"... aki sokat olvas és sokat utazik, sokat lát és sokat tud."
                        (Cervantes)

A kis herceg

Írta:  2013. július 09., kedd 14:09

A nők különbözőképpen képzelik el életük hercegét. Azonban, ha azt mondjuk nekik, hogy „a kis herceg”, szinte mindannyian ugyanarra a szőke, kedves fiatalemberre gondolnak.

A kis herceg ébresztett rá arra, hogy szükség van a mindenki által ismert könyvek felelevenítésére. Számomra ez a könyv bizonyította, hogy hiába olvasunk el egy történetet gyerekfejjel, aktualitását felnőttként is át kell éreznünk.

Mint minden gyerek, én is láttam színházban A kis herceget. Most is látom magam előtt, hogy vetítő vásznon jelenítették meg a szerzőnek magában a kötetben is megtalálható rajzait. Természetesen a legjobban a kígyós rajzra emlékszem. Tudom, sokan vannak így ezzel.

Akárcsak azzal, hogy gyerekként nem értettük meg pontosan a történet végét. Őszinte leszek, azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen kis értetlen, és körkérdést fabrikáltam a dologból: ki hogyan emlékszik a kis herceg történetének végére? S kiderült, hogy nem csak én nem tudtam felfogni, hogy meghal. Szinte mindenkitől azt a választ kaptam, hogy csodálatos, de nem részletezett körülmények között hopp! újra a bolygóján találja magát. Összetörtem pár szívet és lelket, amikor felvilágosítottam őket, hogy a sztori igazából egy mélységig ez, de azért nem teljesen. A kígyóméregre senki sem kívánt emlékezni… A rózsa és a róka mindenkiben ott volt, de a szerző barátságról, életről szóló hitvallása csak nagyon távoli emlékként sejlett fel.

Kis herceg

Harmincadik születésnapom előtt vettem elő ezt a könyvet. Akkoriban voltam egy közel kilenc éves kapcsolat végén, már külön éltünk, és keresni akartam egy olyan művet, ami elterelhette a gondolataimat. A kis hang súgta, hogy ezt, vagyis őt vegyem le a polcról. Először úgy gondoltam, hogy ez jót fog tenni, egy gyerektörténet legalább nem fog megterhelni. Nos, elővettem a buszon, és pár perc múlva úgy törölgettem a könnyeimet, hogy a fél busz engem nézett. Gimnazisták álltak körülöttem, soha nem fogom elfelejteni a tekintetüket, amikor zsebkendő után kutatva letettem az ölembe a könyvet, és meglátták a címlapját. Gúnyos, lenéző, sajnálkozó pillantásokkal méregettek. Igen, hiszen ők már szerelmes vegavámpírokon szocializálódtak, én pedig, mint régi bútordarab, A kis hercegen.

                   

Antoine de Saint-Exupéry kis hercegét el kell olvasni. Nincs mese. Mert már maga a kis herceg sem mese. Hinnünk kell benne, s az általa közvetített értékekben, a kis herceg a szerzőnek mondott első szavaitól kezdve („Rajzolj nekem egy bárányt…”), végig, életünk utolsó pillanatáig.

Szerettem volna idézeteket is írni, kedvcsinálóként, de gyorsan rájöttem, hogy szívem szerint az egész könyvet bemásolnám…

A kis herceg kalandos útja a virágjától való elválása után bolygók során át vezet el a Földre. Az első bolygó a királyé, aki uralkodni kíván a kis hercegen, a második a hiúé, aki csak a dicséretet hallja meg, majd jön az iszákosé, a csillagokat birtokló üzletemberé, a lámpagyújtogatóé (aki legalább mással törődik, nem önmagával), az egyhelyben ülő geográfus pedig elküldi őt a Földre. Itt aztán bőven van mindenkiből, a királytól a geográfusig. Egyedül csak a lámpagyújtóból nem, mert ők másokkal törődnek, nem önmagukkal…

A Földre érkezése után a kis herceg találkozik a kígyóval és megkapja annak halálos ajánlatát. A sivatagban lévő virág az emberek után kutató hercegnek ekképp foglalja össze az emberekről szerzett tapasztalatát: „Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.”

A sok rózsa látványától a kis herceg elkeseredik. S ekkor jön a róka. Erre mindannyian emlékezünk. A megszelídítésre… A gyakorlatban is alkalmazhatnánk…

A róka javaslatára visszamegy a rózsákhoz, s most már látja a különbséget köztük és a bolygóján hagyott rózsa között. Visszatér a rókához, aki elárul neki egy titkot. A titkot, amit talán mi is elfelejtettünk már…

A váltóőr és a kereskedő után találkozik szerzőnkkel. S az író a repülőgép szerelés nyolcadik napján, mikor hét napra elegendő az ivóvíz, elindul a kis herceggel vizet keresni. Az ember szeméből ekkor indul meg a könny… A sivatag közepén a falusi kút, s megértjük, hogy egy korty víz több mint ital.

Kis hercegünk Földön töltött egy éves évfordulóján hazatér.

Utolsó pillanatai… mindenki olvassa el maga, s ne szégyellje előbukkanó/-törő könnycseppjeit. A gyógyírt megkapjuk, a szerző megsimogat minket. De a csillagok újra mást fognak nekünk jelenteni az égen. Talán kicsit azt, mint gyermekkorunkban.

2018. január 21. Vasárnap
Ágnes

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód