Idén is eljött a nap, nekiálltam az idei mézeskalácsoknak, amik általában fenségesek, puhák és illatosak szoktak lenni, viszont minden ötödik év táján történik valami és vagy olyan kemények lesznek, hogy már fegyvernek minősülnek vagy alig lehet belőlük formákat alkotni. Nos, ez az ötödik év úgy néz ki, idén következett be. Szépen mindent előkészítettem még este, fantasztikusan illatozó tészta lett belőle, amit egy éjszakán át szokás szerint a kamrába tettem, hogy a hidegben pihengessen egész reggelig.

Eljött a reggel és nagy örömmel álltam a konyhában, kikészítve a mindenféle kiszúró formával – csillagok, holdak és szívecskék hadával –, hogy idén is egy hatalmas adagnyi készüljön belőle mindenki örömére. Igen ám, de idén a tészta megmakacsolta magát és szinte porlani kezdett a kezem között, sehogy sem akart szép, lapos táblává változni, hogy a kis formákat is bevethessem. Jobb ötletem nem támadt, ott volt a hatalmas adag mézeskalács tészta, viszont azt vettem észre, hogy golyókká nagyon jól formálható, így elkezdtem azokat gyártani. A golyókat pedig egy pohár aljával a tepsihez nyomkodtam és miután megkenegettem tojással, diókat nyomtam a közepére.

Néhány évvel ezelőtt egy karácsonyi újságban olvastam ennek a krémnek a receptjét, amit annyira egyszerűnek találtam,hogy el is készítettem menten egy pici alakítással, mivel annyira édeset nem szerettem volna. Azóta elengedhetetlen része konyhámnak télen és nyáron is. Ajándéknak is kiváló, hisz eddig még senki nem mondta, akinek ajándékoztuk, hogy azonnal vigyük az orra elől, maximum ha éppen súlya csökkentésébe kezdett volna, de olyanoknak meg nem adunk, mivel túl nagy a kísértés. Esszük kalácshoz és kiflihez, kenjük linzerre és más süteményekbe. Sokkal finomabb, mint bármi, amit eddig csokoládés, kakaós krémként ettünk.

Napjaink ünnepi kalendáriumában a legrangosabb helyet keresztény ünnepek foglalják el, amikor a társadalom egyre nagyobb tömegei válnak vallástalanná, egyre kevésbé tudják mit kell ünnepelni.
Ünnepek azok a kitüntetett alkalmak, napok, amelyek kiemelkednek a hétköznapokból. Az ünnep az idő egészéből kiemelt, rendkívüli idő. Úgyis mondják az ünnepek kutatói, hogy szent idő. Az ember kiemelkedik a megszokott időből, felülemelkedik a hétköznapokon, ugyanakkor az ünnep csak a hétköznapok függvényében érthető meg.
Az ünnep fontos alkotóeleme a csend - napjainkban talán ez hiányzik leginkább az ünnepekből.
Barna Gábor kiváló vallási kultúrakutatónk meglátása szerint a karácsony nemcsak a Megváltó születésének gondolatát veszítette el, hanem egyre inkább "szeretet-ünnep" jellegét is, napjainkban a karácsony inkább az ünnepet megelőző hetek vásárlási alkalmait, a fogyasztás ünnepét jelenti.

Elkezdődött az adventi időszak és a mindenféle vásárok közepette tényleg eszembe jutott az, vajon tudjuk-e, hogy mit jelent. Tisztában vagyunk-e azzal mit jelent advent és a várakozás időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődő időszak már a kora középkortól létezik és az „adventus Domini”, vagyis az „Úr eljövetele”  latin kifejezésből eredeztethető. Nem térnék ki most egy részletes egyháztörténeti, társadalomtörténeti bevezetőre, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy advent időszaka már évszázadok óta a keresztény emberek hétköznapjainak részét képezi a karácsonyt megelőző hetekben. Mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy advent már nem feltétlenül a várakozást jelenti, hanem a mindenféle vásárokat, forralt bort és puncsot, ajándékokat, mindenféle bódéban árult, sokszor tényleg szemet gyönyörködtető műremekeket, de megtaláljuk a villogó csillagokkal díszített Mikulás-sapkát is. Szegény Mikulás, vajon mit gondolhat erről?

Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tapasztalni. A gond ugyanis sokféle lehet egy esküvőn. A sajátunkon teljesen más értelmet nyer és a mások esküvőjére menetel során is mindig akad belőle. Az, ami a sajátunkon óriási gondként jelenik meg, vagy ha nem is aznap, de az előkészületek során, az mindenkinek mást jelent, mert másra fókuszál a menyasszony, másra az ő édesanyja, másra a testvérek és másra a vőlegény és mindenki másra tekint, mint gond…

A fiatal nőt messziről szólította el a telefonhívás. Kedvetlenül nyúlt a laptopja mellett, könyvek alatt lapuló vezetékes telefon után.

- Igen? – szólt bele.
- Én vagyok. Ráérsz kicsit?
- Nem igazán –felelte kelletlenül. - Le kell adnom azt a tanulmányt, holnap éjfél a határidő.
- Tudom, de… - csak ekkor figyelt fel Vali kelletlen hangjára. – A lépcsőt akarják megnézni.
A nő nagyot nyelt a válasz hallatán.
- Miért? – kérdezte feszülten.
- Valami műemlékes – válaszolt Vali. – Gyere le a portára, kérlek.
Rózsa rossz érzéssel emelkedett fel a székéről. Megvonta a vállát, ahogy az ajtóhoz sétált a feldolgozásra váró könyvkupac mellett. A holnap éjfél még messze van.

Bár be kell valljam, nemcsak a köd, hanem az eső is és a szél, meg a hideg idő, így kis csapatunk kihagyta az esti vadászatot a hosszú hétvégén Zala egyik picinyke zsákfalujában, Valkonyán. A kis falu viszont csodákat rejt, olyanokat, amikről még nem is hallottunk addig, míg pár éve el nem keveredtünk barátunk révén, aki a közelben él, ebbe a kis faluba. Idén a rossz idő miatt nem ültem ki vele a lesre és nem boldogítottam azokkal a gondolataimmal, hogy az állatok már biztosan régóta megfigyelnek minket és kicsi, villogó szemeiket látom a bokrok között, de a történetünk azóta is szájról szájra jár és minden egyes találkozásunkkor előkerül, hogy én bizony még olyat is látni vélek, ami nincsen. Azért megjegyezném, hogy szerintem azok az állatok igenis figyelnek minket és sokkal jobban tudják, mit csinálunk, mint mi magunk a sötétben egy magaslesen ücsörögve.

Készülünk a téli álomra. Pontosabban: ha más nem is készül, de én már nagyon vágyom rá és arra, hogy végre picit tovább aludhassak, ha nem is egész nap, de mégis kicsit hosszabb ideig. A szombat estére pedig kitaláltam egy jó kis csokis sütit, amit egy jó kis társasjáték mellett, vagy filmnézés közben, esetleg csak úgy eszegethet az ember.
Az újabb alkotásom pedig egy csokis süti lett sós, pörkölt földimogyoróval megszórva. Illata igazán fantasztikus és a teszteredmények alapján igazán máskor is bevethető finomság került az asztalra.
Receptje természetesen egyáltalán nem bonyolult, sőt, inkább egyszerűnek és gyorsnak mondanám.

Lili példáját követve beszámolok Önöknek arról, mi mindent tapasztaltam meg, amíg oly keveset írtam. „Inter arma silent musae.” – Háborúban hallgatnak a múzsák, mondta Ciceró. Az elmúlt másfél évben váltottam pár munkahelyet, találkoztam sok emberrel, új ismeretségeket kötöttem, lelki gyakorlatokat folytattam és ápoltam régi barátságokat.

Háborúban nem voltam, inkább csak kalandokban, a múzsáim pedig a következőket súgták nekem:

1. Onnan tudod, hogy nem a legideálisabb helyen dolgozol, hogy görények között telnek a napjaid, pedig nem is állatkert vagy kisállat-kereskedés a munkáltatód.

2. Minden munkahelyeden legyen Nálad fokhagyma! Ha rossz helyen dolgozol, távol tartja a gonoszt. Ha jó helyen dolgozol, a többiek adnak Neked hozzá pirítóst.

3. A dolgok azok, amiknek látszanak. – Csak nem annak látjuk, amik. A múlt és a jövő szemüvegét levéve könnyebb felismerni a valóságot.

4. Sokáig Cromwell Oliver mottója szerint éltem: „Higgy Istenben és mindig tartsd szárazon a puskaport!” Most azt mondom: vigyázz Magadra és Isten is vigyáz Rád.

5. Nem az a barát, akivel gyakran beszélsz, hanem az, aki tudja mikor mit kell mondania Neked, még ha erre egy hajnal négykor, legszebb álmodat széttépő telefonhívás közben kerít is sort, mondanivalója hallatán pedig inkább feszengsz, mint dorombolsz.

6. Ha nincs gyereked, legalább ültess fákat. A szülők egy nap arra ébrednek, hogy a gyereket óvodába kell íratni. Te pedig arra, hogy eddig Te voltál a legmagasabb a portádon, most meg a legalacsonyabb. – És igen, a fák az égig nőnek.

7. A kutyát Isten szeretetből teremtette. A macskát pajkosságból.

8. Tiszteld a szüleidet.

9. Lehet, hogy néha azért nincs sikerélményünk és hisszük azt, hogy nem vagyunk a helyünkön, mert az élet azt akarja, hogy leküzdjük a gyengeségeinket.

+ 1. Szeresd a csendet. A belső csend sokkal hasznosabb dolgokat mond Neked, mint a külső zaj.

Eltelt a nyár és valószínűleg néhány kedves Olvasónk már kezdte hiányolni írásaimat (hallottam néhány kérdő mondatot erre vonatkozóan), illetve hogy vajon a néha felbukkanó recepteken kívül, amik még létezésemet jelezték, egyáltalán írok-e még valaha. Kérdésük és kétkedésük teljesen jogos volt, így egy kis indoklással is tartozom, miért is tűntem el ilyen hosszú időre. Az indokot pedig már a címben is olvashatták, miszerint idén öt esküvőre voltunk hivatalosak és ráadásnak az a plusz egy pedig a sajátom is volt, így kellően ki tudtam élvezni, idegeskedni és a végén pedig megnyugodva, kissé nagyobb mellénnyel nézni, hogy tényleg, utólag nézve egészen jól sikerült a sajátunk és mindig van valami, pontosabban elég sok minden, ami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Ebből a sok esküvőből eredeztethető az a gondolatom, hogy egy-két dolgot megosztanék Olvasóinkkal, de már előre meg kell mondanom, hogy itt nem egy folytatásos leányregény veszi kezdetét, ami napról napra követni fogja az eseményeket, mivel szerkesztőségünk tagjai végigkövethették azt, hogy ami eddig is távol állt tőlem, az most sem került közelebb.

Ami a legfontosabb és biztosan érdeklődésre tart számot, hogy immár az én Hercegem, Királyfim, hivatalosan is engem választott és ugyan nem egy kacsalábon forgó palotában élünk, de esküvőnk és életünk azóta is sok mesés pillanattal van teli.