Ma már nem feltétlenül rohanok ki reggel, hanem mindenféle más aprósággal próbálom meglepni Édesanyám és ami a másik fix pont ezen a hétvégén, hogy valamelyik napon elmegyünk együtt a temetőbe és nagyszüleim sírjához is viszünk virágot.
Lassan ő is nagymamakorba lép. Ez pedig kicsit elgondolkodtatott. Az én kicsit konzervatív, de a maga módján mégis nagyon vagány Édesanyám egyszer csak, talán évek múlva valamikor nagymama lesz. Farmeros nagymama, amit én saját drága Mamikámról elképzelni sem tudtam volna. Félreértés ne essék: nem fejkendős öreg anyóka volt a nagymamám, de az 1930-40-es években volt fiatal és azt a kort és stílust őrizte meg idősebb korára is. Mindig csinos volt és a fodrász bizony kéthetente gyönyörű frizurát készített neki a hófehér, még akkor is hullámos hajából. Nem vezetett autót és nem hordott nadrágot. A legnagyobb hidegben is harisnyával (olyan vékonyban, amit mi télen inkább nem is használunk) és csinos szoknyában, kosztümben ment az utcára, természetesen a kalap nélkülözhetetlen alapdarabként a kesztyűvel hozzátartozott a napi ruházathoz.
Az én gyermekeimnek viszont már egy fiatalos, farmert viselő, a sebességet szerető nagymamájuk lesz, aki ugyanúgy főz lekvárt és teszi el a rumos meggybefőttet, mint édesanyja. Ő is hord kalapot, de már nem mindennapos része a ruhatárnak, a nadrág pedig már alapdarabnak számít. Nagyjából száz év és két generáció… a változás mégis hatalmas léptékű. Dédanyám századfordulós képeit nézegetve pedig még nagyobb ív rajzolódik ki családunk nőtagjainak történetét tekintve, ami természetesen nem különbözik a többi, huszadik században élt nő történetétől. Helyesebben fogalmazva mégis van különbség: ők az én őseim, elődeim. Azok a fiatal nők, akik anyák, nagyanyák és dédnagymamák lettek egy idő után. Számomra ők a példaképek, ezért történetük fontosabb, mint a többi huszadik századi nő története.
Anyák napja van. De anyáink nem lennének nagyanyáink, dédnagyanyáink, üknagyanyáink nélkül és mi sem lennénk egy nap azok az anyák, nagyanyák és dédik, akikké talán válni fogunk. Ne feledkezzünk meg róluk sem ezen a napon!
Rószegh Lili