Nagyon szeretem az életút filmeket. Főként, ha általam ismert történelmi eseményeken kalauzolják végig a nézőket. A bemutatásra kerülő sorsok, életek kellemes várakozással töltik meg a filmnézés minden percét. Várod, hogy a pozitív hős megkapja jutalmát, a szerelmesek egymásra találjanak, gonosz pedig elnyerje méltó büntetését.

Tegnap befejeződött be az Adlon hotel című három részes sorozat vetítése. Nagyon szép és lebilincselő film volt egy nagy álomról, pompás hotelról és a két világháborún át ívelő sorsokról. Szerelem, cselszövés, tragédiák teljes sorozata bontakozott ki egy német család életén keresztül. Jóleső érzéssel indultam neki a kis esti meditációmnak, mert happy end-el végződött a film, és a szerelem is győzedelmeskedett.

Vagyok aki vagyok...

Nagyon sok képet őrzök gyerekkori emlékeim tárházában. A szülői ház egykoron tornácos oldala az aktuális divat miatt be lett üvegezve. Anyukám itt teleltette imádott virágait, itt érett be a fagyok elől megmentett paradicsom, paprika. A kis kockák üvegeinek tisztítása nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. De falun nem volt gond, minden feladatot meg kellett csinálni, akár tetszett, akár nem.

Ez az eset akkor történt, amikor még olyan négy-öt éves lehettem. Az üveg tiszta volt, anyukám akkor még egyedül takarította. Én csak figyeltem és tetszett, hogy nézegethettem magam a megtisztított üvegfelületen. Hirtelen belenéztem a szemembe, s nem magamat, hanem egy öreg szempárt láttam, mely kérdőn, vizslatva nézett rám a saját arcomból. Nagyon megijedhettem, de a gyermeki lélek idővel megnyugszik, így én is elfeledtem ezt az esetet... Majd negyven év után felsejlett, amikor megkérdeztem magamtól, ki is vagyok én? S mi dolgom a világban?

" Soha ne feledd, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, ahogy az emberek gondolják, hanem a félelem. A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem. A szerelemben kitágulsz - a félelemben összezsugorodsz. A félelemben bezárulsz - szerelemben kitárulsz. Ha félsz, kételkedsz; ha szeretsz, akkor bízol. A félelemben magányos vagy, a szerelemben viszont te eltűnsz, ezért a magányosság kérdése fel sem merül." OSHO

Ma ezt olvastam Oshotól, s visszaemlékeztem az elmúlt egy-két hónapra. Féltem... tehát nem szerettem. Igaz. Nem szerettem magamat, holott elméletben minden megvolt, mégis nagyon erősen visszaért a félelem.

Elgondolkodtam... egyik legjobb barátnőm mesélte, hogy a napokban azt mondta neki valaki, meglepő számára „igazi nők" létezése. Szöget ütött a fejemben ez a mondat és elkezdtem morfondírozni azon, vajon mit jelenthet ez.

Ki az igazi nő? Létezik egyáltalán ilyen? Mindenkinek ugyanazt jelenti vagy éppenséggel ahány férfi, annyi igazi nő létezik a világon? Az is lehet, hogy ez mindenkinek egy fejében létező kép, amit megtalál valakiben, akár több olyan nő is él a világon, aki számára abban az adott pillanatban az igazit jelenti. De a legfontosabb, amitől nem bírok szabadulni: mit jelent az, hogy "igazi"?

Amikor azt halljuk, hogy „napló", most már először az internet segítségével vezetett és megosztott naplókra, blogokra gondolunk. Persze nem volt ez mindig így. A hagyományos, kézzel írt naplók már évezredekkel ezelőtt léteztek. Ősei az első történeti feljegyzések voltak, és a naplóírás feltehetőleg közel egyidős az írásbeliséggel.
Írásunkban főként ezekről a hagyományos formájú naplókról kívánunk megemlékezni.