A könyvben társkereső hirdetésekre válaszoló nők között sorozatgyilkos szedi áldozatait. Mindannyian szépek, tehetségesek, egyedülállóak és szeretnek táncolni. Utóbbit kihasználva a gyilkos magához édesgeti őket és végez velük, majd táncol velük egyet; minden nőnek egy gyönyörű magas sarkú női cipőt húz a lábára.

Darcy Scott, miután legjobb barátnője gyilkosság áldozatává válik az ő biztatására folytatott társkeresői hirdetésekre válaszolások miatt, nyomozni kezd az őrült férfi után.

A cselekmény mellett érdekes azt látni, miként alakult át mindennapi életünk. Az elmúlt időszakban szinte csak szakirodalmakat és fantázia történeteket olvastam, így elszoktam napjaink nagyrészt reális ábrázolásától.

A regényben a technika legmagasabb szintje a fax, és körülbelül háromszor íródik le a „számítógép” szó. Mégis minden szépen halad előre, még a rendkívül elfoglalt FBI ügynök, Vincent D’Ambrosio sem marad le egyetlen fontos telefonról sem a premobiltelefon-korszakban. Se laptop, se érintőképernyő.

Ami teljesen ugyanaz maradt, az a társtalanság, csak épp még az újságban hirdetős formában. S óhatatlanul is felmerül, hogy vajon mennyire biztonságos dolog vadidegenekkel találkozni.

„Ez a szociális jelenség társadalmunk jellemzője – érvelt. – Ezek a hirdetések semmi esetre sem jelentőség nélküliek. A régi történet: fiú megismerkedne lánnyal. Idős alkalmazott megismerkedne gazdag elvált asszonnyal. De a kérdés lényege, hogy a mesebeli királyfi megtalálja-e Csipkerózsikát, avagy ezek a hirdetések csupán méltatlan időpocsékolások.”

A tárgyak, ruhák túlzott szerepe azt hittem, hogy a Szex és New York után már nem veri ki nálam a biztosítékot. De nem. A krimi egyébként tényleg ebben a városban játszódik, s szokás szerint szinte mindenki jómódú, szép és sikeres. Külsőleg jobban megismerhetjük a szereplőket, mint belsőleg. Ám már ezt is megszoktuk.

Volt egy fura érzésem – élményem a könyv olvasása közben. Az amerikai szemlélet, életmód teljesen átjárta a mindennapjainkat, gond nélkül magunk előtt látjuk és szinte természetesnek vesszük. Persze nem azért, mert mi is így élünk, azon a színvonalon, hanem mert húsz éve ezt látjuk a tv-ben, a moziban, s persze az újságokban és az interneten. A könyv napjainkban is játszódhatna, csak lennének benne kütyük. S valamilyen szinten bármely nagyváros otthont adhatna neki. Uniformizálódtunk.

 A könyv egyébként tényleg jó krimi, bár túlzott mélységeket ne várjunk tőle. Olvasása kiváló időtöltést jelent sorban állás, várakozás, utazás esetén. Nem tocsog a vértől, az apró, jelentéktelennek tűnő mozzanatok végül a helyükre kerülnek, s emlékeztetnek minket, hogy az életben minden mindennel kapcsolatban áll.