Főzünk

Kuglófot akartam sütni... már olyan régóta szeretnék... talán gyerekkoromban ettem olyan igazit utoljára. Nálunk a családban már szinte csak én sütök igazán édességeket, mindenkinek megvan a specialitása, de az édes sütikék valahogy a nagymamámtól rám maradtak és ragadtak. A kuglóf viszont más. Még sosem csináltam és be kell valljam már most itt az elején, hogy ugyan az akarat ott volt, de a kuglófnak való sütőforma, na az még hiányzik, de erre én csak most jöttem rá...


Ezért más lett a vége, egy kakaós süti, amit azóta, hogy először sütöttem, még kétszer megcsináltam és mindegyik más lett, mivel először körtét potyogtattam a tetejére, ami szépen belesüllyedt sütés közben és mikor kihűlt, csokimázzal vontam be. Másodszor egy részét dióval, másikat kakaóval készítettem, így kicsit színesebbnek gondoltam volna, de ezen még dolgoznom kell. Harmadszor pedig a sima kakaós tésztába még csokidarabkákat is szórtam, úgy sütöttem meg és természetesen csokimáz, plusz még díszítésnek néhány színes szivecske, mivel ez ajándék lett egy számomra nagyon fontos személynek, aki rajong a csokoládéért.

 

Csokis suti1

Már jó régen írtam és sütöttem együtt, úgyhogy ép ideje volt valamit újra ha nem is papírra, de legalább a gépemre vetni. Sütni is nagyon rég sütöttem, de nem kell megijedni, mindenki létezik, akikre rázúdítom a végterméket, csak mostanság nagy munkában voltam. Könyvet írni, sőt, inkább befejezni ugyanis elég nehéz, de a végére jutottam, így megint nyugalomban kísérletezhettem szeretteimen. Ennek lett eredménye a körtés-almás süti, megbolondítva mindenfélével, amit csak találtam.


A receptet viszont elég nehéz lesz megalkotni, ugyanis a szemmérték az, ami az összeállításánál működött, így mindenki nyugodtan kísérletezhet!

Megint sütni kezdtem, most a család kérésére, és mert valahogy a gyümölcsöt is meg kell eszegetni a kertből, nem mindenből lesz lekvár. Kinyitottam nagymamám süteményes receptgyűjteményét és nekiláttam nézelődni, aztán szokásomhoz híven egy kissé átalakított recept lett a végeredmény, de mindenki nagy lelkesedéssel fogadta.
Íme a recept, amit így utólag kellett magamban megfogalmazni:

Régen nem ittam kávét. Még egyetemistaként sem, ami egy bölcsészkaron elég szokatlanul mutatott, hisz csoporttársaim többsége mint valami infúziós adagot döntötte magába azt a feketének látszó, kávénak titulált valamit. Minden bizonnyal már akkor is sejtettem, hogy az a valami nem igazán nevezhető kávénak. Otthon, családi körben szintén mindenki nagy kávés volt, főleg nagyapám, de még valahogy ő sem tudott rávenni gyermekkoromban a kávés kockacukorra, egyedül a kapucíner nevű csokival tudott egy kis kávé ízűnek tűnő dolgot csempészni az életembe.

Rég sütöttem... mostanában sajnos nem ezzel sikerült többet foglalkoznom, pedig aki ismer, tudja, hogy ez számomra a kreativitást jelenti és a szórakozás egy sajátos formáját. Lehet közben zenét hallgatni és nem csak halkan dudorászni, hanem úgy rendesen kiadni magunkból a hangot. Sütni és a süteményt kitalálni már maga egy olyan cselekedet, amihez az ember az édességre vágyó ízlelőbimbói mellett az agysejtjeit is használja. Legalábbis nálam így működik.

2018. január 19. Péntek
Sára, Márió

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód