Az idén is elkezdődött a böjti időszak, de most már tényleg el kell gondolkodnom azon, vajon mit is vonjak meg magamtól… Talán mások is egyet tudnak érteni azzal a felfogással, hogy a húsmentes 40 nap, az nem feltétlenül igazi böjt, főleg, ha az ember nem húsimádó és amúgy sem hiányzik az étrendjéből. Másrészt pedig nem is feltétlenül eszik mindenki húst. Az erről való lemondás helyett én inkább mindig valami mást választottam, amit tényleg szerettem. Például moziba menni, koncertre, színházba, megnézni valamit a tévében, amit amúgy már láttam, tehát nem hiányozna az életemből, vagy pedig ha még nem, akkor később úgyis újra meg tudnám nézni. Nem mentem cukrászdába, próbáltam kevesebb édességet enni és hasonlók. Ezek a vállalásaim lassan két és fél éve teljesen átalakultak.

Elmúlt az ünnepi időszak, de bevallom, nálunk még áll a karácsonyfa, hisz szeretjük minél tovább az otthonunkban tudni. A kis Hercegek pedig a mai napig csodálkozó tekintettel állnak előtte, mint az első pillanatban, amikor szenteste meglátták.

Velük készülni az ünnepre igazán nagy kaland volt, mert az éppen „nem akarunk aludni” időszakukat élték, élik – bár néha már alszanak újból délután –, így elég nehéz volt a meglepetés erejével megérkeztetni a feldíszített fát, de az Öregkirály az Öregkirálynéval együtt sikeresen lefoglalta őket arra a néhány órára.

A jóidő múlásával rákényszerülök szokásos őszi cipősszekrény-revíziómra. Szomorúan rakosgatom a nyári szandákat, papucsokat, helyettük szedem elő a zárt cipőket. Hamarosan zöld, lila, rózsaszín, szürke, bordó, sötétkék lábbelik hevernek előttem.
Úgy teszek, ahogyan a bölcsek javasolják: nézz rá úgy a dolgaidra, mintha először látnád őket! Amit látok, hirtelen furcsa lesz. Csupa színes cipellő! Gondolkodom ezek mikéntjén s néhány emlék úszik elém.

Kedves Olvasóink miként viszonyulnak a virágcsokrokhoz? Szeretnek virágot kapni? Szoktak virágot vásárolni szeretteiknek?

Mint annyi más dologban, e téren is sokat változtam az elmúlt időszakban. Hosszú éveken át nem örültem igazán a virágcsokroknak, inkább a cserepes növényeket preferáltam, mondván azok tovább élnek. Bizonyára szerepe volt ebben a feng shui tanácsainak, miszerint kerüljük a vágott = halott növényeket.
Tavaly több évtizedes munka végére értem és azt hiszem – egy időre legalábbis – kevesebb időt és energiát szándékozom a tudomány oltárán szentelni. A lezárás alkalmából viszont gyönyörű virágcsokrokkal ajándékoztak meg szeretteim, és volt, akitől egy vázát kaptam.

S azóta ez a váza bizony gyakran van használatban. Mert végre kezdem megérteni a virágok mondanivalóját. Merthogy ők vágottan sem halottak, sőt nagyon is élők és szavak nélkül, szépségükkel és illatukkal tanítanak minket.