szerda, 18 november 2015 09:04

Karácsony előszele

Elmentem a belvárosba venni néhány dolgot, mivel a rokonság nagy részének mindenféle születés- és névnapja van novemberben. A cím viszont nem ezért van, bár sokan gondolhatnánk, hogy mi már ebből adódóan elkezdjük a nagy családi ünneplést november elején és be sem fejezzük a következő év kezdetéig. Ugyan van benne valami, de mégsem ez jutott az eszembe a cím kapcsán.


Ahogy említettem, elmentem körülnézni, ki minek is örülne és döbbenten tapasztaltam, hogy lassan minden kisebb és nagyobb boltban, az ilyen nagyobb helyeket ne is említsük, megjelent a karácsony… Girlandok, fenyők, minden tiszta műhó és karácsonyfadíszek tömkelege, hóemberkék gyülekezete a Mikulással, valamint a hozzá tartozó elmaradhatatlan, piros orrú rénszarvasok rémisztgetnek néha, mert nem feltétlenül szépek. Minden telis tele ezekkel a figurákkal és díszekkel, de még csak november van, ráadásnak a klímaváltozásnak "hála" olyan 20 fok körüli hőmérséklettel.


Már mindenki lázasan gondolkodik azon, milyen mütyürt adjon legkedvesebb barátainak, a családtagokat pedig milyen hasznos ajándékkal lássa el… néha már úgy kell könyörögni, hogy ne kapjunk már több pohárkészletet, mondván „fogyó eszköz”, csak éppenséggel addig, míg nincs saját hely, ahol kedvünkre törhetnénk, kissé felesleges dolog.


Mi lenne, ha nem ezzel foglalkoznánk elsősorban? Tudom, hogy egyre felkapottabb ez a „csináld magad” ajándék, de nem mindenki ügyes… Valljuk be, hogy a kézügyessége nem mindenkinek olyan, hogy a neten látott csodás ajándékötletet tényleg meg tudja valósítani. A vége még az lesz, hogy ugyan megpróbálja, megvesz hozzá mindent, de aztán mikor látja, mennyire nem a képen kapott szépséget látja, utolsó pillanatban elrohan és vesz valamit, mert mégis milyen, ha ő nem ad semmit…


Mi lenne akkor – folytatva az előző gondolatot –, ha még csak nem is élményt adnánk szeretteinknek… Mostanában ez is nagy divat lett, élményt adni. Koncert, színház, cukrásztanfolyam, festés, táncórák, jógabérlet, gyerekeknek állatsimogató (itt megjegyezném, hogy ennek nem mindig van jó vége, mert néhány állat haraphat, még akkor is, ha nagyon aranyosnak és barátságosnak tűnik) és még sorolhatnánk egyre azokat az élményeket, melyek ajándékká válhatnak.

 

Karacsony ido

 


Mi lenne, ha időt adnánk… elég furának tűnhet, de nem az. IDŐ. Így nagy betűkkel. Idő, amikor kikapcsoljuk a telefont, amikor nincs bekapcsolva a laptop, a tablet, az akármilyen okosnak kikiáltott készülék. Nem pittyeg semmi és nem nézzük a levelezésünk. Ráadásként nincs bekapcsolva a tévé és a rádió, cd-ről sem hallgatjuk, helyesebben mondva zúg-búg valami zenei aláfestés gyanánt a lakásban. Csak mi vagyunk és senki más. Beszélgetés, közös főzés, sütés, társas, mesekönyvet olvasgatni a gyerekekkel, esetleg zenélni kicsit (már aki tud), énekelni, sétálni egy jót, meglátogatni a családot, barátokat vagy akár átnézni az idős szomszédhoz és bármi, amit még ide sorolnánk. IDŐ… így egyszerűen… az, amiről általában azt mondjuk, hogy kevés, esetleg nincs is… pedig van, csak mi magunk eltüntetjük az életünkből.


Próbálja ki mindenki! Tudom ajánlani! Hihetetlen élményben lesz része azoknak, akik egyszer eldöntik és kiiktatnak mindent, ami elrabolja az időt.


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: csütörtök, 17 december 2015 21:35