Egy valami viszont töretlen és egyre csak erősödik. Ez pedig a kíváncsiság, ami végtelen és mindenre kiterjedő. A menetelő hangyáktól az utolsó fűszálig minden érdekes és látni, tapasztalni kell mindent, ami él és mozog, de még azt is, ami szemmel láthatóan mozdulatlan. A két állandóan kíváncsiskodó Hercegecske mellett így egyre jobban nélkülözhetetlenek a nagyszülők. Eddig is azok voltak, de most még inkább, hiszen tőlük és velük tanulnak meg sok új ismeretet.

Sokan kérdezték tőlünk, hogy miért költözünk össze a nagyszülőkkel vagy inkább azt, hogy az első pár hónap után miért nem költözünk el. Hiszen más is egyedül van, többször is hallottam ezt, hiszen így én nem egyedül töltöm velük a napjaim, hanem szüleimmel együtt hárman szórakoztatjuk őket és figyeljük minden pillanatukat. Igen, tudom, az elmúlt évtizedekben ez volt az általános, hogy a fiatalok menten elköltöztek és azon mód új házban, lakásban kezdtek életet, távol a nagyszülőktől. Félreértés ne essék, nem a mostanában divatos „mamahotelt” pártolom! Bár sok esetben annak is megvan a maga indoka és nem mindig a gyermeki kényelem. Ebben az esetben inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy évszázadokon át éltek nagycsaládi rendszerben az emberek és természetes volt, hogy a nagyszülők napi szinten részei unokáik életének. Olyan dolgokat tanulnak meg tőlük, amire mi nem biztos, hogy időt tudunk fordítani vagy éppen nem is rendelkezünk azzal a tudással. Nyugalmat árasztanak akkor is, amikor a sok sírás és nyűgösködés hatására a fiatal anyuka már inkább van szintén a sírás és kisebb fajta hisztéria határán, semmint azon, hogy megnyugtassa gyermekét, főleg amikor kettőről van szó. Ilyenkor fantasztikus látni, amikor belép a nagypapa és nyugalmával pillanatok alatt elűzi a sírást. Mesél és hintáztat, bohóckodik, ha épp arra van szükség. Így tudok én is időt szakítani magamra és nem feltétlenül wellness hétvégére gondolok, de egy hajmosás is fel tud érni azzal, ha az embernek alig van ideje a saját dolgaira. Most kezdtem csak megérteni, hogy miért is láttam mindig fiatal anyukákat számomra szinte ápolatlannak tűnni. Nem azért, mert ők nem igényelték, hanem mert nem volt rá idejük. Egyedül egy vagy több pici gyermekkel, szinte megoldhatatlan nehézségnek tűnik az, hogy az ember magára is időt fordítson, pedig Királyfink egy csinos, mindig odafigyelő, magára adó Királylányt ismert meg bennünk és nem egy mosatlan hajú, koszos ruhában járó kissé lestrapált verzióját. Ez megoldható és igen, tudom, vannak szuper anyukák, akiknek ez egyedül is megy. Nekem pedig itt vannak a szüleim, akik segítenek abban, hogy magamra is oda tudjak figyelni.

Emellett pedig megemlítenék még valamit. Ők is éveket fiatalodtak, hiszen újra feladatuk van – nem mintha korábban nem találtak volna maguknak elfoglaltságot –, viszont most újból igazi feladat elé állította őket az élet. Fitten, fiatalosan igyekeznek betölteni új pozíciójukat. Ez pedig az ő életük szempontjából is óriási lendületet ad. Gondoljunk erre is, amikor több generáció együtt éléséről beszélünk. Persze ez is, mint minden, kompromisszumokkal jár, de ami így létrejön, az maga a csoda. Két gyönyörű, állandóan mosolygó, kiegyensúlyozott, nyugodt Hercegecske, akik remélem, felnőve, minden Királylány álmaivá fognak válni.

Rószegh Lili