Nevettünk egy nagyot és azóta ez a mondás szállóigévé vált családunkban. Aztán el is gondolkodtam rajta, hogy sokak számára milyen igazságot is mondott ki. Az emberek nagy többsége, aki valaha elkezdett kávét inni, már nem is élvezetből issza, hanem a napi koffein adagját viszi a szervezetébe, annyira hozzászokott. Számukra, ez tényleg az éltető erő…
Lassan az, hogy kávézik valaki, azt jelenti, fogom és valami elvihető, eldobható pohárban ledöntöm a torkomon az utcán… Ilyenkor jut eszembe mindig nagyapám, aki ezt sosem tűrte, még azt semhogy állva igya valaki a kávéját, ugyanis édesanyja, dédnagyanyám, aki még a boldog békeidők gyermeke volt és az emberek nagy része nem ivott kávét, ezt a tevékenységet szertartásosan végezte délután. Szép terített asztalnál és ülve. Szigorúan leülve, nyugodtan, egy-két szót beszélgetve a családdal. Nagyszüleim már ebéd után itták, de akkor is megvolt a maga szertartása, hisz nem lehetett felállni az asztaltól addig, amíg a kávéját meg nem itta mindenki, a gyerekek pedig elropogtathatták a kávéba mártott kockacukrot.
Sokáig nem ittam kávét. Még az egyetemet is enélkül végeztem el és nem okozott gondot, nem hiányzott. Valahogy utána szoktam rá, de én is csak délután, egy kis keksz vagy süti társaságában. Kialakult ez a szokásunk és most már testvéremmel, ha együtt vagyunk, mindig délután isszuk a kávénkat, ülve, beszélgetve és ha épp nincs sütemény, akkor kerítünk valahonnan egy kis kekszet és már minden rendben is van. Az idő lelassul, oda tudunk figyelni a másikra. Sokszor a többiek is mellénk települnek, pedig van, aki nem is iszik kávét, más pedig már rég megitta. De ez, a dédszülőktől, nagyszülőktől örökölt szokás remélem, továbbadódik és talán mások is így isszák a több száz éve még fekete levesnek hívott nedűt, csak nem tudunk róla. Ha máskor nem is, de hétvégén, tegyünk egy próbát és higgye el mindenki, teljesen más érzés így magunkba dönteni az életet, mint gyorsan, sietve, felhörpintve az ebéd után vagy épp futtában, ahogy igyekszünk valahova. Adjuk meg a tiszteletet egymásnak és a kávénak is, hiszen sokan dolgoznak a világ messzi tájain azért, hogy mi ezt az élményt átélhessük.
Rószegh Lili