Édesanyám szomszédasszonyának a verandáját csak Kálák díszítik, és évtizedekkel ezelőtt a néni adott egyet anyukámnak. Sajnos nála egyszer sem bújt elő a kecses virágja, de kitartóan őrizgette és reménykedett abban, hogy talán majd következő tavasszal virítani fog.

Amikor külön költöztem, a családi szőttes folytatásának jegyében nagyon sok mindent hoztam el a szülői házból, így – természetesen – a Kálát is. A verandámon kapott helyet, télen hűvösben volt, nyáron pedig, hogy ne legyen útban a házfelújítás során, kiültettem a kertbe. Eldobálta leveleit, de beültetéskor életerősek voltak a rizómái és hamar szárba kaptak nagy levelei. Aztán tavasszal a sokat várt hófehér virágja is előbukkant. Tapasztalgattam, most már elmondhatom, ha a nyarat kint tölti szabadföldben, akkor minden tavasszal, rendszerint április első napjaiban megörvendeztet a virágával. Ha elmarad a kiültetés, akkor virágot sem hoz.

Mondjunk le a kaktuszfóbiáról!

Az idei tél megviselte a növénykéimet. Sajnos a veszteséglistám - annak ellenére, hogy sokan hangoztatják, hogy nem is volt igazi tél - hosszabb lett, mint eddig bármikor. Oly sok pótolnivalóm akadt, hogy a virágboltok helyett inkább ismerősi körben néztem szét először. Kellett egy kis idő, mire leesett a tantusz, hogy mi az oka a hiányérzetemnek. - Szinte senkinél nem voltak kaktuszok! Még olyanoknál sem, akik eddig bőszen gyűjtötték.
Az okot mindenki ugyanabban jelölte meg: "a feng shui nem támogatja a kaktuszok tartását, mert szerencsétlenséget hoznak".
Megdöbbentem, hogy az összes ismerősöm a feng shui szerint él és rendezkedik be. Valami miatt mégsem sugárzik róluk az a fajta harmónia és boldogság, amit a szakirodalom ígér a kaktuszok távol tartása esetén...

Trükkös dolog mostanában az időjárás. Karácsonykor virágok nyílnak, március végén pedig még mindig nagykabátunk ölébe burkolózunk.
Azonban az idő halad, és a kezdő kertész kénytelen a naptárnak, és nem az időjárásnak megfelelően tevékenykedni a kertjében. Így hát pár héttel ezelőtt kalandos vállalkozásba kezdtem, amit hivatalosan rózsametszésnek hívnak, de inkább az "Életünket és vérünket!" felkiáltás illene hozzá.
Nálam a dolgok szinte sosem olyanok, mint bárki másnál, ezért ha azt mondom, hogy rózsabokor, akkor 2,5 méter magas, elvadult teremtményre kell gondolni, amiket az előző lakó elhanyagolt, ők pedig a napfénynek és a tápanyagokban gazdag talajnak hála monumentálisra növekedtek.

A karácsonyi kaktusz többféle színű virágai odafigyelés mellett a zord télben a lakás ékévé válhatnak.
A Brazília hegyvidékeiből származó növény csüngő, levélszerű szárai végén jelennek meg a fehér, rózsaszín, piros vagy lila színű virágok. Hiába kaktusz, tüskékkel –szerencsére- nem rendelkezik.