kedd, 25 február 2014 22:20

Tükör gyakorlat - Lélektöredékeink 2.

Vagyok aki vagyok...


Nagyon sok képet őrzök gyerekkori emlékeim tárházában. A szülői ház egykoron tornácos oldala az aktuális divat miatt be lett üvegezve. Anyukám itt teleltette imádott virágait, itt érett be a fagyok elől megmentett paradicsom, paprika. A kis kockák üvegeinek tisztítása nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. De falun nem volt gond, minden feladatot meg kellett csinálni, akár tetszett, akár nem.

Ez az eset akkor történt, amikor még olyan négy-öt éves lehettem. Az üveg tiszta volt, anyukám akkor még egyedül takarította. Én csak figyeltem és tetszett, hogy nézegethettem magam a megtisztított üvegfelületen. Hirtelen belenéztem a szemembe, s nem magamat, hanem egy öreg szempárt láttam, mely kérdőn, vizslatva nézett rám a saját arcomból. Nagyon megijedhettem, de a gyermeki lélek idővel megnyugszik, így én is elfeledtem ezt az esetet... Majd negyven év után felsejlett, amikor megkérdeztem magamtól, ki is vagyok én? S mi dolgom a világban?


... hát nem biztos, hogy úgy hamvasztanak majd el, hogy rájöttem a titok nyitjára. Csak az vígasztal, hogy sokan vannak még ezzel így. – Vigasztal?! Dehogy, hisz a saját életemet élem... és épp a megfelelni vágyás, a 'nem vagyok elég jó' az, ami nálam elkezdte nyitogatni a kapukat.


Elrontottak a szüleim, persze tudtukon kívül. Megkaptam mindent, amit egy lánygyermek megkaphat. Volt étel, ruha, tanulási támogatás, stafírung, felvigyázás a gyerekeimre... de ennek ára volt és van. Elvárják, hogy megfelelj, hogy ne hozz szégyent rájuk, segíts nekik, ha már kell, légy szófogadó. Tőlem ezt várták, másoktól biztosan mást. De meg akartam felelni az elvárásaiknak, közben pedig lázadtam, kívül-belül. Nem ideális párt választottam, szerintük. Nem keltem korán, csak mert ez lett volna a helyes. Másként neveltem a gyerekeimet, mint ahogy az szerintük helyénvaló lett volna. Közben harcoltam velük és a világgal, ami le is merítette az aksikat.

 

Tukor gyakorlat

Aztán jött a tükör gyakorlat: Nézz szembe a világoddal. Félelmetes!!! Meztelenül álltam a tükör előtt és néztem azt a nőt, aki ott állt. Csak a szemét. Próbáld ki, Te meddig bírnád? Először csak másodpercekig bírtam.


A szem a lélek tükre.

Ezt csak úgy tapasztalhatod meg, ha kipróbálod. Ne a körülötted lévők szemét nézd, hanem először a sajátodat, azzal tisztázz mindent. A Mesterem azt mondaná, "ettől be fogsz sza...i". Nálam is így lett, elemi erővel söpört végig rajtam a felismerés: szeretnem kellene azt a szempárt. Azonban csak szomorúságot és félelmet láttam benne. Mégis elindított, megmozdította az életemet és jöttek a felismerések.


Mára már sok mindent letettem, bár van még bőven sok megrögzött szokásom. Beláttam, ezek az enyémek, hozzám tartoznak, viszont már nem félek tőlük és minden reggel szépre sminkelem a szemem, hogy még jobban láthassam a csillogást.
Szem-telenül sok minden van rejtve még, és mindenki a saját felismeréseiben jó, de abban nagyon, ha szembenéz önmagával.


Ha érdekel, apró praktikák vannak még a tarsolyomban. De erről majd legközelebb!


Játssz, nevess, örülj!!!


F.B.I.

Lélektöredékeink sorozatunk többi része:

Lelkünk elszabadítása (1. rész)

Bárányfelhő (3. rész)

Ez van... (4. rész)

A hullám (5. rész)

Semmi sem az, aminek látszik (6. rész)

Utoljára frissítve: kedd, 08 szeptember 2015 12:46