Már nem házasoknak

Már az, hogy felmerül bennem, nő létemre, hogy elhívjam a kiszemelt pasit randira, azt mutatja, hogy fura világban élek. Valami nem stimmel. Eddig úgy gondoltam, hogy a kapcsolatokat a nők viszik a vállaikon, a férfiaknak hát egy feladat marad: a kapcsolat elindítása. Legalább ennyi, könyörgöm…

Mikor vágjunk bele az újba?

Első lépés: számoljunk le a múlttal

Hosszú kapcsolatok után nehéz az újrakezdés. Az élet minden területén, de különösen igaz ez a párkapcsolatoknál.

Sokan szinte azonnal új kapcsolatba lépnek (rohannak), de talán érdemes lenni kicsit hagyni, hogy begyógyuljanak a sebek, s megtanuljuk azt, amit ebben a viszonyban, emellett az ember mellett meg kellett (volna) tanulnunk. Maga a komoly és/vagy hosszú párkapcsolat fogalma nem ugyanazt jelenti mindenki számára. Egy pszichológustól hallottam, hogy ötévnyi együttélés esetén már házasságról beszélhetünk lelki értelemben. Különösen így van ez napjainkban, a házassági kedv iránti rendkívüli alacsony hajlandóság korában.

Mindnyájunkban felmerül ez a kérdés egy kapcsolat végén, nemtől és kortól függetlenül, ha úgy érezzük, hogy a villám csap belénk, amikor megtudjuk: vége. Sokszor csak növeli fájdalmunkat, ha a másik beismeri: beleszeretett egy harmadikba és azért lép le mellőlünk. Talán mindegy, hogy mi az ok. Minden kapcsolathoz és annak megromlásához is két fél kell, de a szakításból kilábalni általában egyedül. Vagyis a család, barátok segítségével, de a harcot nekünk kell megvívnunk – nem a másikkal, a harmadikkal, hanem önmagunkkal. A legmegválaszolhatatlanabb kérdések ezek: miként tehette meg ezt? Hol van az az ember, akibe beleszerettünk, akivel együtt éltünk? Miként lehet feldolgozni az érzést, hogy akiben megbíztunk, az gyakorlatilag hátba szúrt minket?

2017. október 17. Kedd
Hedvig, Hédi

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód