hétfő, 06 november 2017 19:47

Amikor a gond mást jelent – esküvő(n)k 2.

Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tapasztalni. A gond ugyanis sokféle lehet egy esküvőn. A sajátunkon teljesen más értelmet nyer és a mások esküvőjére menetel során is mindig akad belőle. Az, ami a sajátunkon óriási gondként jelenik meg, vagy ha nem is aznap, de az előkészületek során, az mindenkinek mást jelent, mert másra fókuszál a menyasszony, másra az ő édesanyja, másra a testvérek és másra a vőlegény és mindenki másra tekint, mint gond…

Eskuvonk2


Az idei első esküvőnkön még csak olyan gondjaim voltak, hogy februárban, hidegben, el kell utazni, de csinosnak is lenni és még valami ajándékot is adni, de olyannak, akinek volt már esküvője, így olyat nem lehet, amit már kapott, viszont mégiscsak kellene vinni valamit. Ismerős, ugye? Azért megoldottuk és még hideg sem volt annyira, bár az első cipősarkam idén ott hagytam el. Szerencsére a többi már a nyárba torkollott, így legalább a hidegre akkor nem volt gondunk. Azonban a saját esküvőnk szervezése is okozott néha kisebb-nagyobb fejtörést, de ne aggódjon senki, mert nem a rózsaszín virágszirmok és a lehető legromantikusabb zene kiválasztása okozta, hanem a felismerés, hogy egyikünk sem valami táncos lábú, és ha már egyszer zenészt szereztünk, akkor illene is valamit prezentálni. Természetesen a családi élcelődésnek így eléggé a középpontjába kerültünk és volt, aki kijelentette, számára az egész nap valószínűleg legszórakoztatóbb eseménye lesz, mikor mi ketten kiperdülünk a parkettre. Nos ez csak kellő elszántságot adott lelkünknek, így egyik régi barátnőmet megkeresve, aki jó pár évig versenytáncolt, megkértük, segítsen már rajtunk. Tánctanárhoz ugyanis nem tudtunk volna eljárni, ő meg amikor éppen volt időnk, tanított nekünk egy-két lépést. Ezt most mindenki úgy vegye, hogy az alapokat, két-három alaplépést, mivel ahogy ő fogalmazott, ha ezek jól mennek, akkor mindenki örül nekünk, milyen szépen táncolunk, míg ha koreográfiákat tanulunk, csak idegeskedni fogunk. Ezt egyik legjobb barátnőm meg is erősítette, mikor elmesélte, hogy anno ők tíz évvel ezelőtt a nagy, fantasztikus koreográfiájuk miatt egyáltalán nem élvezték a táncot, mivel csak arra tudtak gondolni, most vajon mi is következik. Így mi erről lemondtunk és az egyszerű, de remélhetőleg nagyszerű verziót választottuk, ami családunk és minden barátunk elmondása szerint egész jól is sikerült.

 


Ami pedig meg egyiknek gond, másiknak nem, azok lehetnek olyan kérdések is, hogy például az a négy-öt személy, aki nem autóval érkezik, hova fog beülni, amikor tudjuk, hogy sokan egyedül vagy éppen csak ketten érkeznek egy nagy autóval. A legjobb az egészben, amikor ennek hivatalos ültetési rendjét is a menyasszonytól várják el és nem értik meg, hogy neki éppen sokkal fontosabb az, hogy még azt sem tudja, a vendégek melyik asztalnál és ki mellett fognak ülni, sőt, hogy még a ruhája sincs készen vagy éppenséggel a legszebb nyári napok közepére úgy néz ki, pont az ő nagy napjukon fog esni, így a csodálatos kinti szertartással valamit kezdeni kellene. Általában azért nem értik, mert számukra az a kérdés a fontos és nem igazán tudnak mit kezdeni azzal a válasszal, hogy az az öt ember majd valahogy oldja meg, hisz lesz épp elég ismerősük a környéken, mert őt, tehát a menyasszonyt ez egyáltalán nem izgatja, hisz az ő gondja teljesen más.

 


Természetesen az is gondot okozhat, ahogy az velünk elő is fordult, hogy elérve az ország másik felének egyik legeldugottabb, de méltán csodás helyére, nem találtuk meg magunkat a szállásoknál felsoroltak listáján és rövid nadrágosan, pólóban az ember lánya csak arra tud gondolni, hogy valami emberi ábrázatot, pontosabban csinos 21. századi harmincas éveiben lévő, menyasszonyhoz és leendő feleséghez méltóan kellene kinéznie, amit nem tudja, hol fog majd megvalósítani. Ekkor kezdődik a keresés az asztalok között, mondván ha ott megtaláljuk a nevünket, akkor valahol ott az Isten háta mögött egy ágynak is kell lennie, aminél a mi nevünk áll. Ekkor is teljesen mást jelent a gond fogalma, mint két hónappal később az esik, nem esik lehetőségénél és a döntésnél, hogy márpedig egy nappal az esküvő előtt egy menyasszony, legalábbis én szeretem tudni, hol is lesz a szertartás egyik fele, ahol hivatalosan is kimondhatom végre álmaim Hercegének azt a bizonyos igent.

 


Amint látják a kedves Olvasók, itt még elő sem kerültek azok a régi és leendő rokonok, akik néha szintén tudnak fejfájást okozni, mert ők mást vélnek fontosnak, mint mi és gondjuk teljesen másra lesz, mint nekünk lenne. A lényeg, amit az egyik menyasszony súgott nekem még a nyár elején és sosem fogom Cilinek elfelejteni: „Semmi sem lesz olyan, amilyennek eltervezted, de a végén nagyon jól fogod magad érezni!” Mennyire igaza lett!


Rószegh Lili

Sorozatunk első része ITT található.

Utoljára frissítve: hétfő, 06 november 2017 20:19