Rövidprózák

hétfő, 12 április 2021 08:53

A házam és kertem titkos élete

Egyedülálló, elvált negyvenéves nő vagyok. Mivel kifizettem a volt férjemet a családi házunkból és befejeztem annak felújítását, rendbe tettem a hozzá tartozó portát, számos növénnyel teleültettem a kertjét, így bátran elmondhattam: igen, jól ismerem a házamat, a kertemet és a velem ott élő kutyámat, macskámat. Tudtam mennyibe került a járólap, hol vettem a csillárokat, merre futnak a vezetékek a falakban; melyik fát mikor ültettem, melyik bokrot kitől kaptam ajándékba; hol bújnak az évelő virághagymák; a kutyám ugatástípusai legalább annyira beszédesek számomra, mint a macskám kedvenc heverésző testhelyzetei.
Ezekre és hasonló kérdésekre bármikor tudtam válaszolni, ezért úgy gondoltam, hogy dolgozni járó hivatali tollnokként, aki hétvégei, szabadsága egy részét és estéit otthon tölti, ismerem a házat, a portát, amelyeknek, valljuk be, én vagyok a tulajdonosa és úrnője.
A járvány miatti itthon maradás 2020 tavaszán furcsa érzés volt. Lelassulás, emberek hiánya, félelem, aggodalom, bizonytalanság. Ellentmondó hírek és javallatok. – Mindezekkel szembeni védekezésemet azzal kezdtem, hogy teljesen kikapcsoltam a híreket és a rettegés helyett a figyelem töltötte ki a mindennapjaimat és a kezdeti, unatkozástól való félelem helyét számtalan felismerés töltötte ki.

kedd, 31 október 2017 09:03

A toronyszoba lépcsője

A fiatal nőt messziről szólította el a telefonhívás. Kedvetlenül nyúlt a laptopja mellett, könyvek alatt lapuló vezetékes telefon után.

Toronyszoba1

- Igen? – szólt bele.
- Én vagyok. Ráérsz kicsit?
- Nem igazán –felelte kelletlenül. - Le kell adnom azt a tanulmányt, holnap éjfél a határidő.
- Tudom, de… - csak ekkor figyelt fel Vali kelletlen hangjára. – A lépcsőt akarják megnézni.
A nő nagyot nyelt a válasz hallatán.
- Miért? – kérdezte feszülten.
- Valami műemlékes – válaszolt Vali. – Gyere le a portára, kérlek.
Rózsa rossz érzéssel emelkedett fel a székéről. Megvonta a vállát, ahogy az ajtóhoz sétált a feldolgozásra váró könyvkupac mellett. A holnap éjfél még messze van.

csütörtök, 22 május 2014 12:52

Antal, az utazásszervező

Mai napig emlékszem az első találkozásomra Antallal. Magas, szikár, idősödő úriember volt. Az a típus, aki szeretnék lenni idős koromra, ha férfinak születek. A modora, a beszéde, minden egy igazi úriembert idézett. Szemei világosak voltak, régen sötét kékek lehettek, de ekkorra már halványra szívta őket az idő. Egyenes tartásán jól festett a fekete öltöny. Általában ilyet hordott, télen egy hosszú világos barna kabáttal. Ilyenkor is volt nála kalap, és fehér sálját úgy tudta levenni, mint senki más. Haja ősz volt, feltételezéseim szerint korán megőszülhetett, és ez még vonzóbbá tehette.

1. oldal / 4