Mostanában sokat utaztam, így visszatérve nekiállhatok mindent szép lassan megírni. Az élményeket azonban nem azzal kezdeném, hogy merre jártam, hanem inkább valami olyannal, amire mindenki vágyik utazás közben. Egy kis nassolnivaló édesség… igen ám, de ha az ember utazik, akkor előtte nem sok ideje akad, és azért nem feltétlenül kell a boltba elrohanni azért, hogy bedobjunk valamit a táskába és mosolyt csaljunk vele azok arcára, akiket mellénk sodort az élet.
Még tavasszal akadtam egy olasz sütemény, bár inkább keksznek nevezném, receptjére, amit szerintem azért többen ismernek, így nem feltétlenül lesz nagy újdonság, de azóta ezt elég rendszeresen sütnöm kell. A főkóstolóm ugyanis nagyon megkedvelte és ha „álmaink Hercege” valamit megszeret, azt általában meg is csináljuk.
A sütemény maga a cantuccini és nem kell sok hozzávaló, mégis nagyon finom és elvileg – ez nálunk általában nem működik – tartós édességünk lesz, ami utazáskor igen jól tud jönni.

Egyre több medvehagyma található a hűtőmben egy ideje, amit egyáltalán nem bánok, hiszen egy nagyon érdekes és értékes növényről van szó, arról nem is beszélve, mennyire finom dolgok is készíthetők belőle. Persze vannak, akik annyira nem kedvelik, de most inkább azoknak adnék pár ötletet, akik kipróbálnák, mivel akik szeretik, azok már minden bizonnyal tüsténkedtek annyit a konyhában, hogy kitaláljanak néhány dolgot.

Megint karácsony van és újból eljött a mézeskalácsok, bejglik és mindenféle édesség ideje, amitől egy idő után szinte már rosszul vagyunk és konkrétan bármit megtennénk valami sós, nem fahéjas és nem is édes akármiért a konyhában. Őszintén, ilyen mindenkivel előfordult már, ugye?

Ennek ellenére minden évben nekiállunk és sütünk, sütünk, sütünk, míg már mi is gyűlölni kezdjük a karácsonyi fűszerektől illatozó konyhánkat és azt a helyet, ahol a vendégsereg érkezéséig tároljuk a mindenféle dobozban és tálcán lévő süteményeket. Idén nekiálltam újra, hisz családunkban a sütés az én feladatköröm a fa díszítése mellett. A mézeskalács már a dobozokban, a bejglik is elkészültek, idén viszont megint újító gondolatom is támadt, így készítettem egy édes kelt tésztát aszalt gyümölcsökkel töltve. Remélem, az íze is olyan lesz, mint ahogy elképzeltem. Az aszalt gyümölcsös fonat nevet én adtam neki, bár lehet, hogy van neki más, csak én nem tudok róla, de ha valaki másképp ismeri, írja meg nekünk nyugodtan!

A karácsony közeledtét jelzi ismerőseim-barátaim szájából egyre többször elhangzó kérdés: „Van egy jó mézeskalács recepted?"
Igen, van!
S mint minden jó receptnek, ennek is megvan a maga története. 2002 karácsonya előtt kaptam egy kedves barátnőmtől, és nálunk azóta a karácsony elengedhetetlen kelléke. Kicsit macerás, de megéri a ráfordított időt és energiát!

Kuglófot akartam sütni... már olyan régóta szeretnék... talán gyerekkoromban ettem olyan igazit utoljára. Nálunk a családban már szinte csak én sütök igazán édességeket, mindenkinek megvan a specialitása, de az édes sütikék valahogy a nagymamámtól rám maradtak és ragadtak. A kuglóf viszont más. Még sosem csináltam és be kell valljam már most itt az elején, hogy ugyan az akarat ott volt, de a kuglófnak való sütőforma, na az még hiányzik, de erre én csak most jöttem rá...

Ezért más lett a vége, egy kakaós süti, amit azóta, hogy először sütöttem, még kétszer megcsináltam és mindegyik más lett, mivel először körtét potyogtattam a tetejére, ami szépen belesüllyedt sütés közben és mikor kihűlt, csokimázzal vontam be. Másodszor egy részét dióval, másikat kakaóval készítettem, így kicsit színesebbnek gondoltam volna, de ezen még dolgoznom kell. Harmadszor pedig a sima kakaós tésztába még csokidarabkákat is szórtam, úgy sütöttem meg és természetesen csokimáz, plusz még díszítésnek néhány színes szivecske, mivel ez ajándék lett egy számomra nagyon fontos személynek, aki rajong a csokoládéért.