A készülődés öröme pedig együttes volt, hiszen minden nap együtt készítettünk valamilyen finomságot, pedig nem is tudtuk, hogy családunk idén vajon milyen karácsonyt fog ünnepelni. Szerencsénkre senki nem volt beteg és ezért szépen elosztva minden napra örülhettünk újra egymásnak. Számomra ez volt az igazi karácsonyi ajándék, ugyanis egy átlagos évben sokkal többet találkozunk családunk nagyobb részével, ami idén sajnos elmaradt, viszont ha nem is együtt, de kisebb csoportokban átélhettük az igazi ünnepet, a találkozás ünnepét. A karácsony ugyanis erről szól, hiszen több mint kétezer évvel ezelőtt először találkozhattak a pásztorok és a bölcsek egy pici fiúval, aki utána megváltoztatta a világot. Nem szeretnék erről bővebben írni, hisz nem ez a feladatom, nem vagyok teológus és nem is vállalkoznék ennél mélyebb gondolatokra, de úgy érzem, szükség van arra, hogy ezt ne feledjük. Az ünnep ugyanis az elmúlt évtizedekben sokszor már nem a találkozás örömét jelentette, hanem a „kötelezővé” váló ajándékozást, a különleges vacsorákat – ki és mivel tudja túlszárnyalni a másikat –, esetleg a divatossá váló karácsonyi partikat, valamint a fura kinézetű ruhák vagy extra elegáns megjelenés elterjedését. A 2020-as év a maga nemében ritka ajándékot adott számunkra. A világjárvány miatt felborult a korábbi „rend” és újból értékelni tudjuk talán azt, amit lassan feledtük – az igazi találkozások, beszélgetések fontosságát.
A kis Hercegeken is láttam, mennyire izgatottan várják az ünnepet. Naponta emlékeztettek arra, hogy ugye akit ők szeretnének látni, mind jönni fog és újra játszhatnak unokatestvéreikkel. Nem is gondolnánk arra, hogy ilyen pici korban egyáltalán ténylegesen emlékeznek azokra az emberekre, akik hozzánk tartoznak, de idén sokkal kevesebbet látták őket és mégis. Számukra ez lett az igazi ajándék, nem pedig a sok játék a fa alatt. Az öröm, hogy újra odaszaladhatnak ahhoz, akit szeretnek, hogy újból játszhatnak együtt és ők adhatnak mindenkinek abból a sütiből, amit együtt készítettünk.
Az új évet pedig idén is úgy köszöntöttük,ahogyan lassan már három éve mindig – aludtunk egy jót. Reggel pedig mosolyogva kívántunk mindenkinek egy boldogabb és szabadabb 2021-es esztendőt.
Arról pedig, hogy ezt az időszakot ikres anyukaként, akinek nem alszik a két állandóan rohangáló, kíváncsiskodó, mindenbe orrát beledugó kis Hercege, hogyan is éltem meg? Álljon itt csak annyi, hogy igen, voltak esték és olyan nappalok, amikor legszívesebben elrohantam volna a világ valamelyik eldugott szegletébe, de igazság szerint csak a fürdőszobáig jutottam, aminek az ajtaján lelkesen dörömböltek a Hercegecskék. Így pár perc után inkább megráztam magam és arra gondoltam, milyen szerencsés is vagyok, hisz itt a családom, egészségesen, két gyönyörű és igazán eleven, az értelemtől és ebből adódóan a kíváncsiságtól állandóan csillogó szemű kisfiúval. Kérhetnék többet lassan majd negyven évesen? Ha arra gondolok, mi minden történt azóta, hogy elindítottuk ezt az oldalt, már nem is érzem azt a fáradtságot, inkább az örömet, hogy megoszthatom élményeim másokkal és együtt egy jobb évben reménykedve, talán több írással a jövő karácsonyt is ugyanilyen boldog találkozások sorozatával ünnepelhetjük. A sütemények listáját pedig bővíthetjük, hiszen a két kis Herceg kedvenc elfoglaltsága a konyhához köthető, elvégre ott lehet igazán mindenféle ragacsos, lötyögtethető, kiborítható, szétszórható és megehető dolgot csinálni, vagyis mindent, amitől egy vérbeli kisgyerek estére kelve megérdemli a fürdést és a tiszta pizsamát.
Boldog és egészséges új évet kívánunk Mindenkinek!
Rószegh Lili