Lelkünk


Már megint zenét hallgatok. Bár nálam ez nem a már megint kategória, hanem állandósult része életemnek, és ahogy a kedves Olvasók már néhányszor találkozhattak vele, elég sokféle az a zenei kultúra, amit magaménak vallok. Szól a rádió, mert épp ehhez van kedvem, mielőtt dolgozni indulnék és egyszer csak hallom a következő szöveget:


„Én tudtam jól már az első percben: kudarcot vall Veled minden ravasz tervem. És ami lesz azt majd a véletlen gyúrja. De mégis megpróbálom újra."


Most nem kezdenék sem nyelvtani, sem stilisztikai elemzésbe és azzal sem foglalkoznék, vajon a magyar költészet maradandó emlékét hagyta-e hátra a dal szövegének szerzője. Viszont az, amit jelent, szerintem sokak számára ismerős érzés lehet. Vannak olyan emberek, kapcsolatok, barátok, szerelmek az életben, amikor tudjuk, hogy „Ő" az igazi barát, szerelem, legyen akárki és így közelítünk hozzá, de ő nem engedi. Nem tudunk közel kerülni hozzá, akárhogy is próbálkozunk, pedig mi tudjuk, ebből valami szép és tartós lehetne, de azzal is tisztában vagyunk már a legelejétől, vagy ha nem is az elejétől, viszont úgy a harmadik próbálkozás után már mindenki számára világossá válik, ő nem érzi, érti azt, amit mi igen és nem úgy reagál.

A szeretet után a következő nehéz ügy. Bocsánatot kérni, és ami sokszor még nehezebb, elfogadni azt. Ha belegondolunk, kimondani ezt a szót ugyanolyan nehéz, mint amikor elmondjuk valakinek, hogy mennyire szeretjük és mennyire fontos számunkra. Sokszor inkább csak úgy odavetjük a másiknak rövidítve, félvállról... Bocs... és már rohanunk is tovább.

Máskor pedig eszünkbe sem jut, hogy egy hirtelen mondatunkkal megbánthatjuk azt, akit a legjobban szeretünk. Mondjuk általában megbántani is csak azokat tudjuk, akiket szeretünk és akik szeretnek minket, mivel akit egyáltalán nem érdeklünk, azt nem is fogja semmilyen módon érinteni, mit is vágtunk épp a fejéhez.

Szeretet. Tudjuk, mit jelent igazán ez a szó? Jobban mondva inkább azt a kérdést tenném fel, tudjuk, mit jelent az az érzés, amit ez a szó takar? Nagyon sokszor érzem azt, hogy nem igazán és még azok is, akik úgy gondolják, pontosan meg tudják fogalmazni, tévednek. Bár legbelül mindig abban reménykedem, hogy még sokan vannak, akik tudják, csak éppen titkolják, mert ez a világ nem kedveli azokat az embereket, akik kimutatják az érzéseiket.

Írni kellene... a hangsúly ezen utóbbi kifejezésen van. Aki már valaha bármit megpróbált írni, az tudja, miről is beszélek, pontosabban írok. Az ember tisztában van vele, hogy alkotni kellene és itt nemcsak mesékre, novellákra, kis történetekre gondolok, hanem bizony sokkal komolyabb témában születő, tudományosnak mondott írásművekre is.

Húsvét van. Ahogy a karácsony, számomra ez az ünnep sem az ajándékokról, sonkaevészetről, locsolásról és nyuszik kergetéséről szól. Természetesen erről is, de a húsvét számomra egyházi ünnep, hozzátartozik életemhez az a hit, melyben felnőttem. Barátaim mind tudják ezt és azt is, hogy nem vagyok az a „hittérítő" fajta, mindenkit hagyok a maga hite, gondolatvilága szerint élni.

2018. január 19. Péntek
Sára, Márió

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód