Elemek megjelenítése címkék szerint: Ikrek

December. Szerintem minden gyerekes családnak, főleg ott, ahol pici gyerek van, nagyon nehéz időszak. Első körben mondhatnám azt is, hogy az ajándékok és a nagy rohangálás, a mindenki igényeihez való igazodás miatt. De tényleg? Ez nem is olyan rossz, hiszen nem kell megállás nélkül, rohanva vásárolni – ezt pedig nem csak a mostani nehezebb időszak mondatja velem. Nálunk eddig is inkább az okozta a nehézséget, hogy a család tágabb részét rávegyük arra, hogy nincs szüksége a Kishercegeknek a 146. kisautóra vagy bármilyen más apró méretű építős játékra. Van elég, még kicsivel is több, mint kellene és inkább csak a veszélyességüket látjuk, ha véletlenül nem pakolnak el maguk után és elrejtve a fotel lábánál felejtődik egy kisebb jármű…

Felénk járja egy mondás: „Eltűnt, mint szürke szamár a ködben”. Most saját magamra kell értelmezzem ezt a szólás-mondást, mivel szerintem akik régebben követték az oldalunk láthatták, hogy – hogyan is fogalmazzak – elég sokszor jelentkeztem… Aztán pedig kisebb-nagyobb kihagyásokkal és az utóbbi időben előkerült a „szürkeszamár-effektus”.

Erről még nem írtam. Mint ahogy olyan sok dolog marad meg csak bennem, mert mire ideülnék a géphez, őszintén szólva, sokszor inkább az ágyat választom… Elnézést kérek kedves Olvasók ezért a kis önző tettemért, de szerintem azért akadnak néhányan, akik megértenek.
Változás. Ez a szó illik leginkább az utóbbi néhány év minden egyes megélt napjára. Első változásként tudatosulnia kellett bennem, hogy anya leszek – akkor még csak így kicsi betűvel. Aztán megszülettek a kis Hercegek és akkor tudatosult igazán, hogy anya lettem és ez már így is marad. Szépen nőnek azóta is, egyre elevenebbek, egész napos játék, lótás-futás és minden, ami két hihetetlenül mozgékony kétéves kisfiúnak elérhető a karantén utóbbi egy évében egy hatalmas kertes házban.

Nagy teher esett le a vállamról éppen a mai napon, ugyanis mindenképp valami piros ruhadarabot kellett szereznem a kis Hercegeknek, ugyanis ez lett a kedvenc színük, mivel ezt tudják kimondani. Hozzátenném azt is, hogy minden bizonnyal ehhez én is hozzájárultam, mivel egyik kedvenc színem és tele van vele a lakás, a konyhai eszközök, a díszek, a saját ruháim… szóval látják épp eleget, de azért nem csak ezzel az egy színnel találkoznak, mielőtt bárki erre gondolna.

Elmúlt az ünnepi időszak, de bevallom, nálunk még áll a karácsonyfa, hisz szeretjük minél tovább az otthonunkban tudni. A kis Hercegek pedig a mai napig csodálkozó tekintettel állnak előtte, mint az első pillanatban, amikor szenteste meglátták.

Velük készülni az ünnepre igazán nagy kaland volt, mert az éppen „nem akarunk aludni” időszakukat élték, élik – bár néha már alszanak újból délután –, így elég nehéz volt a meglepetés erejével megérkeztetni a feldíszített fát, de az Öregkirály az Öregkirálynéval együtt sikeresen lefoglalta őket arra a néhány órára.

Rég nem írtam. Ez biztosan feltűnt azoknak a kedves Olvasóknak, akik néhanapján esetleg az írásaimat böngésznék. A Kishercegek nőnek, immár futhatok és mindenki más is utánuk. Eleven, igazi kis energiabombák. Az utóbbi hónapokban így teljesen kitöltik a napjaim részét és természetesen azokét is, akik osztoznak életünkön.

Tegnap megint elgondolkodtam ezen a kérdésen… Erről még nem írtam szerintem, inkább talán anyák napja környékén, hogy még nem feltétlenül érzem azt, hogy engem is ünnepelni kellene, bár ki tudja… Egyik ismerősömnek megszületett az unokája, aminek nagyon örültünk és kérdeztük, hogy jól van-e az ifjú anyuka, aki tényleg elég ifjan szült, hiszen ma már huszonévesen nem mindig vállalnak gyermeket.

Régen írtam és lehet, ez most már egy darabig így is lesz, de azért a remény még létezik, hogy talán hamarabb jut újra több időm az írásra. A két kis Herceg cseperedik, és ez gyorsabban történik, mint amire számítottam. Mindenki mondta régebben is, hogy a gyerekek pillanatok alatt nőnek és tényleg, hiszen még csak most születtek, most meg már a fogacskáikkal küzdünk. Ez a helyes kifejezés és ezen mindenki átesik. Sokszor jut eszünkbe, hogy milyen jó is az, hogy az ember élete első három évéből nem nagyon emlékszik dolgokra, mert akkor nem biztos, hogy örömmel vágna neki az életnek.

Mostanában sokat gondolkodom az idő fogalmán. Mit is jelent nekünk, mire van és mire nincs, amit a kedves Olvasók is tapasztalnak, mivel az utóbbi időben ritkábban jutottam a gépem adta fehér lap elé, hogy bármilyen gondolatot megosszak azokkal, akiket érdekel.

Azt szokták mondani, mindenkinek arra van ideje, amire akar időt szánni. Ezt én is így vélem, aztán hogy mi valósul meg belőle, az csak utólag derül ki. A két kis Herceg pedig minden időhöz való viszonyomat átalakította, hiszen ők még nem ismerik a „várjál”, „majd pár perc múlva”, „hamarosan” fogalmakat, nekik csak az itt és most, a rögtön létezik. Nekem, aki olyan büszke voltam arra, hogy leveleimre, ha nem is azonnal, de nagyon gyorsan válaszolok, most már fel sem tűnik, hogy napokig rá sem nézek a levelezésre, de nemhogy rá sem nézek arra, még a gépet sem nyitom ki. Ami eddig az életem szerves része volt, az mára hátrébb sorolódott. Biztosan lesz majd később olyan időszak, amikor előtérbe kerül, de a fő helyen most mások állnak.

Ez az élet!
Ezt a mondatot testvérem osztotta meg két unokaöccsével, ugyanis próbálja a két kis Hercegünket az életre nevelni, mint felelősségteljes nagynéni és keresztanya. Az ő feladata ez és én meg is hagyom neki. Így ő hordozza sokszor körbe az udvaron őket és magyarázza, melyik növény micsoda, megszagoltat velük mindent, ami csak létezik, hogy minél több inger érje őket. Élvezik mindhárman, bár legtöbbször négyesben rójuk az utat, mert azért kettőt egyszerre egyikünk sem bír el.

Az élet pedig számára sokszor az éltető nedűt jelenti. Szereti is, de munkája miatt is, hogy minél jobban bírja éberen a dolgokat, sok koffeint visz a szervezetébe a fekete leves, vagyis a kávé formájában. Ez történt egyik hétvégén is és mivel egyik Kisherceg épp éber állapotban volt, ölébe kapta és megosztotta vele egyik bölcs gondolatát: „Szagold csak! Érzed? Ez az élet!”