Mégis, a lecsendesedést nehéz volt előhívni. A befelé figyelés és az elmélyülés nem igazán sikerült. Háborús képek, szenvedő nők és világborzalom... Kellett nekem tv?! Persze, kellett !!!
Sokan mondják, hogy nem néznek tv-t, nem olvasnak újságot, mégis azok a hírek, melyekre szükségük van és fontos, hogy tudjanak róluk, eljut hozzájuk. Ezzel én is egyetértek, sok haszontalanságot nem engedek be az életembe. De egy jó film, mely kikapcsol, repít, elgondolkodtat, néha tapasztalati tudást is ad, vagy csak jól szórakozol alatta.
Szóval próbáltam kivonni magam a belém ivódott képek hatása alól, s milyen érdekes, nem a jó képek jöttek elő, a boldog szerelmesek egymásra találása, hanem a háború által okozott borzalmak képei. Valójában ezek a képek is gondolatok, melyek beleégnek valahol egy tárolóba, s ki tudja mikor és hol, milyen hullámot gerjesztve jönnek majd elő.
A mesterem mindig arra intett, hogy csak figyeld a gondolataidat, és ne azonosulj velük... Csak figyelj!
Számomra a gondolatok az égen úszó bárányfelhők. Néha beborítják az eget, habos-babos tornyaikkal még a napot, a Fényt is képesek elrejteni a szemünk elől... míg máskor szikrázó napsütésben még a bárányfelhőket is tovább libbenti egy kósza szellő.
Ezért hát elkezdtem figyelni a film által kiváltott érzetet, s a tovább szövődő gondolatokat. Szerintem mindenki ismeri a malacka és a kölcsönkért létra esetét... Velem is hasonló történt volna, ha hagyom és engedem szétfolyni a film által felkavart lelkivilágom képeit. Lassan megnyugodtam, elengedtem a képeket és pihentető, mély álomba zuhantam.
Nem volt ez mindig így. Sok év, sok kudarc, sok álmatlan éjszaka kísérte az én utamat is. Aztán rájöttem, megtapasztaltam, hogy a gondolatok valójában csak bárányfelhők. Természetes, hogy vannak, de akár össze is tornyosulhatnak, hatalmas, sötét felhőkké, elzárva a Fényt, villámot, vihart, akár hurrikánt okozva, vagy kellemes, bárányfelhős, nyárias délutánt varázsolnak az egész napodból.
Meg kellett tanulnom, hogy ne azonosuljak az egymásba kapaszkodó gondolataimmal. Ez nem visz előre. Az életben megszerzett tapasztalatokat belevetítettem a felhőbe, mely ezáltal egyre csak duzzadt és duzzadt, míg majd villámokat szórva lecsapott, s az áldozat én voltam.
Mindenkinek, aki olvassa e sorokat, csak azt tudom ajánlani, hogy ha megjelenik a gondolat a fejedben, nézd meg, figyeld meg, érzékeld a formáját, az ízét, a tapintását, hogy milyen érzetet vált ki belőled. Ha megemel, akkor a tiéd, ha lehúz, engedd el. De ne tégy hozzá semmit! Ha fontos dolgot üzen a számodra, akkor majd visszatér. Hoz magával képeket, megérzéseket, intuíciót. Csak figyeld, hogy merre visz. Amennyiben rólad szól, tedd magadévá. Örülj neki, érezd át, képzeld el, hogy már megvalósult.
A felhőkből hulló eső hozhat áldást, azonban árvizek és tragédiák sorozatát is elindíthatja. Vagy kinyitod az ernyődet és száraz maradsz, vagy még a bőröd alá is beszivárog, esetleg pusztító árként ledönt a lábadról is. A gondolatok és a beletett energia alakítja ki a következő pillanatot. Bármit is tervezel a következő napra, még ha percre pontosan szabod is meg az idődet, sosem lesz olyan, amilyennek elképzelted. Más érzetek jönnek elő egy reggeli vagy esti fogmosás idején, de még sosem volt egyforma, holott ez általában egy begyakorolt mozdulatsor.
Akkor meg nem egyszerűbb, ha csak játszunk a gondolatainkkal, figyeljük, ahogyan a bárányfelhőket, melyek csak annyira tompítják el a nap fényét, hogy ne kapjunk szemsérülést, ha belenézünk?
Fontos, hogy benne éljünk a saját világunkban. Abban, ami jó nekünk, amit szeretünk... Minél több külső ingert, hírt, elvárást, megfelelést engedünk be ebbe a világba, annál nehezebb lesz a felhőnk, annál hamarabb tör ki a vihar. Van, akinek egész élete, ciklonok és anticiklonok sorozatából áll. Azt persze nem szívesen tennénk meg, hogy zárdába vonulva tengessük napjainkat, hisz az életünket élni és megtapasztalni születtünk ide le. De nagyon sokat tehetünk magunkért. Mert ki az, aki a legtöbbet teheti meg értem? A szüleim, a gyerekeim, a barátom?... A válasz: NEM! Én saját magam tehetek a legtöbbet magamért. ÉN vagyok az első, a második, a harmadik. Ha nekem jó, a környezetemnek is jó lesz és ez a cél, nemde?!
Játssz, örülj, nevess!!!
F.B.I.
A Lélektöredékeink sorozat többi része: