Piskóta, mi lenne egyszerűbb és egyben nehezebb is! Drága nagymamámtól tanultam, hogy ami a legegyszerűbbnek tűnik, sokszor az a legnehezebb, mert szép magas kell legyen és puha, szinte omló. Nos így évek óta kísérletezgetem a piskótával és hol magasabb, hol puhább, de mindig van, aki megegye. Nagymamám receptjét használom, ami így szól: ahány tojás, annyi evőkanál cukor és annyi evőkanál liszt,egy csomag sütőport és ő még tett egy kis citromot a felvert tojásfehérjéhez. Ma 5 tojás állt rendelkezésre, így ehhez mérten alakult a többi hozzávaló.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjéket a cukorral – én egy evőkanál cukrot kicseréltem egy csomag vaníliás cukorra – kemény habbá verem, majd egyenként hozzáadom a sárgájákat. Ezt követi az összekevert sütőporos liszt, de ezt már nem a robotgéppel, hanem egy szép ki lapáttal forgatom össze, minél levegősebb maradjon.

175 fokra beállítom a sütőt és aztán egy formába öntöm a masszát – én kerek formába tettem most és csak az aljára tettem a sütőpapírt, de másik formában az oldalára is szoktam. Szép aranyló színűre sütöttem.

Amíg hűlt a tészta, megmostam a málnákat, lecsepegtettem, megfőztem egy csomag vaníliás pudingot, de csak 4dl tejjel, hogy sűrűbb legyen. A piskótára egy sor málnát tettem körbe-körbe, erre jött a puding – ez is kicsit hűlt, de nem nagyon, hogy még rá tudjam önteni –, majd ezt is málnákkal díszítettem. Kerestem egy kis zselatint is a tetejére, de nem találtam, így maradt magában. Nem okozott problémát senkinek, előbb elfogyott, minthogy a málnák megszáradjanak.

Jó sütögetést, még belefér gyorsan bármelyik délutánba, és ha más gyümölcs van otthon, akkor azt rakjunk rá.

Rószegh Lili