Már fő a tej, beleszaggatom a felvert tojáshabot. Figyelem, miként járják vidám táncukat a kis habgömbök az edény szélénél. A tojáshabok úszkálnak. Majd az egyik lassan megemelkedik. Azt hiszem, hogy a gőztől káprázik a szemem. De nem, a jelenés valóságos. A tojáshab hófehér madárrá alakul át és kirepül a fazékból.

Dermedten nézem, a madár egy helyben lebeg a gáztűzhely felett. Rám néz és megkérdezi: - Elnézést hölgyem! Megvolt már a világvége?

Tagadóan rázom a fejem, ő pedig megkönnyebbülten sóhajt fel. – Akkor jó! Már azt hittem, hogy elkéstem. – Aztán az ablak felé repül. Egyértelmű, hogy mit akar. Mintha parancsra tenném, az ablakhoz lépek és kinyitom neki. Ő kiszáll, de még visszaszól nekem. Korábbi udvariasságából csak a magázás marad meg:

- Min csodálkozik ennyire?

- Én.. én.. a tej… maga… Ez nem volt benne a receptben…

Ő türelmetlenül legyint, látszik, hogy sietős a dolga. Még egy mondatot odavet, mielőtt végleg eltűnik a ködös tájban.

- Mégis, mit gondolt, miről kapta a nevét?!

Kiss Gabriella