Mindennapjaink tele vannak apró, de gyakran bosszantó, máskor vicces mozzanatokkal. Különböző ügyeink intézése során nem egyszer érezhetünk magunkon mesemotívumokat. Egy-egy hivatali ügy elintézése szükségelteti a három napot, s az intézmény oly’ messze van tőlünk, mintha túl lenne az Óperencián.

[bővebben]

Advent – Mikulás – vásárok Kiemelt

Kategória: Értetlenkedünk 2017. december 06., szerda 08:05

Elkezdődött az adventi időszak és a mindenféle vásárok közepette tényleg eszembe jutott az, vajon tudjuk-e, hogy mit jelent. Tisztában vagyunk-e azzal mit jelent advent és a várakozás időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődő időszak már a kora középkortól létezik és az „adventus Domini”, vagyis az „Úr eljövetele”  latin kifejezésből eredeztethető. Nem térnék ki most egy részletes egyháztörténeti, társadalomtörténeti bevezetőre, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy advent időszaka már évszázadok óta a keresztény emberek hétköznapjainak részét képezi a karácsonyt megelőző hetekben. Mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy advent már nem feltétlenül a várakozást jelenti, hanem a mindenféle vásárokat, forralt bort és puncsot, ajándékokat, mindenféle bódéban árult, sokszor tényleg szemet gyönyörködtető műremekeket, de megtaláljuk a villogó csillagokkal díszített Mikulás-sapkát is. Szegény Mikulás, vajon mit gondolhat erről?

Adventi vasar


Ő is, úgy érzem, néha úgy kerül sok „helyre” és „helyzetbe”, mint – hogy stílusosak és témához illeszkedők legyünk – Pilátus a krédóba… Számunkra gyermekkorunk egyik meghatározó napja volt, amikor eljött hozzánk a Mikulás és megkérdezte, vajon jó gyerekek voltunk-e és számunkra nagyon ijesztő módon még arról is tudott, aznap mit csináltunk, akár még megérkezése előtt egy félórával is, ami így még hihetőbbé tette a gyerekekről való, mindenre kiterjedő tudását. Már csak tizenéves korunkban tudtuk meg, ki is volt a mi Mikulásunk, családunk nagyon kedves, már inkább rokonnak tartott barátja, aki természetes módon, mindent tudott rólunk. Ma csak hallgatom sokszor a kicsi gyerekeket, hogy nekik karácsonykor is a Mikulás jön és nem is igazi ám, mert az igazi Mikulás az Lappföldön él és repülővel érkezik, hisz minden évben még a tévében is megmutatják nekünk, ahogy a reptéren földet érő gépből kiszáll. Számomra sokkal hihetőbb volt az a Mikulás, aki minden év december 6-án este megérkezett, fogalmunk nem volt róla hogyan, csöngetett a botjával és az ölébe ülve számot kellett adjunk arról, mit tettünk azóta, hogy utoljára látott minket. Aztán elköszönt és egy évig azt sem tudtuk, merre jár, hol van, de nem is kérdeztük, hiszen tudtunk, december 6-án újra eljön majd.
Ez a várakozás és a karácsonyra való várakozás is áthatotta gyermekkorom. Készülődés a süteményekkel, a betlehemes játék próbái már november elejétől. Mind egy igazi, kicsit feszült, de a jó értelemben izgatott várakozással teli időszakot jelentett.


Ha pedig az adventi vásárokat nézzük, az ember már azt sem tudja, hova kapkodja a fejét. Mindenhonnan, minden városból bódék sokasága figyeli a kisebb-nagyobb tereken sétálókat. Fantasztikus illatok szállnak a levegőben, különféle forralt borok, puncsok és mindenféle sütemények roskadoznak az árusok pultjain. A mindenféle apróságokat, kisebb és nagyobb, teljesen értéktelen és a valódi értéket jelentő különlegességeket árusítók bódéitól pedig alig bír az ember szabadulni. Legszívesebben mindenhol vennénk valami apróságot, de akár nagyobb ajándékot is, és ha már ott vagyunk, magunkat is meglepjük ezzel vagy azzal. Véletlenül se értse félre senki, hiszen én is azok közé tartozom, akik örömmel járják végig ezeket a tereket és bódékat. Örömmel iszom valami finomat és meleget, főleg ha van kivel és még egy kis nassolnivalót is megengedek magamnak. Az ajándékokat is inkább már itt szerzem be karácsonyra és nem az áruházak tömegcikkeit választom, viszont arra itt is odafigyelek, hogy valami olyan kerüljön a fa alá, ami nem csak a szemnek tetszett meg abban az adott pillanatban, hanem később is, az ünnepek elmúltával is örülhetünk neki. Sokszor pedig csak a szemem gyönyörködik, mert bár sok remekbe szabott kézimunka igazi gyönyörűséget jelent, de eljutottam már odáig, hogy az első kérdésem mindig az: vajon tényleg hiányzik az adott dolog az életemből, vagy ha eddig sem hiányzott, ezután sem fog. Így marad nagyon sok dolog csak a bódékban, meghagyva azoknak, akiknek lehet pont az lesz az igazi ajándék a fa alatt, amit én csak úgy pluszban vittem volna magammal.


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: 2017. december 06., szerda 08:31
2017. december 16. Szombat
Etelka, Aletta

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód