Vaclav Nyizsinszkij élete

Írta:  2015. december 31., csütörtök 15:43

Vaclav Fomics Nyizsinszkij (Вацлав Фомич Нижинский) 

„Táncolni akarok, rajzolni, zongorázni, verseket írni. Mindenkit szeretni akarok – ez az életem célja. Mindenkit szeretek. Nem akarok sem háborút, sem határokat. Mindenütt az otthonom van, ahol béke van. Szeretni akarok, szeretni. Ember vagyok, Isten bennem van, én pedig benne. Hívom, keresem őt. Kereső vagyok, mert érzem Istent. Isten keres engem, és meg fogjuk találni egymást.”
(Vaclav Nyizsinszkij)


Ha röviden akarjuk őt jellemezni, egyetlen mondattal könnyen megtehetjük:

A világ legtehetségesebb férfi balett táncosa.
A balett egész életemben távol állt tőlem, de véletlenül találtam a Youtube-on egy korabeli felvételt Nyizsinszkij táncáról. Leírhatatlan látvány, a mozgása, szemei szuggesztív ereje. Bevallom, felkeltette érdeklődésemet ez a rendkívüli táncos, akinek a neve ismerős volt számomra, se semmi többet nem tudtam róla. Gondoltam mások is lehetnek így ezzel, ezért kisebb kutatómunkával összegyűjtött beszámolók alapján életére és munkásságára szeretném kicsit felhívni a figyelmet. A legendás táncos egyébként nagy érdeklődést vált ki mind a mai napig.

 

Nyizsinszkij1


A XX. század eleje az emberiség történelmében az innováció korszakának számított az irodalomban, a művészetekben, a zenében és a technológiában. Az orosz balett éppen ebben az időszakban vált népszerűvé a világban (elég csak Gyagilev, Fokin, Rubinstein, Nyizsinszkij nevére gondolni).
A táncosok, a zenészek, a koreográfusok teljesen új ötletekkel lepték meg a nézőket, minden művésznek megvolt a saját stílusa, varázsa. Nyizsinszkij azzal a szokatlan képességével varázsolta el a nézőket, hogy képes volt "lógni" a levegőben. Azt mondják, saját termeténél magasabbra tudott ugrani. Az ugrás idején több, mint tíz forgást tudott csinálni, ami abban az időben abszolút rekord volt. Művészete alapjaiban újította meg a balettet. Alkotói életrajza kb. tíz évet tett ki életéből, de rendkívül tartalmas és mélyen ható tevékenységet köszönhet neki a világ.


Testalkata mégsem volt "tipikus" balett művészé, lábai rövidek és zömökek voltak, egész teste rendkívül izmos volt.

Minden szerepében (legyen az keleti rab, orosz bohóc, Harlequin, Chopin) ragyogó, megismételhetetlen karaktert teremtett meg, nehéz volt elhinni, hogy egy és ugyanaz a művész testesíti meg őket. A szerepekben mindene megváltozott (arc, bőr, sőt a termete is), csak egy dolog maradt változatlan: a zsenialitása. Amikor táncolt, mindenki megfeledkezett Nyizsinszkijről, teljesen átadta magát a megteremtett karakternek. Amikor megjelent a színpadon, mintha áramütés futott volna végig a közönségen. A nézőket megbabonázta Nyizsinszkij tehetségének tisztasága és tökéletessége. Akkora volt művészetének varázsa, hogy a közönség feszülten, szinte hipnotikus állapotban figyelte őt.


Vaclav szülei lengyelek voltak, és szinte egész családja a táncművészethez kötődött. Apja, Tomas Nyizsinszkij Oroszországban élt és táncolt, rendkívül híres és népszerű művész volt, de lengyel származása miatt, és mert nem fejezte be a cári balettiskolát, nem sikerült megvalósítania álmát, hogy a Mariinszkij Színház művésze legyen. Egy turné során ismerkedett meg Eleonora Beregával, a Varsói Tánciskola szép és tehetséges hallgatójával. Tomas azonnal beleszeretett a lányba, akinek hízelgett a híres táncos udvarlása, de nem lett szerelmes a férfiba. Tomas lelki zsarolás útján elérte, hogy a lány feleségül menjen hozzá.


Vaclav 1890. február 28-án született Kijevben, Varsóban római katolikus hitre keresztelték. Édesanyja azt akarta, hogy a fiú mentesüljön a jövőben az orosz hadseregben való szolgálat alól, ezért születési évének hamis dátumot íratott be, mert az 1889-ben született fiúk előnyöket élveztek a katonai szolgálatba történő behíváskor. (Egyébként születési éveként gyakran szerepel az 1888-as év is.)
A szülők válása után Vaclav anyjával és testvéreivel Szentpéterváron maradtak. (Húga, Bronyiszlava Nyizsinszkaja szintén híres táncos lett.)


Édesanyja nagyon fiatalon elvitte a Cári Balettiskola felvételijére, ahol a bizottság elismerte a fiú tehetségét, de fiatal kora miatt azt javasolták, hogy két év múlva jelenjen meg ismét.
1900. augusztus 20-án az előzetes vizsgán a bizottság a 150 pályázóból kiválasztott hat fiú között volt. A Mariinszkij Színház szólistája, a híres Nyikolaj Legat felhívta a figyelmet Vaclav rendkívüli lábaira és kidolgozott testére, és felvették a fiút.
Nyizsinszkij olyan elsöprő sikert aratott, hogy az iskola igazgatója azt javasolta, hogy legyen a Marrinszkij Színház állandó művésze, két évvel tanulmányai befejezése előtt, amire addig nem volt precedens a balettiskola történelmében.
Vaclav befejezte az iskolát, de a színház 1907-ben megbízta egy komoly szereppel, amiben a fiatal Nyizsinyszkij ismét sikert aratott.


1909 telén találkozott azzal az emberrel, aki különleges szerepet játszott a sorsában, mind művészileg, mind a magánéletében: Szergej Pavlovics Gyagilev. Gyagilev ismert volt művészi, társadalmi és politikai körökben is. Habár majdnem húsz évvel idősebb volt Nyizsinszkijnél, sikerült rögtön áttörnie a fiatal elszigeteltségén és elnyerni a barátságát, amit a viták és veszekedések ellenére Vaclav megőrzött szívében. „Minden ember közül, akit valaha ismertem, Gyagilev jelentette, természetesen, számomra a legtöbbet. Ő zseni volt, nagy szervező, a tehetségek felfedezője és nevelője, művészlélekkel és grand seigneur, egyedülálló ember univerzális tehetséggel, akit én csak Leonardo da Vincivel tudok összehasonlítani." – írta róla egyszer Nyizsinyszkij.
Nyizsinszkij 1906-1911 között volt a Mariinszkij Színház művésze. A „Giselle”-ben olyan ruhában lépett fel, mintha meztelen lenne. Az eset botrányt kavart és a cári család követelésére kirúgták a színházból.
Ez nem törte ketté a karrierjét (vagyis nem ez törte ketté karrierjét). Az 1912-es szezonban Párizst elkápráztatta az „Egy faun délutánjával”. Lenyűgözte A. Rodent is.

 

Nyizsinszkij3


A zárkózott Vaclav számára a tánc természetesebb volt, mint a beszéd. Soha nem volt annyira önmaga, olyan szabad, mint tánc közben. Abban a pillanatban, amikor a színpadra lépett, megszűnt számára minden más a szerepén kívül. Soha nem akart túlragyogni másokat. Harmonikus volt, nemritkán visszafogta magát, hogy jobban illeszkedjen a többi művész játékához. Mégis, annyira látványos teljesítménye volt, hogy úgy tűnt, Nyizsinszkij a Nap a színpadon, ami beragyogja a többieket. Jelenléte olyan mértékben feltöltötte a többieket, hogy kihozták magukból lehetőségeik maximumát.


Balett karrierje végére a magyar származású Pulszky Romolával 1913. szeptember 10-én Buenos Airesben kötött házassága tett pontot. Pulszky Romola egyik Nizsinszky-balettet látva elhatározta, hogy a tehetséges táncos lesz a férje. Beügyeskedte magát a társulatba, és kihasználva, hogy az argentín fellépésre Gyagilev babonából nem tartott a társulattal, elérte, hogy álma valóra váljék. A házasságból két gyermek született.
A Gyagilevvel és társulatával való szakítás után Nyizsinszkij önállóan lépett fel, megpróbált koreográfiával foglalkozni.
Az első világháború kitörése miatt a házastársak elhagyták az Orosz Birodalmat és Magyarországra utaztak. Budapesten Pulszky Romola édesanyjának, Márkus Emíliának a villájába internálták őket. Nyizsinszkij nehezen viselte a letartóztatást és a kényszerű tétlenséget.

 

Nyizsinszkij2

Nyizsinszkij 1916-ban


Gyagilev megújította a szerződést a táncossal, aki így csatlakozott az Orosz Balett észak- és dél-amerikai turnéjához. 1916. október 23-án volt New Yorkban Nyizsinszkij utolsó balettjének premierje, amiben ő játszotta a főszerepet. 1917. szeptember 26-án lépett fel utoljára és családjával Svájcban telepedtek le.
1917-ben jelentkeztek nála a skizofrénia tünetei, azt beszélték azért, mert így hatott rá a táncosoktól és a színpadtól való távolmaradás. Betegsége előrehaladott állapotba került és élete hátralévő részét pszichiátriai intézetekben töltötte.
1950. április 8-án halt meg Londonban, felesége karjai között. Három évvel később maradványait átvitték Párizsba és a Montmartre temetőjében temették el.


A kiemelkedő balett táncos halála után az orvosok megvizsgálták a lábát, mert azt feltételezték, hogy csontjai eltértek a hétköznapi emberek csontjaitól és azok különleges szerkezete tette lehetővé Vaclav Nyizsinszkijnek végrehajtani az elképesztő ugrásokat. Azonban az anatómiai vizsgálat semmi szokatlan nem talált.

 

Források:
http://www.renclassic.ru/Ru/35/1343/ (ez az oldal a képek forrása is)
https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B8%D0%B6%D0%B8%D0%BD%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%B9,_%D0%92%D0%B0%D1%86%D0%BB%D0%B0%D0%B2_%D0%A4%D0%BE%D0%BC%D0%B8%D1%87 
http://www.belcanto.ru/nijinsky.html 
http://dic.academic.ru/dic.nsf/enc_colier/746/%D0%9D%D0%98%D0%96%D0%98%D0%9D%D0%A1%D0%9A%D0%98%D0%99 


Érdemes megnézni a korabeli felvételeket:
https://www.youtube.com/watch?v=M1w6cg5I10c 

2017. december 16. Szombat
Etelka, Aletta

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód