Reggel van. Rosszat álmodtam. Felkelek, és megmelegítem a kávémat. Fázom. Kint szürke minden. Kicsit motoszkálok még otthon. Aztán megyek dolgozni.

Anyukám receptúrája alapján madártejet készítek. Szeretem, mert az elkészítése és maga az étel is könnyű.

Gyerekkorom óta hallok hangokat. Tudom, millió más ember is, ettől még nem lennék különleges. Nem is erre utalok. De nem kell megijedni, nem idegen lények titokzatos suttogását, vagy semmihez sem köthető hangforrást. Az én tudásom ennél sokkal egyszerűbb, mégis bonyolultabb. – A közelemben lévő emberek hangos gondolatait hallom meg. Nem megérzem őket, vagy leolvasom a testbeszédükről, hanem meghallom mindazt, ami erőteljesen dübörög bennük.

Könyvek, amiket mindenkinek legalább egyszer el kell olvasnia

Bevezető gondolatok

Fura világban élünk manapság. Olyan világban, ahol a könyvnyomtatás Gutenberg óta először alapjaiban kérdőjeleződött meg. A kérdés körüli heves vita mintha napjainkban már csillapodna; vagy csak egyre érdektelenebbé válnánk iránta? Az 1980-as évek elején a könyvnyomtatásnak, mint papír alapú, kézzel fogható jelenségnek vészharangot húztak, egyesek pedig feladták rá az utolsó kenetet is. Sokan azon az állásponton voltak, hogy a könyv, mint fűzött, papírlapokból álló, bármikor elővehető kiadvány a közeljövőben megszűnik létezni. A borúlátóak féltették az újságok, könyvek jövőjét, sőt egyenesen a humán értékeket, úgy vélték, hogy Gutenberg találmányának búcsút kell mondani. Ezalatt a történelmi viszonylatban rendkívül rövid idő alatt még jobban elterjedtek a számítógépek, laptopok, velük az internet, táblagépek és csodatelefonok ütötték fel a fejüket. S hódító útjukra indultak az e-book olvasók, sokunk nagy örömére. A könyveket pedig nem bántjuk. Az elmúlt időszakban beletörődtünk, hogy a könyvek léteztek, léteznek, és igenis, létezni fognak. Hiába a technika, ragaszkodunk hozzájuk. S lehet, hogy kevesebb példányt vásárolunk, de ez nem feltétlenül az érdeklődés hiányát jelenti. A könyvek nem mentek ki a divatból, bár az eladott példányszámok csökkenek, és az olvasás erőteljesen visszaszorul, főleg a fiatalabb generációk körében.

Napjainkban az interneten a fogalmak, kifejezések, adatok keresése olyan természetessé vált, mint a kódexek lapozása.

Nem kívánjuk álszent módra az internetet hibáztatni. Sőt, örülünk, hogy létezik, s lassan minden otthonba belopakodik. – Csak használjuk jól. Okosan. Hasznosan.

Az e-book olvasók rendkívül jól ötvözik a mai és a régi technikát. Mindenki megtalálhatja a neki legjobban megfelelőt, vannak, akik ragaszkodnak a wifi-hez, a színes képek nézegetéséhez, másoknak bőven elég, ha webpapír minőségben olvasgathatnak. A lényeg, hogy egy könyvtárat hordozhatunk a zsebünkben, ami igényeinknek megfelelően bármikor bővíthető, vagy akár teljesen kicserélhető. Praktikus kis szerkentyű, melyre sok ingyen könyvet letölthetünk, főleg a divatos olvasmányokat célszerű megszűrni, és először letölteni, majd ha tényleg tetszik nekünk, akkor megvásárolni. Merthogy aki szeret olvasni, az megveszi a könyveket, hiszen azok valóban bármikor elővehetőek, ráadásul illatuk van, vagy áporodott antikvár, vagy pedig friss könyv…

Többször olvasni ugyanazt a könyvet?

A válaszunk: határozott igen. Hiszünk abban, hogy ha az ember hajótörést szenvedne egy pirinyó kis szigeten és csak egyetlen könyv lenne a társa, akkor sem tudná megunni. Na jó, lehet, hogy megunná időlegesen, de mindig találnánk benne új felfedeznivalót, ami felett korábban elsiklott a figyelmünk.

Mindenki ismeri az érzést, amikor előveszünk egy könyvet, ami korábban nagy hatással volt ránk. Neki kezdünk, alig várjuk, hogy elérjük azt a részt, ami megérintette a szívünket. S közben találunk új sorokat, amik elgondolkodtatnak, és csodálkozva tesszük fel magunknak a kérdést: Hogyhogy eddig nem vettük ezt észre? De megjegyezzük, akár a fejünkbe véssük bele, akár a lap sarkát hajtjuk be. S olvasunk tovább, amíg eljön „Az a rész.”. S sokszor előfordul, hogy az a rész már nincs ránk olyan hatással. Nem értjük, miért… Pedig egyszerű: ennyit változtunk a legutóbbi olvasás óta…

Elevenítsük fel ezt az érzést! Rovatunkban ehhez az újrafelfedezéshez szeretnénk kedvet csinálni, ösztönzést adni. Sok olyan könyvről lesz itt szó, amivel szinte mindnyájan találkoztunk, de emlékszünk még rá?

Bátran ajánljuk elővételre és aktív olvasásra a gyerekkönyveket is! Lehet, hogy az életünk nem fog tőle oly gyökeresen megváltozni, mint ahogyan azt a divatos ezoterikus művek ígérik, de biztosak vagyunk benne, hogy ártani nem árthat!

-odo-

Egy párezer fős zempléni településen hajtok át. Tavasz lenne. Lenne, mert csak a naptárból tudjuk, hogy mi az aktuális az évszak. Amúgy hideg, szeles, hófúvással tarkított 2013 márciusa.

Kegyetlenek az útviszonyok. S erről most nem közvetlenül az időjárás tehet. A városon belüli legnagyobb megengedett sebesség egyelőre csak távoli álom számomra. Olyan kátyúkat látok, amik kimerítik a tudományos fantasztikum fogalmát. S kikerülhetetlenek. Annyi van belőlük, hogy a közlekedők esélytelenek ellenük. Tudom, hogy mind mély. Látnom sem kell az alját, akkor is tudom. Érzem.

Gépjárműkár Krisztus születésétől számítva az Úr 2013. évében

Előre szeretném bocsátani, hogy írásommal nem mocskolódni szeretnék, hanem erőt nyújtani mindazoknak, akiknek úgy hozta az Élet, hogy vétlen áldozatai egy balesetnek, és a biztosító nem kíván fizetni.

Számtalan gyönyörű hely van országunkban, melyek megérdemlik, hogy ismertebbek legyenek. Most egy tökéletes kis kirándulóhelyet szeretnénk bemutatni, melynek neve Tengerszem. Igen. Tengerszem. S továbbra is állítjuk, hogy határainkon belül maradtunk.

Népszerű és dekoratív növény.

Több éven keresztül újrahajtatható gumós szobanövény.

Szőrös, puha levelei sötétzöldek. Harang alakú, fodrozott szélű virágai fehér, rózsaszín, piros, lila, kék színűek lehetnek.

Távoli ismerősöktől hallottam egy hölgyről, aki bohócokat gyűjt. Embertelen utakon haladok, hogy találkozhassam vele, s gyűjteményével. Zötykölődés, szitkozódás, kátyúkerülgetés közben jó lenne kicsit szét is nézni, hiszen a gyönyörű Zemplén tövében haladok. Erre nincs idő, nem akarom elveszíteni az uralmamat az autóm felett, de ráhangolódásnak ez is jó, legalább a bohócok felvidíthatnak.

Már az, hogy felmerül bennem, nő létemre, hogy elhívjam a kiszemelt pasit randira, azt mutatja, hogy fura világban élek. Valami nem stimmel. Eddig úgy gondoltam, hogy a kapcsolatokat a nők viszik a vállaikon, a férfiaknak hát egy feladat marad: a kapcsolat elindítása. Legalább ennyi, könyörgöm…