De miért is ezt a címet adtam? Zseni és Őrült, Őrült vagy Zseni? Nem szokásunk gyerekekre azt mondani, hogy őrültek. Nem is azok! Viszont bennük rejlik egyfajta megszállottság. Nem elég ugyanis a tehetség. Attól, mert valakit tehetségesnek mondanak, még nem tud úgy játszani a hangszerén, de mondhatnánk azt is, hogy nem lenne olimpiai bajnok, hanem nem gyakorolna, edzene. Igenis, ez bizonyos fokú „őrültséget", megszállottságot kell jelentsen, hisz belegondolt bárki is abba, hogy ezek a gyerekek órákat töltenek azzal, hogy a zongora előtt ülnek vagy éppenséggel a hegedűt, csellót, fuvolát, bármit kézbe fogva a nap egy részét, sőt meg merném kockáztatni, hogy a nagyobb részét gyakorlással töltik. Mi mikor foglalkoztunk valamivel órák hosszat? Ó és nem egy napig, hanem mondjuk heteken, hónapokon keresztül ugyanazzal... Nos, ez az a véghetetlen tevékenység, ami őket élteti és tegyük hozzá, olyan szülőket kaptak, akik ebben támogatják gyermekeiket. Vannak sejtései a kedves Olvasónak, mit jelent hallgatni órákon keresztül ugyanazt a Mozart, Schubert vagy Bartók darabot? Esetleg annak csak egy részét? Ez a gyakorlás ugyanis nem csendben zajlik...
Őrült... kicsit durva kifejezés, viszont jó értelemben véve ők azok, akik a világot hajtják előre, akik újat mutatnak nekünk. A maga korában Mozart is fura dolgokat művelt és az is merőben szokatlan volt, amikor Bartók és társai elindultak a falvakba népdalokat gyűjteni egy olyan eszközzel, amit az emberek, akikhez mentek, még csak nem is láttak soha. Zseni, őstehetség és ahogy nézem őket, megnyugszom, hogy még mindig vannak! Sokszor kételkedem, akadnak-e még olyan tehetséges, szorgalmas emberek, akik erre képesek, hiszen a mi 21. századunk nem feltétlenül őket állítja példaként akár jelen esetben a többi gyerek számára. Emellett pedig fogadjuk el, hogy a felnőttek is sokat tanulhatnának tőlük! Ne féljünk attól, hogy keressük őket és megmutassuk a világnak!
Rószegh Lili