Négy esküvő és még kettő… Kiemelt

Kategória: Házasoknak 2017. október 21., szombat 08:14

Eltelt a nyár és valószínűleg néhány kedves Olvasónk már kezdte hiányolni írásaimat (hallottam néhány kérdő mondatot erre vonatkozóan), illetve hogy vajon a néha felbukkanó recepteken kívül, amik még létezésemet jelezték, egyáltalán írok-e még valaha. Kérdésük és kétkedésük teljesen jogos volt, így egy kis indoklással is tartozom, miért is tűntem el ilyen hosszú időre. Az indokot pedig már a címben is olvashatták, miszerint idén öt esküvőre voltunk hivatalosak és ráadásnak az a plusz egy pedig a sajátom is volt, így kellően ki tudtam élvezni, idegeskedni és a végén pedig megnyugodva, kissé nagyobb mellénnyel nézni, hogy tényleg, utólag nézve egészen jól sikerült a sajátunk és mindig van valami, pontosabban elég sok minden, ami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Ebből a sok esküvőből eredeztethető az a gondolatom, hogy egy-két dolgot megosztanék Olvasóinkkal, de már előre meg kell mondanom, hogy itt nem egy folytatásos leányregény veszi kezdetét, ami napról napra követni fogja az eseményeket, mivel szerkesztőségünk tagjai végigkövethették azt, hogy ami eddig is távol állt tőlem, az most sem került közelebb.


Ami a legfontosabb és biztosan érdeklődésre tart számot, hogy immár az én Hercegem, Királyfim, hivatalosan is engem választott és ugyan nem egy kacsalábon forgó palotában élünk, de esküvőnk és életünk azóta is sok mesés pillanattal van teli.

 

eszkuszunk1


Amiről azonban először is szeretnék egy-két szót ejteni, az maga az esküvői szertartás, mivel a hat esküvő hat egymástól teljesen eltérő „nagy nap” volt és mindenki a maga gondolatainak és elképzeléseinek megfelelően alkotta meg, pontosabban tervezte el, aztán pedig hagyta a maga útján megvalósulni élete egyik legszebb napját. Így adódott, hogy voltunk arborétumban és voltunk erdőszélen, borászatban és halászcsárdában, templomban és faluházban is. Hajnalig táncolós és zongorakíséretes, csak ebédes és borkóstolós vacsorával eltöltött este is akadt. Mindegyiknek megvolt a maga eredetisége, bája, gyönyörű napsütéses és a néhol kissé zimankósabb, már farmernadrágot és vastag pulóvert igénylő időjárása.


Amit viszont a legjobban értékeltem, hogy csak azért nem választotta minden pár az egyházi esküvőt, mert ott mennyivel elegánsabb… Nálunk nem volt kérdés, hogy számunkra mi a fontosabb. Már gyermekkoromtól kezdve mindig meglepődve néztem azokat a párokat, akik hatalmas csinnadrattával bevonultak a templomba – mondván „nagyanyám is így tette és mégis milyen jól néz ki, meg szól az orgona is” –, viszont semmit nem értettek abból, ami ott történt és látszott is rajtuk, nem is tudják, miért is vannak éppen ott, legszívesebben már a gőzölgő húslevest kanalazgatták volna vagy éppen kóstolgatták volna az újdonsült após legöregebb pálinkáit. Örülök, hogy ez most már nem mindig van így. Egyik alkalommal azonban erről a kérdésről egy kisebb nem is vita, inkább véleményformálás alakult ki köztem és egy másik vendég között, aki megjegyezte, hogy azért egy templomi esküvő mennyivel elegánsabb, azért oda bemenni mégis más, mint csak az anyakönyvvezető elé állni valahol, legyen az bármilyen szép helyen is. Nem mindig tudom magamban tartani véleményem, ez történet abban a pillanatban is, amikor ezt meghallottam, így szinte akaratlanul tört ki belőlem a kérdés, hogy miért is menne valaki a templomba, ha csak elegánsnak tartja. Elegáns bármi más is lehet. Aki egyházi szertartást választ, az tudja, tudnia kell neki, miért akarja Isten áldását kérni házasságára és nem elégszik meg az anyakönyvvezető gyönyörű idézetekkel tarkított mondataival, amivel a két egyszavas válaszra szánt időt igyekszik bővíteni. Ha elegáns esküvőre vágynak a házasulandók, kibérelhetnek akár egy kastélyt is, ami még elegánsabb is tud lenni egy templomnál. Beszélgetőtársam biztosan látva, hogy egy fél mondatából és egy több perces monológot alkottam pro és kontra érvekkel, igyekezett inkább igazat adni nekem, bár sosem tudom meg valószínűleg, mi is játszódhatott le szürkeállományában az alatt a pár perc alatt, míg igen erőteljesen kifejtettem véleményem a polgári és egyházi szertartások szükségességéről.


A hat esküvő közül ugyanis csak három volt egyházi szertartással egybekötve, a többiek a polgári szertartást választva ölelték meg egymást boldogan rövid és igenlő válaszaikat követve. Aminek a legjobban örültem, mindegy volt, hogy a Mézga család zenéjére vonuljon be a menyasszony vagy pedig Liszt Ferenc egyik gyönyörű orgonaművére, a várakozó, most már ifjú férjek, ugyanazzal a csillogó tekintettel nézték a sárga-piros, ezüst vagy épp hófehér ruhában feléjük közeledő leendő feleségüket.


Rószegh Lili


Folytatása következik…

A sorozatunk második rész ITT található.

Utoljára frissítve: 2017. november 06., hétfő 18:58
2017. december 16. Szombat
Etelka, Aletta

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód