. Isten keres engem, és meg fogjuk találni egymást.”
(Vaclav Nyizsinszkij)
Ha röviden akarjuk őt jellemezni, egyetlen mondattal könnyen megtehetjük:
A világ legtehetségesebb férfi balett táncosa.
A balett egész életemben távol állt tőlem, de véletlenül találtam a Youtube-on egy korabeli felvételt Nyizsinszkij táncáról. Leírhatatlan látvány, a mozgása, szemei szuggesztív ereje. Bevallom, felkeltette érdeklődésemet ez a rendkívüli táncos, akinek a neve ismerős volt számomra, se semmi többet nem tudtam róla. Gondoltam mások is lehetnek így ezzel, ezért kisebb kutatómunkával összegyűjtött beszámolók alapján életére és munkásságára szeretném kicsit felhívni a figyelmet. A legendás táncos egyébként nagy érdeklődést vált ki mind a mai napig.
Birsalmasajtos aszalékos gyümölcskenyér
Minden évben kitalálok valami olyat, amit még korábban nem sütöttem. Ez idén egy birsalmasajtos gyümölcskenyér lett, amihez még jó sok aszalt gyümölcsöt raktam. Az illata csodás lett és mindenki rajongott érte, és nem csak az illatáért…!
Még...
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk Kedves Olvasóinktól a régi közmondásokból csemezgető írásunkkal kapcsolatosan. - Illetve finoman tudtunkra adták, hogy a karácsony előtti időszak talán nem a legalkalmasabb Erdélyi János A magyar közmondások könyvében (Pest, 1851.) található közel 9.000 darab régi magyar mondás áttekintésére, de azért szívesen olvasnák tovább válogatásunkat.
Következzenek újra eleink régi mondásai, a korábbiaknak megfelelően korabeli helyesírással és zárójelben Erdélyi János magyarázataival. Talán a karácsonyi vendégváráshoz is találunk köztük hasznos szófordulatot!
A magyar közmondások könyve a Kisfaludy Társaság megbízásából készült, szerkesztette és kiadta Erdélyi János. A kötet Pesten jelent meg 1851-ben. A szerző az előszót Pesten írta meg, 1851. március 15-én.
A gyűjtő 9000 (!) darab magyar közmondást gyűjtött össze, közmondás alatt értette mindazokat a rövid szólásmódokat, amely a népnél öröklött formában szájról szájra élt.
Erdélyi János hangsúlyozza, hogy minden közmondásnak szófeletti értelme van, ezért a szimbolika
"mélyen bejátszik a közmondások természetébe, kettős hatalommal ruházván föl a szavakat: hogy legyenek ott a fül és szem előtt, mint az általok kifejezett gondolat".
A közmondások ítéletet adnak, nem kímélik az öregséget, szépnemet, kifog a hatalmon. Olykor packázik, alkalmanként pajkos, máskor kedveskedik, néha parancsoló, "sőt mosdatlan száju is nem egyszer".
Az alábbiakban a gyűjteményből szemezgetünk pár régi, talán ma már kevésbé ismert közmondást. A helyesírást nem modernizáltuk, a mondások mellett zárójelben közöljük a gyűjteményben is található magyarázatokat.
Egy ismeretlen recept – Torta sütőtökkel
Néhány hete meglátogattam egyik legjobb barátnőmet és egy fantasztikus süteménnyel kínált meg, kisfia pedig egyszerűen odáig volt tőle, hogy ő ilyet ehet ebéd után. Eddig is szerettem a sütőtököt és nagy kedvencemet tortaformában látni, úgy voltam vele, biztosan jó dolog sülhetett ki belőle. A színe is csodás, főleg egy ilyen borúsabb, már ténylegesen a telet idéző napon, így eldöntöttem, kipróbálom ezt a süteményt. Kíváncsi vagyok, nekem is olyan jól sikerül-e és szintén akkora keletje lesz, mint barátnőmnél.
Íme, a recept, amit innen is köszönök neki!
Elmentem a belvárosba venni néhány dolgot, mivel a rokonság nagy részének mindenféle születés- és névnapja van novemberben. A cím viszont nem ezért van, bár sokan gondolhatnánk, hogy mi már ebből adódóan elkezdjük a nagy családi ünneplést november elején és be sem fejezzük a következő év kezdetéig. Ugyan van benne valami, de mégsem ez jutott az eszembe a cím kapcsán.
Ahogy említettem, elmentem körülnézni, ki minek is örülne és döbbenten tapasztaltam, hogy lassan minden kisebb és nagyobb boltban, az ilyen nagyobb helyeket ne is említsük, megjelent a karácsony… Girlandok, fenyők, minden tiszta műhó és karácsonyfadíszek tömkelege, hóemberkék gyülekezete a Mikulással, valamint a hozzá tartozó elmaradhatatlan, piros orrú rénszarvasok rémisztgetnek néha, mert nem feltétlenül szépek. Minden telis tele ezekkel a figurákkal és díszekkel, de még csak november van, ráadásnak a klímaváltozásnak "hála" olyan 20 fok körüli hőmérséklettel.