"... aki sokat olvas és sokat utazik, sokat lát és sokat tud."
                        (Cervantes)

Kirándulunk

Kedves Olvasóink láthatják, lassan beutazzuk az ország egy részét, a másikat meghagyjuk a következő évekre, hogy mindig tudjunk valami újdonságról beszámolni. Nekem most nem a napfényes alföldi róna jutott, hanem az ország leghűségesebb városa. Nem kell megijedni, nem fogok nagy történeti eszmefuttatásba kezdeni és a városról egy kisebb értekezést írni. Inkább az élményeimet osztanám meg, amelyeket a várostól kaptam. Ezen élményekhez pedig természetesen az is nagyban hozzájárul, ha álmaink Hercege kísér el minket és baktat velünk végig a városon.

 

Sopron belvaros

A Szegedi Szabadtéri Játékokra indultunk társasutazás keretein belül (mivel a Miért is nem szeretünk mi színházba járni? c. írásunk a színházakra, és nem a színdarabokra vonatkozik), és kicsit fanyalogva vettem tudomásul, hogy Kecskeméten is megállunk egy kicsit szétnézni. "Miért nem inkább Szegeden töltünk el több időt?" elégedetlenkedtem magamban.
Nem mintha bármi bajom lenne a várossal, utaztam át párszor rajta, és talán épp ezért gondoltam úgy, hogy inkább tranzit, semmint célállomás. Talán azért is, mert hegyeimhez szokva eddig unalmasnak véltem a látványt.
Siettünk, hogy a Városházán délben (egész konkrétan 12 óra 5 perckor) felcsendülő harangjátékot meghallgassuk. Amíg várakoztunk, azt hiszem, elrabolta a szívemet a város. Rendkívül hangulatos, barátságos kép tárult elém, és kedvet kaptam ahhoz, hogy felfedezzem ezt a kis ékszerdobozt. Sajnos a városban töltött egy óra ehhez kevés volt, de kedvcsinálónak mindenképpen elegendőnek bizonyult.

Amint múltkori kekszes írásomban említettem, mostanában kirándulgattam. Úgy éreztem, ennyit most igazán megérdemlek magamtól, és ha még a Hercegünk is csatlakozik, ugyan nem fehér lovon, de néhány lóerőn, akkor még fantasztikusabb lesz az élmény. Szokásomhoz híven meglátogattuk a barátokat Bajorországban, akikkel kisebb kirándulásokat tettünk a környéken, így jutottunk el Scheideggbe egy lombkoronaparkba.

 

Bajorlombok0


Bevallom, már a gondolattól is féltem, vajon mi várhat ott rám, hiszen gyermekkorom óta tériszonnyal küszködöm és köztudott, hogy a lombkorona már pedig magasan van és így a bajor Alpokban található fenyőerdő sem lesz valószínűleg hozzám méretezve. A kíváncsiság azonban nagy úr és előbb-utóbb legyőzi azt a kis hangot belül, hogy a dolog eléggé ijesztőnek hangzik. Mikor pedig odaértünk már nem csak annak hangzott, hanem a látvány is elég felemelő volt. Az emelkedés pedig szép lassan kezdődött, ugyanis nem a könnyebbik, liftes utat hanem a lépcsőset választottuk. Ez azért is volt egy idő után rémisztő, mivel a lépcsők alatt ugye csak a levegő volt és el kellett érni a lombkoronát.

"Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben."

Erdő. Fák, bokrok, virágok. Életünk szerves részei és nem csak azon szerencséseké, akik ott tölthetik mindennapjaikat munkájukból vagy bármi másból adódóan. Az erdő létfontosságú számunkra, de én most nem azokat az indokokat sorolnám fel, melyeket lassan minden felbukkanó médium harsog felénk. Persze, fontosak azok is, hisz mi lenne Földünkkel a hatalmas erdők, gyönyörű fák nélkül.


Az erdők fontos szerepet töltenek be az emberiség kultúrtörténetében is. Megannyi isten, kik alkotói, védelmezői, lakói az erdőknek. Gondoljunk csak a görög-római mitológiára, ahol Pán, Artemisz, Apollón, a Nimfák mind az erdőhöz kötődtek. A Heszperiszek kertjében állt az aranyalmát termő fa és Daphné, a nimfa, Apollón szerelme elől menekülve változott babérfává. De nem kell nekünk a görög-római mitológiánál maradni, hisz a Bibliát kézbe véve azt olvashatjuk benne, hogy az első emberpár, Ádám és Éva egy gyönyörű kertben, a Paradicsomban, ha úgy vesszük, egy erdőben élt, amelynek nem minden fája lett volna számukra elérhető, a történet végkifejletét ismerve azonban ezt nem nagyon sikerült betartaniuk.

 

Tunderek faja

A felséges fűz, a "Tündérek fája" a kép baloldalán látható

Azt hiszem ez a név sokaknál nem egy fiatal nőt, hanem egy olyan autót jelöl, mely a motorizáció fejlődése és az első autók megjelenése óta státusz értékűvé vált és általában egy bizonyos korban eljön annak az ideje, hogy szeressük vagy pedig kimondott ellenszenvvel viseltessünk iránta.

 

Mercedes6

2018. április 20. Péntek
Tivadar, Odett

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód