Sok állatot nem láttunk sajnos, mivel hátunk mögül fújt a szél és hát ahogy megtudtam ez vadászatnál nem olyan szerencsés, valahogy az állatok sem akartak előbújni abból az erdőrészből, kijönni a tisztásra, amire leláttunk a kis dombtetőn álló vadászlesről, amit még ráadásnak a hold is teljes erejével megvilágított. A táj csodás volt és az erdei hangok is igen érdekessé tudnak válni egy idő után. Egyetlen állatot sikerült látnom az egész este folyamán: egy bagoly körberöpült minket kétszer és ugye a bagoly úgy repül, hogy nem lehet hallani a szárnyak suhogását, így elképzelheti mindenki, mennyire örültem, hogy még nincs teljes sötétség…
Szép suttogva beszélgettünk, a rövidebb, teljes csöndben töltött időszakok között, elég gyakran hallottuk a közeli faluból ugatni a kutyákat és hát figyeltük a tisztást, hallgattuk az erdőből jövő zajokat. Néha reccsent egy-egy faág, mintha mozogtak volna a fák – bár szerintem ezt már csak én képzeltem oda, ahogy egy idő után a mozgó fekete árnyakat is. Kis idő elteltével pedig megjegyeztem, hogy mintha felvillanó szemeket látnék a fák mögött és ezt tetézte a rövidesen leszálló köd. Helyesebben a köd nem leszállt, hanem elkezdett bekúszni a fák közé, a tisztásra és mi a dombon ülve azt láttuk, ahogy közelít felénk. Szerintem nem kell ecsetelnem, milyen filmélmények kezdtek az eszembe jutni… Amiket természetesen meg is osztottam a lesen ücsörgő társammal. Mivel az állatok csak nem akartak jönni, kezdtem előállni különféle teóriákkal, melyek a végén odáig fajultak, hogy az erdő lakói ott állnak a fák között és az erdősáv széléről figyelik a teljes megvilágításban lévő lest, ahol épp ülünk. Arra várnak, mikor tudnak kirohanni… Nos a lesen mellettem ülő és rám vigyázó vadászunk megjegyezte, hogy ilyen Túl a sövényen dologra gondolok-e, de meg kell mondjam, hogy az én fejemben nem feltétlenül az ennivalóra ácsingózó állatok jutottak eszembe, hanem elképzeltem, ahogy az őzek, rókák, szarvasok, vaddisznók és minden, mi él s mozog az erdőben azon röhög, miközben minket néz, hogy a két ember, nyakig begubózva mindenféle ruhákba és takarókba, mikor fogja megunni a várakozást és adja fel azt, hogy bármelyiküket lássa kisétálni a megvilágított rétecskére. Aztán kirohanva, miután elmentünk hatalmas bulit csapnak, hogy megint sikerült túljárni az ember eszén. Az egyre feljebb kúszó köd pedig mindenféle más történetet eszembe juttatott a Gyűrűk urától kezdve egészen Michael Jackson Thrilleréig…
A vadászat jól telt, izgalmas élmény volt és igazság szerint bármikor visszaülnék a lesre, de remélhetőleg ha én odajutok, az az állatok megmenekülését jelenti, mert szeretném még sokáig látni ezt a gyönyörű tájat és a benne élő csodás lényeket. Na meg persze mindenféle fura történetet kitalálva közben, vajon mit is csinálnak ők ott, hisz látásuk, hallásuk, szaglásuk messze jobb, mint a mienk. Aki még nem próbálta, menjen! Zala pedig gyönyörű ebben az évszakban, és ha valaki igazán jó helyre szeretne menni, tudom ajánlani a Borovics Vendégházat Csörnyeföldön. Ez Zala déli része, Letenyétől nem messze, ahol fantasztikus vendéglátás mellett, mindenféle háziállattal egyetemben (mangalica, meg racka és valami nagy vörös marhák társaságában, amiknek elfelejtettem a nevét, ezért már most elnézést kérek), tartalmas hétvégét tölthet el bárki, a házigazdák kedvességét nem is említve, ami minden várakozást felülmúlóan ébresztheti rá a 21. század emberét, mennyire jó lehet így élni, nyugalomban, dolgosan, a természet közelében.
Rószegh Lili