Elemek megjelenítése címkék szerint: sütünk

Múlt hétvégén vendégek jöttek, ami mostanság elég gyakori, hiszen a családban máshol nincsenek ikrek, így mindenki látni akarja őket, és ahogy nőnek, természetesen nem is tiltunk el senkit sem tőlük. Szokják az embereket, hiszen nem csak mi létezünk és a nagyszüleik. Ebből adódóan azonban most már próbálok magam valamilyen finomságot az asztalra teremteni, mert bevallom, az első három hónapban ennek esélye a nullával egyenlő volt. Ez az időszak viszont magával hozta azt, hogy a kézműves és termelői piacokon árult sütikkel kezdtünk barátkozni, amiknek nagy rajongói lettünk, hiszen általában tényleg házi készítésűek és nagyon finomak. Ezt a verziót is tudom ajánlani mindenkinek, aki megteheti, de a legjobb mégis, ha maga tud a konyhában tüsténkedni.

Az idei húsvét újítása volt nálunk a medvehagymás keksz, amiből épphogy kettő maradt végül, mert mire az ember lánya észbe kapott, már meg is ette az egész család az összeset.

Nem tudom, másnál hogy van, de a mi családunk egy idő után szinte belecsömörlik a sok édességbe, ezért mindig kell sütni valami sósat, ami sokkal hamarabb elfogy, mint bármi más. Idén nem valami pogácsa mellett döntöttem, hanem újat szerettem volna alkotni, meglepni a családot. Ez pedig a keksz lett.

Elég rég nem jelentkeztem nemhogy süteménnyel, de még más irománnyal sem. Ennek megvan az oka kedves Olvasóink, de ígérem, hamarosan egy új rovattal jelentkezünk, ami újabb izgalmas és sokszor vicces írást fog tartalmazni. De előtte inkább egy vasárnap délutáni süteményt ajánlanék mindenki figyelmébe, akinek otthon olyan családtagjai vannak, akik mindenképpen igénylik a vasárnapi sütit vagy éppenséggel egyedül van, de azért magának is süthet mindenki és mindjárt jobb kedve fog derülni.

Ez a málnás piskótatorta úgy készült, hogy a szomszéd bácsitól gyönyörű málnákat kaptunk, cserébe a cukkiniért és a kaporért, mert nekünk meg abból van rengeteg és falun, legalábbis nálunk, még adunk egymásnak mindenfélét, ami akad. Így került hozzánk egy tálka gyönyörűen mosolygó málna, amiből a vasárnapi süti lett.

Ezúttal egy könnyű, gyors és olcsó sós finomságot ajánlunk. Kiváló akár vendégváráshoz, akár tartalmas leveshez második fogásként, ámbár tapasztalatunk szerint utazáshoz is tökéletes társ.

Citromos-mákos tallérok

Megint nekiálltam sütni. Megyünk is hétvégén baráti társasággal kirándulni, vasárnap pedig anyák napja. Korábbi években volt egy írásom, miért is tartom ezt a napot különösen fontosnak, viszont most inkább azt írom meg, mivel is lepem meg édesanyámat, akinek még a születésnapja is mostanában lesz.
Nem kell mindig nagy ajándékokra gondolni, viszont számomra elmaradhatatlan tartozéka ennek a napnak, hogy virágot viszek neki. Idén úgy gondoltam, hogy nem egy nagy csokor gyönyörű, ám idővel elhervadó szépséggel lepem meg, hanem pici rózsával, amit kiültethet a kertbe és így talán még jövőre is gyönyörködhetünk benne. Mellette pedig csináltam egy nagy adagot az egyik legújabb kedvenc kekszünkből, a mákos és citromos tallérocskákból.

Lekváros-mákos csigák

Felkérést kaptam a hétvégére, hogy a hozzánk érkező fiatalemberek számára valamit esetleg tudnék-e a leves mellé sütni, amit mondjuk reggel vagy akár napközben is lehetne eszegetni, de inkább bármikor a nap folyamán. Gondolkodóba is estem, hogy éhessé váló férfiak vajon milyen édességnek is örülnének és a megoldást, a sütemény alapját egy fernandel nevezetű süteményben találtam meg, viszont én az eredeti recepttel ellentétben nem egy sütőben feltekerve rakosgattam egymás mellé szorosan a tekercseket, hanem akkor már inkább a jól bevált csiga formátumot részesítettem előnyben. Így születtek meg a lekváros-mákos csigucik.