Állatszimbólumok III. rész

Kategória: Feng Shuink 2016. január 02., szombat 19:40

Állatokkal mint szimbólumokkkal foglalkozó írásunk következő részében a régi időkbe nyúló, de sok változáson átesett állatjelképeket mutatunk be: majom, holló, kígyó és egér képezi ezúttal vizsgálódásunk tárgyát.

 

Majom2

Majom


„A színpadon
Három majom,
Hülyének néznek minket,
azt gondolom.”
(Dalszöveg, Republic)

 

Általában a mozgékonyság, élénkség, utánzás, alantas ösztönök szimbóluma. Okosak, vidámak, mégis agyafúrt, kapzsi, kétszínű lények.
A mexikói maják szerint a majmok a matematika megteremtői, az üvöltő majom a jóslás és a történelem szeretetére utal.
Egyiptomban Thot isten, a tudósok védelmezője, az isteni írnok, a teremtő isten, Ptah szavainak lejegyzője pávián alakban testesült meg. Művész, a virágok, kertek, ünnepek barátja, mágus, aki képes a legmisztikusabb hieroglifák megfejtésére is, az idők ura.
Hanumán, a hindu majomisten a jóindulat, nyájasság, szelídség megtestesítője. Hanumánt egyébként a nappal, széllel, zivatarral hozták kapcsolatba, a tudományok mesterének, a falusi élet pártfogójának tekintették. Termékenység szimbólum is. A hinduknál a majom szent és sérthetetlen állat.
Kínában több jelentést hordozó állat: csúnyaság, csalás, házasságtörés jelképe, de Dél-Kínában mint az erények szimbólumát tisztelték. A kínai színházban a majom a bölcs beavatott. A kínai állatöv kilencedik állata. A kezében őszibarackot tartó majom a hosszú életet jelképezi.
A buddhizmusban a Három Esztelen Teremtmény egyike, a mohóság és kapzsiság jelképe. Ugyanakkor a Majomkirály, Szun Vu-kung egy buddhista zarándok társa (a keleten népszerű Majomkirály magyarul is olvasható: Tung Jüe Vu Cseng-En: Nyugati utazás avagy a majomkirály története I-III., Európa Könyvkiadó, 1980. Mindenkinek szeretettel ajánlom, főként TV nézés helyett.).
Szintén buddhista hagyományra vezethető vissza a három majom befogott szemmel, füllel és szájjal.

Japánban a néphagyományok szerint a majmok védenek a démonok, betegségek ellen, segítik a termékenységet, a gyereknevelést és a harmonikus házasságot. A japánok a gyermekeknek gyakran adnak majomhoz hasonló játékot, mert szerintük képesek elűzni a gonosz szellemeket.
A cerkóf majmok a régi görögök szerint régen emberek voltak, akiket Héraklész büntetésből majommá változtatott.
A kereszténységben általában negatív jelkép. A hiúság, fényűzés, léhaság, sőt a Gonosz szimbóluma. A középkorban az eretnekséget, bálványimádást, pogányságot fejezte ki. A bűnökhöz, a kéjvágyhoz és a bujasághoz kapcsolták.
A mesékben a majom legtöbbször ostoba, hiú lényként jelenik meg, aki képes tanulni a leckékből és megszabadulni hibáitól.
A pszichoanalízisben a tudattalan cselekvések megtestesítője. Jelenthet éretlen viselkedést, elnyomott szexualitást is. A pszichológiában jelölheti az elbizonytalanodást, a saját szerepünkben való kételkedést.
Az álmokban a szemérmetlenség, érzékiség, hivalkodás jelképe, de gyakran jelölheti a hízelgő, ám öncélú barátokat is.
Pozitív szimbólumként használható mint az éleslátás és intuíció állata, az erő, hűség és önfeláldozás jelképét.

 

 

 

Holló

Hollo Hunyadi
„Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.”
(Holló c. film)

 


Ahogyan a madarak általában, a holló is az égi, isteni szféra és a földi világ közötti közvetítőként jelenik meg a leggyakrabban. Fontos hírnök-jós szerepet tulajdonítanak neki, információi nem evilági forrásokból származnak.
A boszorkányok, de a fehér mágusok jelképe is.
Nagyon okos, párjuk mellett hűségesen kitartó madarak.
Kínában az erő szimbóluma. A háromlábú kínai holló jelkép a Nap három fázisát (napfelkelte, delelés, napnyugta) jelöli.
A Mithrasz-misztériumokban a beavatás első fokát jelezte.
A perzsáknál a napisten madara.
A görögöknél Apollón és Héliosz madara. Eredetileg fehérnek képzelték, ami azért lett fekete, mert rossz hírt hozott Apollónnak. Más hagyományok szerint azért változtatta Apollón a hollót feketévé, mert zavarta az állandó fecsegése. Pallasz Athéné és Kronosz attribútuma, a hosszú élet jelképe. A görögök a hollót különösen okos madárnak tartották és a jóslás képességét tulajdonították neki. Egyesek szerint holló jelezte a delphoi jósda bejáratát.
Athéné a hollót a fecsegő természete miatt nem választotta állandó kísérőjévé, ezért lett a bagoly az. A germán és a kelta mitológiában is jósként szerepelt.
A mongol sámánok a hollókat segítőszellemként tekintik, de lehet totemős is.
Kínában a Vörös Holló a Csou-dinasztia királyainak jelképe.
A zsidó hagyományban a tisztátlanság, halál, pusztulás, csalás jelképe.
A kereszténységben a pogányok, elbukottak, a bűnösök és a bűnök, néha az ördög szimbóluma. Mégis Isten gyakran küld a hollóval eledelt szentek és kiválasztottak számára.
A sisak tetején lévő holló a váratlan segítséget jelenti.
A kígyót megölő holló a mohóságot jelképezi, mert elpusztul a kígyóméregtől.
Az alkímiában a koponyával és sírral együtt a bomlás jelképe.
A gyűrűt a csőrében tartó holló a Hunyadi-család címerállata. A Corvinus Mátyás is erre utal (Corvus = holló), hollójának csőrében az örökkévalóság és igazság gyűrűje található. A Fekete Sereg a holló fekete ruháját viselte. Vannak, akik szerint a Hunyadiak hollójának csőrében tartott gyűrű a napot szimbolizálja. Feltehetőleg a Hunyadi holló az égi és a földi szféra közötti közlekedést és a királyi vérből származást szimbolizálja.
E. A. Poe versében a gonosz szimbóluma, ami sötétségbe taszítja a lelket.
Negatív értelemben használva gyakran ellentétpárjaként a fehér hattyú szerepel.
Csőrében levelet tartva a Magyar Posta egykori jelképe.
A teremtés és spirituális erő állatszimbóluma.

 

 

 

Egér

Eger
„Plafonom az ég, a moha ül a romokon,
Kopott szürke bunda, lenéznek a rokonok.
Ha kopog a szemem, sajtról álmodok,
Templom egere vagyok, cincogok, ha akarok!”
(Dalszöveg, P. Box)

 


Napjainkban leginkább a középszerűséget, a tömeget alkotó szürkeséget jelenti ez az állat. Amíg az emberek természetközelibb életmódot éltek, ez a rágcsáló főként negatív jelentést hordozott. Mára már inkább az az elfogadottabb, ha a „macska-egér” harcban az egér győz – gondoljunk csak az elmúlt időszakok meséire és mesefilmjeire. De, tegyük hozzá, csak akkor, ha mindez a mi életterünkön kívül történik, mert portán belül mindenki továbbra is irtja a kártékony élőlényeket.
Régebbi korokban a sötétség erőit, a szüntelen mozgást, az öntudatlan, értelmezhetetlen nyugtalanságot, a zűrzavart hordozta magában.
Az egyiptomiak szerint az egerek a Nílus iszapjából keletkeztek és démoni erőt tulajdonítottak nekik.
Kínában a gabonát pusztító egér a káros, negatív erők jelképe.
A görögöknél Apollón attribútuma. Szaporasága miatt Aphrodité mellett is ábrázolták.
A kereszténységben az ördöggel azonosították, az ábrázolásokban általában az élet fájának gyökereit rágta.
Az újkorban is a pusztulás, bomlás, testi halál jelképe. Az örök alulmaradó, a hiábavaló, gyűlölködő küzdelem részese.
Pszichológiailag kapcsolódhat életünk feloldhatatlan helyzeteihez, amiket ideje lenne megoldanunk. Egyes nézetek szerint az egér szimbólum képes közelebb vinni az ok-okozat törvényeihez, emlékeztet a részletek jelentőségére.

 

 

 

Kígyó

Kigyo
Az ember hajt az országúton, és meglát egy kígyót, mozdulatlanul az úttest közepén. A fickó megállt, és látta, hogy a kígyó megsebesült. Ezért hazavitte, ápolta, meggyógyította. Amikor a kígyó fölépült, kinyitotta neki a bejárati ajtót, hogy elmehessen. Ahogy a csörgőkígyó kifelé tekergődzött, megmarta a lábán. Mielőtt a méreg végzett volna vele, még odaszólt a kígyónak: "Befogadtalak, etettelek, meggyógyítottam a sebeidet, és most azzal fizetsz, hogy megmarsz?" A kígyó megállt, és azt válaszolta: "Ez mind igaz. De mindeközben végig tudtad, hogy én kígyó vagyok."
(Steve Berry)

 


A kígyó egyetemes, ambivalens jelentéseket hordozó állatszimbólum.
Szoláris (a Nap útja) és lunáris (vedlése miatt a Holdhoz kötődő), illetve lehet női, férfi és androgün jelkép is.
Általában az újjászületés, a gyógyulás és a halhatatlanság jelképe. Utalhat a teremtés előtti káoszra, spirális vagy kör alakban pedig a ciklikusságra és a sorsra.
Nagyon gyakran a madár ellentétpárja.
Az egyiptomiaknál a viszály és a pusztítás jelképe. Pozitív formában mint Ureusz, a pápaszemes kígyó, a napisten védelmezője jelenik meg. A fáraók felségjelvényévé vált, így a legfelsőbb isteni és királyi bölcsesség és hatalom, tudás állatszimbóluma.
Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó az örökkévaló idő, a világmindenséget fenntartó örök körforgás jelképe.
Az akkád mítoszokban a sötétség és káosz megtestesítője.
Indiában is összetett szimbólum, általában varázshatalmú, démoni lényként jelenik meg. A kígyóként vagy emberfejű kígyóként ábrázolt nágák a hindu mitológia bölcs, varázserővel is rendelkező félisten lényei.
Az iráni mitológiában a sötétség és hazugság szimbóluma.
Kínában nem mindig különböztették meg a sárkánytól. A földműves kultúrákban kedvező a megítélése, mert az esővel kapcsolatos. Néha azért negatív jelentést is hordozott (rosszakarat. csalás, pusztítás). A kínai szimbolikában csak ritkán szerepel állat-ember kombináció, ezek egyike a fiú és lánytestvért ábrázoló emberfejű kígyópár, akik a jing és jangot testesítik meg.
Japánban Sasanoo, segítő és pusztító viharisten egyik megjelenési formája a kígyó.
Krétán ez az állat termékenységi szimbólum, de Minószt, a lelkek bíráját is kígyó testtel jelenítették meg.
Az antikvitásban is sokrétű jelentést hordozott ez az állat. Képviselte a transzcendens erőt, a föld és a meny közötti összeköttetést biztosította. Sírhalmokon a feltámadásra és a halhatatlanságra utalt. A görögöknél szorosan kapcsolódott a gyógyításhoz, Aszklépiosz gyógyító isten attribútuma a kígyó volt. A római gyógyfürdőket kígyókkal díszítették. Apollón attribútuma is volt. Jelképezte a fényt, amely legyőzi a sötétséget és elhozza a tudást. Pallasz Athéné állataként a bölcsesség, ész és erő szövetségét szimbolizálta.
Hippokratész attribútuma, a kehelytől kifelé tekergőző kígyó az ismert világból az ismeretlenbe való hatolást és gyógyulást testesítette meg.
Negatív erőként is jelen volt az antikvitásban. A kígyólábú gigászok a kozmikus rend ellen támadtak, Laokoónt és fiait pedig kígyók marták halálra.
Az amerikai indiánoknál a kígyó a következőket szimbolizálta: esőhozó hatalom, a háború isteneinek dárdája, az örökkévalóság és a halál hírnöke. Az aztékok szerint az ember Quetzalkoatl tollaskígyó isten véréből született.
A zsidó-keresztény kultúrkörben is ambivalens állatszimbólum. Az Édenkertben a kísértő Gonosz megjelenési formája, vedlése miatt a halhatatlanság és bölcsesség jelképe. János evangélistánál a keresztre feszített Megváltó jelképe, Máténál a bölcsességé.
Szinte minden kultúrában a saját farkába harapó kígyó a körforgást jelképezi.

 

Állatszimbólumokkal foglalkozó sorazunnk korábbi részei:

Állatszimbólumok I.

Állatszimbólumok II. - királyi állatok

 

Utoljára frissítve: 2016. máj. 30., hétfő 12:11
2017. december 16. Szombat
Etelka, Aletta

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód