Olvasunk
Amikor a gyógyítás hagyományos módjai kerülnek szóba, hajlamosak vagyunk csak a kínai, az ayurvédikus orvoslásra, esetleg a sámánok gyógyító képességeire gondolni. Ezek mellett létezik egy európai hagyományos orvoslás is, ami a Nyugaton létrejött szerzetesrendekhez kötődött, s általuk terjedt el egész Európában. A kolostori gyógyászatról van szó, amiről épp most olvasok egy érdekes, gazdagon illusztrált könyvet, s ebből csemegézgetek néhány gondolatot, főként a gyógynövénykedvelő Olvasóink számára. (Dr. Johannes Gottfried Mayer-Dr. Med. Bernhard Uehleke-Pater Kilian Saum: Kolostori gyógyászat. Magyar Könyvklub, Bp. 2004.)
Szeretem a fákat. Az erdők lenyűgöznek ősiségükkel, titkos életükkel, a bennük rejlő misztikummal, a gyümölcsfák pedig nagylelkűségükkel, hiszen mi szakíthatjuk le testükből nevelt gyümölcsüket. Sok fát ültettem már magam is, a gyümölcsfák mellett díszfák és gesztenye-, tölgyfa is helyet kapott a portámon. Keveset tudtam életükről és mondjuk ki: érzéseikről. Az élet azonban szereti a fel nem tett kérdéseket is megválaszolni, ezért utamba küldte Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyvét, valamint az „Amiről a fák suttognak” című elképesztő dokumentumfilmet. (Elérhető itt: https://www.youtube.com/watch?v=ZoQIuyuEHGw)
Az elmúlt időszakban több ismerősöm javasolta, hogy olvassak kicsit kortárs irodalmat is. Egyikük A szürke ötven árnyalatát ajánlotta, amiről hallottam már, de megjelenése idején, a 2010-es évek elején annyi minden mással voltam elfoglalva, hogy eszembe sem jutott elolvasni. Gondoltam, miért ne. Kezdjük ezzel a kortárs irodalommal történő barátkozásomat.
A könyvtárban a könyvtárosok segítségét kellett kérnem, hogy hol találom e művet. Utólag már beismerem, hogy gyanakodhattam volna szemmeresztésük láttán, de figyelmen kívül hagytam, ők pedig nem szóltak, csak a könyvtár általam még sosem látogatott sarkába irányítottak, ahol a kortárs írók főként nőknek készített könyveit tartják.
Végigjutva E L James 647 oldalú irományán a következő benyomásokkal lettem gazdagabb:
Hogy mi is a szabadság, azt mindenki magából kiindulva tudja leginkább megfogalmazni. Saját értékrendje, élete, tapasztalatai figyelembevételével. Amikor a versenyszférában dolgoztam, számomra a szabadság egész egyszerűen azt jelentette, hogy "az, amikor akkor addig alszom, ameddig fel nem ébredek magamtól". Aztán életformát váltottam és az elmúlt időszakban új definícióban bukkant fel bennem ez a fogalom: "Szabadság az, amikor én döntöm el, hogy mit olvassak." A mostani munkám miatt ugyanis sokat olvasok, korszakbeli és műfaji változatosságra nem lehet panaszom. Számomra az vált szabadsággá, amikor barátok, ismerősök által ajánlott, vagy a Sors révén elém tett, esetleg korábban már olvasott, de újra olvasást kívánó könyvet forgathatok.
Zsabokorszky Jenő pécsi fényképész felvétele a Pécsi Egyetemi Könyvtárról (a fotó képes levelezőlapon volt forgalomban a két világháború között)
Szabó László: A sárember kora I.
Ne kelljen a sajátod, mindig csak a másé!
Amennyiben lenne egyszer valaki, aki késztetést érezne rá, hogy megkérdezze tőlem, mit tennék be bőröndömbe egy távoli, lakatlan szigeten töltendő hosszabb kényszerpihenőre, kész válasszal szolgálnék: egy metszőollót (fantáziámban ugyanis dús növényzetű egzotikus sziget szerepel, nem pedig kopár kőhalmok) és egy rakás könyvet. Utóbbiak között ott lenne Szabó László sorozata, melynek darabszáma csak száműzetésem időpontjában lenne meghatározva, ugyanis a Moneypulációval nyitó trilógia tudomásom szerint immár öt megírt kötetet foglal magába. 2017 elején látott napvilágot a sorozat második része, ami már a címében is rendkívül beszédes „A sárember kora I.” címet viseli.
Szabó László: Moneypuláció!!! - avagy Hollywood a jövőbe lát? (Reflexió)
Írta: csocsoszan.huSzabó László: Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?
Reflexió
Egyik kedvenc olvasmányom a Harry Potter sorozat (kérem, senki ne húzza most az egeret a jobb felső sarok X jele felé), aminek egyik mondata mélyen megragadt bennem: „a pálca választja a varázslót”. Időközben megtanultam, hogy az autó pedig a sofőrt, az út az utasát; vagyis, ami összetartozik, az összeforr. Ezért hiába nem rendelkezem továbbra sem televízióval és jó ideje kerülöm a mozikat, ha az élet utamba sodor egy médiát érintő írást, akkor elolvasom, mert megtanultam, hogy az információ is megtalálja a neki kellő személyt. Így érdeklődéssel és őszinte kíváncsisággal vettem kezembe Szabó László „Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?” sokat ígérő címet viselő könyvét, amely egy trilógia első részét képezi.
Viszonylag hamar kiderült, hogy a könyvben majdnem olyan elképzelt világ bontakozik ki előttünk, mint Harry Potteré, csakhogy utóbbit eleve mesének, fantasztikumnak tartunk, előbbit viszont valóságnak.
Gondolkozz, amíg még legális
Sokszor mondjuk, az őrült és a zseni közt kicsi a választóvonal, ha egyáltalán létezik... hogy jutott ez most eszembe? Az utóbbi időben a tévécsatornák közt válogatva lett egy új kedvenc műsorom, ahol gyerekektől kezdve a fiatalokig mutathatják meg az igazán tehetségesek, mit is tudnak művelni hangszerükkel. Klasszikus zenei vetélkedő – elsőre én is felkaptam a fejem. Egyáltalán működni fog és nézi majd még más is rajtam kívül? Aztán jött a meglepetés. Elég sokan kapcsolnak arra a bizonyos csatornára és ámulnak, mit is tudnak a fiatalok.
A társaság nagy része még tényleg gyerek, viszont elég csak nézni, ahogy játszanak, láthatjuk az arcukon, mit jelent számukra a zene. Akár így is írhatnánk: ZENE. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy ők reggel hirtelen kipattanva az ágyból ellenállhatatlan vágyat érezzenek arra, hogy elinduljanak egy versenyen csak azért, hogy „sztárok" legyenek. Ők akkor is játszanának, ha csak a szűk környezetük tudná és sejtené legbelül, hogy bár még csak gyerekekről van szó, mégis valami különleges fény lakozik bennük, amikor pedig hangszerüket a kezükbe veszik, kisebb csoda történik.
A barátok és azok barátai - Mario Puzo: A szicíliai
Írta: csocsoszan.huA barátokban az a legjobb, hogy bár az általános értékeink, szemléletünk hasonló, vagy kifejezetten egyforma, mégis más sorsot élnek, és gyakran olvasnak olyat, amit mi még nem, és felhívják a figyelmünket a könyvre, ami „biztos, hogy tetszeni fog Neked!" Ez volt az alaphelyzet, amiben kölcsönkaptam elolvasásra Mario Puzo A szicíliai című regényét. (Igaz, ebben a könyvben az a szó, hogy "barát", némiképp mást jelent, mint az általános felfogás.)
Na meg a magyar valóság, amiben az ember időnként az érzi, hogy a maffia hálójában vergődik...
A szicíliai egy lebilincselő olvasmány, ami akkor is megragadja az ember figyelmét és gondolatait, ha alapvetően nem kedveli a maffiatörténeteket.
Úgy gondolom, leírva ezt a nevet, szinte mindenkinek, jobban mondva a társadalom azon részének, aki tudja, pontosan miről és kiről is beszélek, ugyanaz a kép jut eszébe és ezen nincs is mit csodálkozni. Tizenöt éves leányzóként álmaim valós megjelenése volt, amikor először láttam a Büszkeség és balítélet című, azóta is klasszikusnak számító sorozatot, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.
Amikor egy királynő közel kerül hozzánk – Agatha Christie: Életem
Írta: csocsoszan.huBevallom, nem rajongok a krimikért. Nehéz megmondani, hogy ez a műfaj miért esik kívül az érdeklődési körömön. Valami olyasmi dereng, hogy kétféle krimivel találkoztam. Az elsőnél viszonylag hamar rá lehet jönni, ki a gyilkos és végtelenül unalmas kivárni, mire a nyomozó is ráébred ugyanerre. A másik épp az ellenkezője, az író az orromnál fogva vezet és nem tudom megfejteni a rejtélyt és őszintén szólva, frusztrált leszek. Agatha Christie bűnügyi regényei mindenképpen az utóbbi csoportba tartoznak.
Agatha Christie a világ koronázatlan krimi írója, de írt elbeszéléseket, színdarabokat, rádiójátékokat, verseket, meséket, illetve két önéletrajzi művet, az „Így éltünk Mezopotámiában"-t, és az „Életem" címet viselőket.
Utóbbi elolvasása egy különleges élmény, melyben egy nagyon bölcs, de mégis könnyed stílusú ember képe rajzolódik ki. A könyv tizenöt éven át íródott, és egyáltalán nem száraz, vagy vontatott. Éppen ellenkezőleg, a könyv az életszeretet hirdetője.
Még...
Létezik egy szó, amit leginkább a történészek használnak: forráskritika. Azt gondolom, hogy mindenképpen indokolt lenne ezt elterjeszteni és használni napjainkban, különösen az internet nyújtotta (látszat)ingyenes életmód tanácsokat osztogató honlapokat illetően.
Merthogy szeretünk okosodni, jobban megismerni magunkat, s gyakran lehet találni olyan szolgáltatásokat, melyek valóban segítenek kimászni abból a bizonyos lelki veremből. Meg vannak, amiket csak saját meggazdagodásuk érdekel. S léteznek olyanok is, akik látszólag ingyenesen, de a gyakorlatban fizetős extra tanfolyamokon osztogatják nem épp megalapozott tanácsaikat.
„Táncos kedvű fiatal lányt keresek” – Mary Higgins-Clark: Halálos tánc
Írta: csocsoszan.huTeljesen véletlenül vettem le a polcról Mary Higgins-Clark könyvét. (Rendben, tudom. – Véletlenek nincsenek.) Az 1990-es évek végén, vagy a 2000-es évek elején olvastam utoljára, na jó, először és ez idáig utoljára. A Halálos tánc egy remek krimi. Ugyanakkor egy beszédes mű arról, hogy mennyire megváltozott a világ. S valahol mégis minden a régi maradt, de legalábbis elterjedté vált.
Könyvek, amiket mindenkinek legalább egyszer el kell olvasnia
Bevezető gondolatok
Fura világban élünk manapság. Olyan világban, ahol a könyvnyomtatás Gutenberg óta először alapjaiban kérdőjeleződött meg. A kérdés körüli heves vita mintha napjainkban már csillapodna; vagy csak egyre érdektelenebbé válnánk iránta? Az 1980-as évek elején a könyvnyomtatásnak, mint papír alapú, kézzel fogható jelenségnek vészharangot húztak, egyesek pedig feladták rá az utolsó kenetet is. Sokan azon az állásponton voltak, hogy a könyv, mint fűzött, papírlapokból álló, bármikor elővehető kiadvány a közeljövőben megszűnik létezni. A borúlátóak féltették az újságok, könyvek jövőjét, sőt egyenesen a humán értékeket, úgy vélték, hogy Gutenberg találmányának búcsút kell mondani. Ezalatt a történelmi viszonylatban rendkívül rövid idő alatt még jobban elterjedtek a számítógépek, laptopok, velük az internet, táblagépek és csodatelefonok ütötték fel a fejüket. S hódító útjukra indultak az e-book olvasók, sokunk nagy örömére. A könyveket pedig nem bántjuk. Az elmúlt időszakban beletörődtünk, hogy a könyvek léteztek, léteznek, és igenis, létezni fognak. Hiába a technika, ragaszkodunk hozzájuk. S lehet, hogy kevesebb példányt vásárolunk, de ez nem feltétlenül az érdeklődés hiányát jelenti. A könyvek nem mentek ki a divatból, bár az eladott példányszámok csökkenek, és az olvasás erőteljesen visszaszorul, főleg a fiatalabb generációk körében.
Napjainkban az interneten a fogalmak, kifejezések, adatok keresése olyan természetessé vált, mint a kódexek lapozása.
Nem kívánjuk álszent módra az internetet hibáztatni. Sőt, örülünk, hogy létezik, s lassan minden otthonba belopakodik. – Csak használjuk jól. Okosan. Hasznosan.
Az e-book olvasók rendkívül jól ötvözik a mai és a régi technikát. Mindenki megtalálhatja a neki legjobban megfelelőt, vannak, akik ragaszkodnak a wifi-hez, a színes képek nézegetéséhez, másoknak bőven elég, ha webpapír minőségben olvasgathatnak. A lényeg, hogy egy könyvtárat hordozhatunk a zsebünkben, ami igényeinknek megfelelően bármikor bővíthető, vagy akár teljesen kicserélhető. Praktikus kis szerkentyű, melyre sok ingyen könyvet letölthetünk, főleg a divatos olvasmányokat célszerű megszűrni, és először letölteni, majd ha tényleg tetszik nekünk, akkor megvásárolni. Merthogy aki szeret olvasni, az megveszi a könyveket, hiszen azok valóban bármikor elővehetőek, ráadásul illatuk van, vagy áporodott antikvár, vagy pedig friss könyv…
Többször olvasni ugyanazt a könyvet?
A válaszunk: határozott igen. Hiszünk abban, hogy ha az ember hajótörést szenvedne egy pirinyó kis szigeten és csak egyetlen könyv lenne a társa, akkor sem tudná megunni. Na jó, lehet, hogy megunná időlegesen, de mindig találnánk benne új felfedeznivalót, ami felett korábban elsiklott a figyelmünk.
Mindenki ismeri az érzést, amikor előveszünk egy könyvet, ami korábban nagy hatással volt ránk. Neki kezdünk, alig várjuk, hogy elérjük azt a részt, ami megérintette a szívünket. S közben találunk új sorokat, amik elgondolkodtatnak, és csodálkozva tesszük fel magunknak a kérdést: Hogyhogy eddig nem vettük ezt észre? De megjegyezzük, akár a fejünkbe véssük bele, akár a lap sarkát hajtjuk be. S olvasunk tovább, amíg eljön „Az a rész.”. S sokszor előfordul, hogy az a rész már nincs ránk olyan hatással. Nem értjük, miért… Pedig egyszerű: ennyit változtunk a legutóbbi olvasás óta…
Elevenítsük fel ezt az érzést! Rovatunkban ehhez az újrafelfedezéshez szeretnénk kedvet csinálni, ösztönzést adni. Sok olyan könyvről lesz itt szó, amivel szinte mindnyájan találkoztunk, de emlékszünk még rá?
Bátran ajánljuk elővételre és aktív olvasásra a gyerekkönyveket is! Lehet, hogy az életünk nem fog tőle oly gyökeresen megváltozni, mint ahogyan azt a divatos ezoterikus művek ígérik, de biztosak vagyunk benne, hogy ártani nem árthat!
-odo-
A nők különbözőképpen képzelik el életük hercegét. Azonban, ha azt mondjuk nekik, hogy „a kis herceg”, szinte mindannyian ugyanarra a szőke, kedves fiatalemberre gondolnak.