"... aki sokat olvas és sokat utazik, sokat lát és sokat tud."
                        (Cervantes)

... és a köd leszállt

Kategória: Kirándulunk 2015. október 28., szerda 10:10

A hosszú hétvége első napjának estéjén… egy kis csapat elindult egy kis ország déli részén, egy erdő szélén, hogy megfelelő leshelyet találjon magának és a sötétség lassan leszállt, köd árasztotta el a vidéket… na nem kell megijedni, de nagyjából így kezdődött életem első vadászós estéje. Azért valljuk be, van egyfajta bája, a gyönyörű őszi estében, a színpompás erdőket nézve, alkonyatkor elindulni és felülni egy lesre.


Életem daliás Hercege rábízott egyik legjobb barátjára, aki tapasztalt vadászként nem tudom, mennyire örült egy cserfes leányzónak, aki kimondottan az élő állatokat szereti és maximum azért megy el az erdőbe és ül fel egy magaslesre, hogy csodálja a tájat és az állatokat, de remélhetőleg benne is olyan élmények maradtak, amik után még közelébe mehetek bármilyen lesnek, ha ő is ott van.

 

A kod leszall2


Sok állatot nem láttunk sajnos, mivel hátunk mögül fújt a szél és hát ahogy megtudtam ez vadászatnál nem olyan szerencsés, valahogy az állatok sem akartak előbújni abból az erdőrészből, kijönni a tisztásra, amire leláttunk a kis dombtetőn álló vadászlesről, amit még ráadásnak a hold is teljes erejével megvilágított. A táj csodás volt és az erdei hangok is igen érdekessé tudnak válni egy idő után. Egyetlen állatot sikerült látnom az egész este folyamán: egy bagoly körberöpült minket kétszer és ugye a bagoly úgy repül, hogy nem lehet hallani a szárnyak suhogását, így elképzelheti mindenki, mennyire örültem, hogy még nincs teljes sötétség…


Szép suttogva beszélgettünk, a rövidebb, teljes csöndben töltött időszakok között, elég gyakran hallottuk a közeli faluból ugatni a kutyákat és hát figyeltük a tisztást, hallgattuk az erdőből jövő zajokat. Néha reccsent egy-egy faág, mintha mozogtak volna a fák – bár szerintem ezt már csak én képzeltem oda, ahogy egy idő után a mozgó fekete árnyakat is. Kis idő elteltével pedig megjegyeztem, hogy mintha felvillanó szemeket látnék a fák mögött és ezt tetézte a rövidesen leszálló köd. Helyesebben a köd nem leszállt, hanem elkezdett bekúszni a fák közé, a tisztásra és mi a dombon ülve azt láttuk, ahogy közelít felénk. Szerintem nem kell ecsetelnem, milyen filmélmények kezdtek az eszembe jutni… Amiket természetesen meg is osztottam a lesen ücsörgő társammal. Mivel az állatok csak nem akartak jönni, kezdtem előállni különféle teóriákkal, melyek a végén odáig fajultak, hogy az erdő lakói ott állnak a fák között és az erdősáv széléről figyelik a teljes megvilágításban lévő lest, ahol épp ülünk. Arra várnak, mikor tudnak kirohanni… Nos a lesen mellettem ülő és rám vigyázó vadászunk megjegyezte, hogy ilyen Túl a sövényen dologra gondolok-e, de meg kell mondjam, hogy az én fejemben nem feltétlenül az ennivalóra ácsingózó állatok jutottak eszembe, hanem elképzeltem, ahogy az őzek, rókák, szarvasok, vaddisznók és minden, mi él s mozog az erdőben azon röhög, miközben minket néz, hogy a két ember, nyakig begubózva mindenféle ruhákba és takarókba, mikor fogja megunni a várakozást és adja fel azt, hogy bármelyiküket lássa kisétálni a megvilágított rétecskére. Aztán kirohanva, miután elmentünk hatalmas bulit csapnak, hogy megint sikerült túljárni az ember eszén. Az egyre feljebb kúszó köd pedig mindenféle más történetet eszembe juttatott a Gyűrűk urától kezdve egészen Michael Jackson Thrilleréig

A kod leszall


A vadászat jól telt, izgalmas élmény volt és igazság szerint bármikor visszaülnék a lesre, de remélhetőleg ha én odajutok, az az állatok megmenekülését jelenti, mert szeretném még sokáig látni ezt a gyönyörű tájat és a benne élő csodás lényeket. Na meg persze mindenféle fura történetet kitalálva közben, vajon mit is csinálnak ők ott, hisz látásuk, hallásuk, szaglásuk messze jobb, mint a mienk. Aki még nem próbálta, menjen! Zala pedig gyönyörű ebben az évszakban, és ha valaki igazán jó helyre szeretne menni, tudom ajánlani a Borovics Vendégházat Csörnyeföldön. Ez Zala déli része, Letenyétől nem messze, ahol fantasztikus vendéglátás mellett, mindenféle háziállattal egyetemben (mangalica, meg racka és valami nagy vörös marhák társaságában, amiknek elfelejtettem a nevét, ezért már most elnézést kérek), tartalmas hétvégét tölthet el bárki, a házigazdák kedvességét nem is említve, ami minden várakozást felülmúlóan ébresztheti rá a 21. század emberét, mennyire jó lehet így élni, nyugalomban, dolgosan, a természet közelében.


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: 2015. október 28., szerda 10:27
2017. október 17. Kedd
Hedvig, Hédi

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód