vasárnap, 23 április 2017 00:47

Szabó László: A sárember kora I.

Írta:

Szabó László: A sárember kora I.

Ne kelljen a sajátod, mindig csak a másé!

Amennyiben lenne egyszer valaki, aki késztetést érezne rá, hogy megkérdezze tőlem, mit tennék be bőröndömbe egy távoli, lakatlan szigeten töltendő hosszabb kényszerpihenőre, kész válasszal szolgálnék: egy metszőollót (fantáziámban ugyanis dús növényzetű egzotikus sziget szerepel, nem pedig kopár kőhalmok) és egy rakás könyvet. Utóbbiak között ott lenne Szabó László sorozata, melynek darabszáma csak száműzetésem időpontjában lenne meghatározva, ugyanis a Moneypulációval nyitó trilógia tudomásom szerint immár öt megírt kötetet foglal magába. 2017 elején látott napvilágot a sorozat második része, ami már a címében is rendkívül beszédes „A sárember kora I.” címet viseli.

sarember1


Sokak számára ismert, hogy a hagyomány megőrizte az Aranykor (Fény kora) – Bronzkor (Tündérek/Víz korszaka) – Rézkor (Levegő kora) – Vaskor (Sárember kora) időfelosztást. Az emberiség, ahogyan azt annyian érzik – nem pedig tudatosan érzékelik –, jelenleg ebben az utolsó korban jár. Vannak népek, melyek kifejezetten jól érzik magukat e korszakban. A többiek azonban, főként az aranykori népek, ahová a magyarok is tartoznak, mindennél jobban szenvednek a létezésnek e formájában.
Valóban szenvedünk és viszonylag kevés olyan aspektusa van mindennapi létezésünknek, amikor önigazolásként nem merül fel bennünk a régi graffiti bölcsessége: „Attól, hogy a többiek veled szemben haladnak az úton, még nem biztos, hogy ők hajtanak a jó irányba.” Merthogy azt érezzük, hogy mi a jó úton vagyunk, vagyis mi vagyunk a jó úton, és olybá tűnik, mégsem a jó irányba haladunk, és a szembejövő forgalom is egyre nagyobb. Azonban a Moneypuláció kötet olvasói azt már biztosan megtanulták, hogy a média képes meghatározni a szembejövő forgalom nagyságát, valamint elrejteni az utazás valódi célját is.


„A teremtett világban minden teremtmény a forrásához, a saját teremtőjéhez visszavezető utat keresi. Elég egy rosszul kihelyezett útjelző tábla, és sohasem érünk célba. Márpedig – főként mostanság, Sárember korában, mondjuk úgy, a „Fürge ujjak” mozgalom keretében – számosan, és igencsak szorgosan rakosgatják ezeket a bizonyos (tévutakra vezető) útjelző táblákat.”


A sárember kora I. a szerző bevallása szerint a Moneypuláció kezdőtanfolyama után már a haladó kurzust képviseli. És valóban.
A könyv írásakor és jelenleg is Magyarország olyan jogállam, melyben szólás- és véleménynyilvánítási szabadság van. E csapás mentén a szerző olyan kérdéseket feszeget, melyeket nem szokás feszegetni, mivel a fent megjelölt szabadságjog ellenére vannak tabutémák, melyekről nem szabad beszélni, és folyamatosan zajlik bizonyos szavak jelentéstartalmának erőszakos s teljesen életszerűtlen megváltoztatása.


„Ha a valóságot akarod manipulálni, a szavakat manipuláld! Mert ha a szavak jelentését uralod, uralod az embereket, akiknek a szavakat kell használniuk!”
(Philip K. Dick)


A kötet első részében (felvonásában) a szerző a mindennapjaink fogalom- és közlésrendszerébe beépült sablonokat veszi terítékre, hogy magasabbról megláthassuk összefüggéseit. Gondolkodtunk már azon, hogy az újonnan honosított keresztnevek tulajdonképpen mit közvetítenek? És azon, hogy „a saját jel” stratégia milyen veszélyeket hordoz aranykori népek számára a Sárember korában? Amikor kivesszük a postaládánkból a nagyon felülről érkező leveleket vagy politikai célú óriásplakátokat nézzük, felmerül-e bennünk, hogy miért nem közvetlenül arra költik el a pénzt, amire kellene, miért inkább figyelemfelhívásra? Feltűnt már, hogy van olyanunk, hogy Emberi Erőforrások Minisztériuma? És az, hogy a kitűzött célok között BOLDOG magyar nemzetről sosem esik szó, csak sikeresről és gazdagról? Észrevesszük a magyarosított írásképű angol szavak térnyerését? A szerző megmutatja, miként igyekeznek a család fogalmát leginkább a csaláséhoz közelíteni, de kitér olyan kikerülhetetlen témákra is, mint férfi-női kapcsolat, házasság szentsége, homoszexualitás, anyaság, abortusz.


Tudjuk mi történt volna, ha 1848. március 15-én vagy 1956. október 23-án valamelyik magyar hős elgondolkodik a közlekedés forgalmi rendjének megzavarásáról?
Látjuk a párhuzamokat a dzsentri világ és az eladósított társadalmunk között? És a Török és az Európai Porta között?
Emlékszünk még rá, hogy mi is az a játék?

sarember3
A II. felvonásban az Áder János által a 2012. évi Finnugor népek VI. Világkongresszusán „e közös gyökérzet csak nehezen rekonstruálható” kifejezéssel jellemzett magyar-finnugor rokonság kérdéseit, a magyar és a cigányzene kapcsolatát, a kiváló történész, Raffay Ernő kutatási eredményei alapján Trianon kérdéskörét feszegeti a szerző. Szívmelengető, ahogyan sorra veszi, mi magyarok mire lehetünk büszkék, mi mindent adtunk a világnak, s fejet hajt csodálatos nyelvünk előtt.
A III. felvonás érinti a gyarmati létezés(ünke)t, a nacionalizmust, patriotizmust és a már abszurditás határait súroló mindennapi híreket, az európai sebességfokozatokat, a TTIP-t.


A Moneypuláció tematikáját követve sok idézetet, interneten elérhető forrást szerepeltet a szerző. Komplex ismeretanyagot kapunk, az első kötetben megkedvelt szójátékok (pl. (v)iszonyrendszer) és a Szabó Lászlóra jellemző sajátos, közvetlen stílus jellemzi A sárember kora I. kötetét.
Hogy ezek után nem értik miért vinném magammal ezt a könyvet egy lakatlan szigetre? Talán azért, hogy ha a fogyasztáshoz és kényelemhez szokott részem nyavalyogni kezdene, akkor nyugodtan emlékeztessem magamat: milyen állapotok uralják hazánkat és Európát, mi is lapul a látszólagos kényelem mögött.


A Moneypuláció kötetről írt reflexiómra hivatkozással pedig csak annyit mondhatok zárásként a vaskori mocsok elkerülése érdekében, amit Alastor Rémszem Mordon harsog a Harry Potter sorozatban: „Lankadatlan éberség!”

 

http://www.saremberkora.hu/sarember-kora-1-kezdooldal/

Bodor Mária