Mondjunk le a kaktuszfóbiáról!

Az idei tél megviselte a növénykéimet. Sajnos a veszteséglistám - annak ellenére, hogy sokan hangoztatják, hogy nem is volt igazi tél - hosszabb lett, mint eddig bármikor. Oly sok pótolnivalóm akadt, hogy a virágboltok helyett inkább ismerősi körben néztem szét először. Kellett egy kis idő, mire leesett a tantusz, hogy mi az oka a hiányérzetemnek. - Szinte senkinél nem voltak kaktuszok! Még olyanoknál sem, akik eddig bőszen gyűjtötték.
Az okot mindenki ugyanabban jelölte meg: "a feng shui nem támogatja a kaktuszok tartását, mert szerencsétlenséget hoznak".
Megdöbbentem, hogy az összes ismerősöm a feng shui szerint él és rendezkedik be. Valami miatt mégsem sugárzik róluk az a fajta harmónia és boldogság, amit a szakirodalom ígér a kaktuszok távol tartása esetén...

Rövid hétvége Budapesten

Egy szép tavaszi hétvégét az egyik legrégibb és legjobb barátnőmnél töltöttem Budapesten. Immár lassan elmondhatjuk, hogy becsúszunk a több évtizedes barátságok sorába, de minden bizonnyal túl fogjuk szárnyalni az előttünk álló éveket együtt, ahogy idáig is tettük. Néha kell nekünk ilyen lányos hétvége, amikor kedvünkre járjuk a kiszemelt várost, keresünk jó kis cukrászdákat és barangolunk régi épületek között. Elmondhatom, hogy mindketten nagyon szeretjük és élvezzük az ilyen programokat. Pár éve pedig szinte minden esztendőben kerítünk rá alkalmat, hogy kettesben elmenjünk valahova és az összes múzeumot, várat, kastélyt, utunkba kerülő illatozó cukrászdákat megnézzünk és kipróbáljunk.

Lekváros-mákos csigák

Felkérést kaptam a hétvégére, hogy a hozzánk érkező fiatalemberek számára valamit esetleg tudnék-e a leves mellé sütni, amit mondjuk reggel vagy akár napközben is lehetne eszegetni, de inkább bármikor a nap folyamán. Gondolkodóba is estem, hogy éhessé váló férfiak vajon milyen édességnek is örülnének és a megoldást, a sütemény alapját egy fernandel nevezetű süteményben találtam meg, viszont én az eredeti recepttel ellentétben nem egy sütőben feltekerve rakosgattam egymás mellé szorosan a tekercseket, hanem akkor már inkább a jól bevált csiga formátumot részesítettem előnyben. Így születtek meg a lekváros-mákos csigucik.

Az egyik februári hétvégénket Esztergomban és kicsit Párkányban töltöttük, mivel nekem a munkám miatt oda kellett utaznom és így drága egyetlen Lovagom úgy döntött, velem tart, kirándulunk egyet. Lázasan kezdtem megfelelő szállás után keresgélni és nézegetni, vajon mit is tudunk majd megnézni a városban. Nem akartunk egy rohanós, mindent megnézünk egyszerre hétvégét, csak kényelmesen sétálni akár a hidegben is és valamit azért megnézni.
Sikerült egy nagyon szép, családi panzióba botlanunk és az ott eltöltött napok után úgy döntöttünk, egyszer még biztosan visszatérünk hozzájuk. Közel voltunk a Vízivároshoz, főtérhez, bazilikához, így mindent gyalogosan körbe tudtunk járni és még az idő is nekünk kedvezett. Hideg volt ugyan, de szép napos idő, ezért nyugodtan koptathattuk a város utcáit.

Amikor értékeljük a meleget

Sajnos a mi kis 21. századunk világának egy része természetesnek veszi, hogy amikor hazaér, meleg szoba várja, mindig van meleg víz és teljesen természetes, hogy amikor fázunk, feljebb tekerjük a fűtést. Elfeledkezünk róla sokszor, hogy ma is élnek sokan, akiknek ez nem természetes, akik igenis fáznak télen és a világ számos pontján elképzelni sem tudják, mit jelent a termosztát… De nem erről szeretnék most írni, bár lehetne épp eleget. Inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy gondoljunk arra, ami elvileg nem feltétlenül természetes.

Egy örök klasszikus új élete

Szeretem a filmeket, a régi filmeket kicsit jobban, de szeretem megnézni a mostaniakat is. A mozi, mindig egy élmény, de van, amit már csak a televízióban, vagy mindenféle más módon nézhetünk meg. Egy történet viszont elkísért már gyermekkorom óta úgy, hogy abban a pillanatban, amikor meghallottam, bárhol adják, már menekülőre is fogtam a dolgot, olvasni pedig egyszer voltam hajlandó egész életemben, azt is nagy kínszenvedéssel. Senki nem értette, miért reagálok így magára a történetre, hisz alapjában véve elég romantikus léleknek tart mindenki, szeretem a szép történeteket és a nagy szerelmeket (Jane Austin nem véletlenül tartozik kedvenceim közé, a Büszkeség és balítélet pedig mai napig nagy favorit). Ez a nagy klasszikus azonban lassan évtizedek óta inkább értetlenséget és nem tetszést váltott ki belőlem. Inkább olvastam bármi mást Dante Poklától kezdve a Hamleten át egészen a Faustig, de ez az egy mű, mint valami kínszenvedés lebegett a szemem előtt… Gondolom, most már mindenki elég kíváncsi, vajon mi válthatott ki belőlem ilyen fokú ellenérzést… a legklasszikusabb és úgymond örökérvényű szerelmi történet, Shakespeare Rómeó és Júliája…

Kérem szépen, most aztán bátran elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik. Családot alapítani nem csak egyéni, hanem nemzeti létkérdéssé is vált. S mit tehet egy 30 feletti, családra vágyó nő? Újra szétnéz a környezetében, s megállapítja azt, amit megszokott (aki olyan, az már elkelt, aki meg nem kelt el, az épp azért nem, mert olyan, amilyen), illetve érdeklődik, hogy hol lehetnek a potenciális társ-, majd férj- és apajelöltek. A hír, hogy a harmincas pasik a gimis csajokat hajtják (aki nem hiszi, bátran kérdezze meg középiskola felsőbb éveibe járó lány ismerőseit, hogy mégis, ugyan, hány éves „fiúk” kerülgetik őt), engem az online társkeresés mezejére zavart.
Valahogy így kezdődött a netes társkeresős történetem.

Az elején komolyan vettem a kitűzött célt: ismerkedni, randizni, majd megállapodni egyikük oldalán. Őszinte voltam, valós névvel és fényképpel.

Bíztam a szerencsében, hiszen mindannyian ismerünk olyanokat, akik ismernek olyanokat, akik netes társkeresőn jöttek össze. Persze hallottuk már Steve Feltham nevét is, aki 25 éve kutatja a Loch Ness-i szörnyet.

Pár nap alatt kiderült, hogy ebből nemhogy férjtalálás nem lesz, de ha sokáig maradok fent az oldalon, akkor bizony úgy döntök, hogy inkább apácazárdában töltöm életem hátralévő részét.

Minden kitartásom és pozitív hozzáállásom ellenére, de inkább által, 8, azaz nyolc napot bírtam. Következzék hát nem elrettentésül, inkább csak tájékoztatóul néhány eset, amikből azért képet lehet kapni, mi is a helyzet ismerkedési fronton.

Utókarácsonyi sütemény

Karácsony után általában már rágondolni sem tudunk a süteményekre, aztán jön a szilveszter és mégis sütünk valamit, főleg ha vendégek jönnek, vagy mi megyünk valahova. Idén én is így voltam vele, ezért szilveszter délelőtt nekiálltam sütni, hogy meglephessem vele vendéglátóinkat. Természetesen kinéztem magamnak egy receptet, ami kissé hasonlított ránézésre a browniehoz, tortának is beillett volna, de ugye a végeredmény kicsit más lett, mint ami az alapot szolgáltatta. Annyit azonban elmondhatok, hogy mindenki tetszését elnyerte, így bátran sütögetheti mindenki, akinek megtetszik a recept.

Lett egy új szokásom: mostanában megnézem, hogy melyik élelmiszer milyen "egyéb" anyagot tartalmaz. S amikor az információ elhatározza, hogy megindul felénk, csak kapkodjuk a fejünket. Találtam egy cikket arról is, hogy mennyire egészségtelenek a bolti sajtok.

Az én hűtőszekrényem általában tabula rasa, üres terület, amiben csak némi sajt és tejföl leledzik, ezért szívemre vettem a sajtokat leleplező cikket. Azonban eszembe jutott, hogy anyukám még nem olyan rég is készített otthon sajtot. A receptet javasolom mindenkinek, mert könnyű elkészíteni, csak egy kis figyelmet, minimális hozzávalókat és egy tiszta pelenkát igényel.

Állatokkal mint szimbólumokkkal foglalkozó írásunk következő részében a régi időkbe nyúló, de sok változáson átesett állatjelképeket mutatunk be: majom, holló, kígyó és egér képezi ezúttal vizsgálódásunk tárgyát.