A tésztához szükségünk lesz a következőkre egy kisebb adaghoz (úgyhogy ki mekkorát szeretne, lehet osztani és szorozni):
25 dkg liszt,
15 dkg vaj,
1 tojás,
1 evőkanál cukor
és egy csomagnyi vaníliás cukor hozzá,
picinyke só (én így tanultam a nagymamámtól, minden édességbe kell egy kis só),
1dl tej és
1 élesztő.
A langyos, kicsit cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Ezalatt felolvasztjuk a vajat is. A lisztet, cukrot egy tálba rakjuk, kicsi üregecskét csinálunk és beletesszük a tojást, megsózzuk egy picikét, beleöntjük a vajat, élesztős tejet és jól kidolgozzuk – ha kell még hozzá liszt, csak nyugodtan (nekem kellett). Aztán ha lesz egy szép kis cipóformánk, meleg helyen letakarva elkezdjük keleszteni.
Amíg kel a tésztánk, elkészítjük a tölteléket:
1,5 csomagnyi aszalt szilva,
1 csomag aszalt sárgabarack
és fél csomag aszalt vörös áfonya (kisebb csomag, az a 200-250 g-os mindegyikből),
valamint kb 1cl pálinka (kihagyható, de én tettem bele, volt itthon a keresztapámtól kapott kajszibarack pálinkából).
Ezt a tölteléket szépen összeturmixolom, de nem kell feltétlenül pépesre, sőt a végén hagytam pár szemet, amit csak apróra vágtam és úgy tettem bele, valamint rálocsoltam a kis pálinkát, amivel még összekevertem. Ezután a töltelék egy zárható dobozkában várakozik.
Ha a tésztánk megkelt (nos az enyém nagy boldogságomra kb. háromszor akkora lett, mint eredetileg volt), akkor kinyújtjuk és megkenjük a masszánkkal – ez nálam azt jelentette, hogy a kezemmel jól szétnyomkodtam rajta az elég ragacsos aszalékokból létrejött masszámat. Feltekertem és itt jön az, amit édesanyám ijedten nézett, ugyanis a feltekert tésztát félbe vágtam. A végén hagytam egy kis részt egyben – olyan, mintha fonott kalácsot szeretnénk csinálni, csak én nem három, hanem két részre vágtam a tésztát. Ezután pedig hirtelen mozdulatokkal egy kis csavarást csináltam. Akinek elég hosszú a tésztája, szép kör alakban is rendezheti a tepsiben, de én most csak így egyenesen hagytam, mert a tészta nagysága miatt csak a fél adagból lett ilyen gyümölcsös töltelékes (a másikba olvasztott ét- és tejcsokoládé került, mivel a kisgyermekek a családban inkább azért rajonganak).
Most szükségünk lesz még egy tojásra, megkenni a tésztánkat és egy sütőpapírral kibélelt tepsire, amire hirtelen mozdulattal gyorsan átpakoltam a fonatomat. Kb. 175 fokon szép lassan sütöttem, amíg szép barnás színt nem kapott a tésztája.
Ha kihűl, még jön rá egy kis cukormáz (most szereztem a boltból marcipános cukormázat) és utána várom a család reakcióit.
Remélem, mindenkinek elnyeri tetszését és nem csak a diós és mákos bejglit fogják megrohamozni. Akinek van kedve és hozzávalói, kísérletezzen kedvére!
Rószegh Lili