Peter Wohlleben könyvének olvasása egyébként is gyógyír a lelkemnek, mert az utóbbi hónapokban a kortárs szerzők műveiből olvastam, és… és mondjuk ki bátran: a könyvek olvasása után csak egy gondolat kísértett: emiatt kár volt fáknak meghalniuk! Csodás borítójuk és figyelemfelkeltő fülszövegeik ellenére nem többnek, hanem kevesebbnek éreztem magam tőlük.

Az elmúlt időszak bennem is sok mindent megváltoztatott. Így például a könyvekhez való viszonyulásomat, hiszen a könyvtárak bezárásával néhány, könyvekhez vezető út maradt csak nyitva. A polcomon lévőek újraolvasása, akciós könyvek vásárlása és elektronikus könyvolvasás. Az első fantasztikus volt, mint minden alkalommal, hiszen a könyvek újabb és újabb oldalukat mutatják meg – mármint átvitt értelemben. A második opciónak köszönhetően látom a kortársirodalomban a fagyilkosság tényét. Az elektronikus könyvek olvasása konzervatív lényemnek kellemes élményeket okozott. Előszedtem az épp idén tízéves, de csak keveset (utazáskor) használt elektronikus könyvolvasómat és az ingyen letölthető könyvek birodalmában találtam magam. A Magyar Elektronikus Könyvtárnak köszönhetően általam korábban még nem olvasott klasszikusokkal élmény gazdag estéket tölthettem.

Az elmúlt időszak másik nagy tanulsága az volt számomra, hogy az idő fontossága mellett nem lenne szabad elfelejtkeznünk a tér jelentőségéről sem. A bezártságban felértékelődött számomra a szabad tér, és ez nem csak a kertemre vonatkozik, hanem a ház belső részeire is. A könyvespolcomat kritikus szemmel végignézve be kell vallanom, sok–sok olyan könyvem van, amit jó ideig nem fogok – újra – elolvasni.

Nem akarok vitába bonyolódni arról, hogy elektronikus vagy hagyományos könyvet olvassunk, hisz számomra azért nem egy műfaj a kettő.

A fák titkos életének olvasása engem új irányba terelt. Kevesebb, de számomra igazán értékes könyvek birtoklása lesz a cél, hogy megmentsem a fákat a haláltól, magamat pedig a zavaros szellemi táplálékoktól.