Főzünk

Múlt hétvégén vendégek jöttek, ami mostanság elég gyakori, hiszen a családban máshol nincsenek ikrek, így mindenki látni akarja őket, és ahogy nőnek, természetesen nem is tiltunk el senkit sem tőlük. Szokják az embereket, hiszen nem csak mi létezünk és a nagyszüleik. Ebből adódóan azonban most már próbálok magam valamilyen finomságot az asztalra teremteni, mert bevallom, az első három hónapban ennek esélye a nullával egyenlő volt. Ez az időszak viszont magával hozta azt, hogy a kézműves és termelői piacokon árult sütikkel kezdtünk barátkozni, amiknek nagy rajongói lettünk, hiszen általában tényleg házi készítésűek és nagyon finomak. Ezt a verziót is tudom ajánlani mindenkinek, aki megteheti, de a legjobb mégis, ha maga tud a konyhában tüsténkedni.

Az idei húsvét újítása volt nálunk a medvehagymás keksz, amiből épphogy kettő maradt végül, mert mire az ember lánya észbe kapott, már meg is ette az egész család az összeset.

Nem tudom, másnál hogy van, de a mi családunk egy idő után szinte belecsömörlik a sok édességbe, ezért mindig kell sütni valami sósat, ami sokkal hamarabb elfogy, mint bármi más. Idén nem valami pogácsa mellett döntöttem, hanem újat szerettem volna alkotni, meglepni a családot. Ez pedig a keksz lett.

 

medvehagymas keksz

Elég rég nem jelentkeztem nemhogy süteménnyel, de még más irománnyal sem. Ennek megvan az oka kedves Olvasóink, de ígérem, hamarosan egy új rovattal jelentkezünk, ami újabb izgalmas és sokszor vicces írást fog tartalmazni. De előtte inkább egy vasárnap délutáni süteményt ajánlanék mindenki figyelmébe, akinek otthon olyan családtagjai vannak, akik mindenképpen igénylik a vasárnapi sütit vagy éppenséggel egyedül van, de azért magának is süthet mindenki és mindjárt jobb kedve fog derülni.


Ez a málnás piskótatorta úgy készült, hogy a szomszéd bácsitól gyönyörű málnákat kaptunk, cserébe a cukkiniért és a kaporért, mert nekünk meg abból van rengeteg és falun, legalábbis nálunk, még adunk egymásnak mindenfélét, ami akad. Így került hozzánk egy tálka gyönyörűen mosolygó málna, amiből a vasárnapi süti lett.

malnas piskota1

Gondolom, de legalábbis remélem, van olyan kedves Olvasónk, akinek már hiányzott egy jó kis süteményrecept az oldalunkon. Az utóbbi időben egy-két kelt tészta került az asztalunkra, ami igazi finomság reggelenként egy finom habos kávéval vagy kakaóval, de délután is nagyon tudunk örülni neki. Másik oldalon pedig sokkal finomabb és hozzátenném, gazdaságosabb is, mintha a boltban vennénk.

narancsos kelt

Idén is eljött a nap, nekiálltam az idei mézeskalácsoknak, amik általában fenségesek, puhák és illatosak szoktak lenni, viszont minden ötödik év táján történik valami és vagy olyan kemények lesznek, hogy már fegyvernek minősülnek vagy alig lehet belőlük formákat alkotni. Nos, ez az ötödik év úgy néz ki, idén következett be. Szépen mindent előkészítettem még este, fantasztikusan illatozó tészta lett belőle, amit egy éjszakán át szokás szerint a kamrába tettem, hogy a hidegben pihengessen egész reggelig.


Eljött a reggel és nagy örömmel álltam a konyhában, kikészítve a mindenféle kiszúró formával – csillagok, holdak és szívecskék hadával –, hogy idén is egy hatalmas adagnyi készüljön belőle mindenki örömére. Igen ám, de idén a tészta megmakacsolta magát és szinte porlani kezdett a kezem között, sehogy sem akart szép, lapos táblává változni, hogy a kis formákat is bevethessem. Jobb ötletem nem támadt, ott volt a hatalmas adag mézeskalács tészta, viszont azt vettem észre, hogy golyókká nagyon jól formálható, így elkezdtem azokat gyártani. A golyókat pedig egy pohár aljával a tepsihez nyomkodtam és miután megkenegettem tojással, diókat nyomtam a közepére.

 

Mezes puffancs

1. oldal / 7