Házasoknak

Esküvő, házasság és egy igen fontos kérdés már a legelején… vajon hogy fognak majd hívni. Számomra ez sosem volt kérdés, mivel egész kislány koromtól, sőt születésemtől kezdve teljesen természetes volt számomra, hogy édesanyámnak is van egy neve és édesapámnak is, a kettő pedig nem egyezik egymással két betű eltéréssel. Édesanyám ugyanis lassan negyven évvel ezelőtt nem a kornak megfelelően vált valamilyen névé, hanem megtartotta saját nevét és így éltünk/élünk boldogságban. Sosem zavart minket, hogy vajon őt miért nem úgy hívják, mint a többi osztálytársam anyukáit: XY-né. Sőt, szerintem egy idő után még büszkeséggel is töltött el, főleg az, hogy édesapámtól soha életemben nem hallottam azt még utalás szintjén sem, hogy ez őt bármilyen téren negatívan érintené. Ebből adódóan valahogy természetes volt, amikor édesanyám keresztlánya is férjhez ment, hogy saját, születéskor kapott gyönyörű nevét viseli most is és nekem is teljesen természetes volt, hogy nevem márpedig megmarad, bármi is történjék életemben.

Eskuszunk3

Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tapasztalni. A gond ugyanis sokféle lehet egy esküvőn. A sajátunkon teljesen más értelmet nyer és a mások esküvőjére menetel során is mindig akad belőle. Az, ami a sajátunkon óriási gondként jelenik meg, vagy ha nem is aznap, de az előkészületek során, az mindenkinek mást jelent, mert másra fókuszál a menyasszony, másra az ő édesanyja, másra a testvérek és másra a vőlegény és mindenki másra tekint, mint gond…

Eskuvonk2

Eltelt a nyár és valószínűleg néhány kedves Olvasónk már kezdte hiányolni írásaimat (hallottam néhány kérdő mondatot erre vonatkozóan), illetve hogy vajon a néha felbukkanó recepteken kívül, amik még létezésemet jelezték, egyáltalán írok-e még valaha. Kérdésük és kétkedésük teljesen jogos volt, így egy kis indoklással is tartozom, miért is tűntem el ilyen hosszú időre. Az indokot pedig már a címben is olvashatták, miszerint idén öt esküvőre voltunk hivatalosak és ráadásnak az a plusz egy pedig a sajátom is volt, így kellően ki tudtam élvezni, idegeskedni és a végén pedig megnyugodva, kissé nagyobb mellénnyel nézni, hogy tényleg, utólag nézve egészen jól sikerült a sajátunk és mindig van valami, pontosabban elég sok minden, ami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Ebből a sok esküvőből eredeztethető az a gondolatom, hogy egy-két dolgot megosztanék Olvasóinkkal, de már előre meg kell mondanom, hogy itt nem egy folytatásos leányregény veszi kezdetét, ami napról napra követni fogja az eseményeket, mivel szerkesztőségünk tagjai végigkövethették azt, hogy ami eddig is távol állt tőlem, az most sem került közelebb.


Ami a legfontosabb és biztosan érdeklődésre tart számot, hogy immár az én Hercegem, Királyfim, hivatalosan is engem választott és ugyan nem egy kacsalábon forgó palotában élünk, de esküvőnk és életünk azóta is sok mesés pillanattal van teli.

 

eszkuszunk1

Talán kezdjük ott, hogy olyan másfél évvel ezelőtt felmerült bennem és a páromban a terv, hogy nemsokára szeretnénk egy kisbabát, de nem akartuk csak úgy „bevállalni”, a kellő anyagi háttér megléte nélkül.

Babazunk1
Mindketten dolgoztunk, páromnak jó munkahelye van/volt, és nekem is volt munkahelyem, csak az volt a gond, hogy minimálbért kerestem... Igen a mai világban sajnos ez nem meglepő. Eldöntöttem, hogy más munkahelyet keresek és isteni jelként egy olyan álláslehetőségről értesültem, ami pont abban a városban van, ahol két hónapja vettünk házat. Pályáztam, behívtak interjúra és végül felvételt is nyertem. Pár hónapot dolgoztam ott, mikor végül kaptam máshonnan egy nagyon jó állásajánlatot, olyat, ami számomra a top 5 munkahelyek egyike volt. Szerencsére megnyertem a leendő főnökeimet és felvettek. Szerintem azért, mert nagyon nyugodt voltam, viccelődtem és nem éreztettem azt, hogy ’meghalok, ha nem kapom meg’, mivel ott volt még a másik munkahelyem is, tehát teljes nyugalommal vártam a végeredményt. Mikor közölték, hogy felvettek, felmondtam és vártak rám egy hónapot az új munkahelyemen. Itt jól éreztem magam, megfelelő volt a fizetés és hát eleget dolgoztam, hogy végre belekezdhessünk a babaprojektbe.

Sajnos az utóbbi években azzal kell szembesülnünk, hogy míg az egy évre eső házasságkötések száma fokozatosan csökken, a válásoké nő. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem világszerte is egyre inkább terjed ez a jelenség. Míg az 1980-as és 1990-es években 1000 házasságra kevesebb, mint 400 válás jutott, most több mint 600. Elgondolkodtató adat. Az emberek valahogy nem éreznek kedvet a házasságra, és ha mégis rászánják magukat, ott lebeg felettük az elrettentő statisztika képe, miszerint a legtöbb válás a házasság első éveiben következik be.

Jo hazassag alapkovei1

De miért van ez így? Miért döntünk egyre többen már rögtön az első konfliktus után, hogy mi ezt nem tűrjük, elválunk? Biztos, hogy helyes döntés egyből a válóperes ügyvédhez szaladni?

2018. február 21. Szerda
Eleonóra, Norina

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód