Elemek megjelenítése címkék szerint: lelkünk

Lili példáját követve beszámolok Önöknek arról, mi mindent tapasztaltam meg, amíg oly keveset írtam. „Inter arma silent musae.” – Háborúban hallgatnak a múzsák, mondta Ciceró. Az elmúlt másfél évben váltottam pár munkahelyet, találkoztam sok emberrel, új ismeretségeket kötöttem, lelki gyakorlatokat folytattam és ápoltam régi barátságokat.

Háborúban nem voltam, inkább csak kalandokban, a múzsáim pedig a következőket súgták nekem:

1. Onnan tudod, hogy nem a legideálisabb helyen dolgozol, hogy görények között telnek a napjaid, pedig nem is állatkert vagy kisállat-kereskedés a munkáltatód.

2. Minden munkahelyeden legyen Nálad fokhagyma! Ha rossz helyen dolgozol, távol tartja a gonoszt. Ha jó helyen dolgozol, a többiek adnak Neked hozzá pirítóst.

3. A dolgok azok, amiknek látszanak. – Csak nem annak látjuk, amik. A múlt és a jövő szemüvegét levéve könnyebb felismerni a valóságot.

4. Sokáig Cromwell Oliver mottója szerint éltem: „Higgy Istenben és mindig tartsd szárazon a puskaport!” Most azt mondom: vigyázz Magadra és Isten is vigyáz Rád.

5. Nem az a barát, akivel gyakran beszélsz, hanem az, aki tudja mikor mit kell mondania Neked, még ha erre egy hajnal négykor, legszebb álmodat széttépő telefonhívás közben kerít is sort, mondanivalója hallatán pedig inkább feszengsz, mint dorombolsz.

6. Ha nincs gyereked, legalább ültess fákat. A szülők egy nap arra ébrednek, hogy a gyereket óvodába kell íratni. Te pedig arra, hogy eddig Te voltál a legmagasabb a portádon, most meg a legalacsonyabb. – És igen, a fák az égig nőnek.

7. A kutyát Isten szeretetből teremtette. A macskát pajkosságból.

8. Tiszteld a szüleidet.

9. Lehet, hogy néha azért nincs sikerélményünk és hisszük azt, hogy nem vagyunk a helyünkön, mert az élet azt akarja, hogy leküzdjük a gyengeségeinket.

+ 1. Szeresd a csendet. A belső csend sokkal hasznosabb dolgokat mond Neked, mint a külső zaj.

Írtunk már arról a bevett gyakorlatról, amikor egy nő nem találja a helyét a világban, takarítani kezd. Megosztottuk Kedves Olvasóinkkal a takarítás lélekre és testre, külső és belső egyensúlyra gyakorolt pozitív hatásait. S szóltunk már itt a naplóírás hasznáról is, mint terápiás és meditációs eszköz.

Meglepő érzés, amikor e két tevékenység összekapcsolódik az ember életében.

Biztosan gondolják a kedves Olvasók, hogy teljesen rákattanva a témára egy újabb gőzölgő gyöngyszemet osztok meg és idilli vasárnapokat, de nem így van. Egy teljesen más szempont az, ami a héten szinte a lelkembe fúródott és nem tudok tőle szabadulni.
A történet ott kezdődik, hogy az én Hercegem/Királyfim (bármelyik kifejezés tökéletesen illi rá) egy régi ismerőse felbukkant, hogy találkoznánk-e vele és élete új párjával. Azt hozzátenném a történethez, hogy azért nem láttuk már két éve, mert idézem: „nem tudok boldog embereket látni”. Mi elfogadtuk és meg is lepődtünk, hogy novemberben még ez előbbi gondolat vezérelte, de örültünk annak, hogy újból képes elfogadni mások éppenséggel boldognak tűnő állapotát, bár ha ez az alap az emberekhez való viszonyunkban, akkor már régen rossz, de ez csak az én meglátásom. Kisebb-nagyobb lelkesedéssel, de vártuk a találkozót és inkább az motivált, vajon ki lehet az, aki ilyen mértékű változást hozott az életébe.

"Várni, csak várni, mindig csak várni…" Ismerik – gondolom – páran ezt a dalt, ami oly emblematikussá vált úgy 30 évvel ezelőtt, ha jól emlékezem. Várni sokféle dologra lehet, személyekre, eseményekre. Vannak, amiket nem várunk annyira, másokra viszont akár éveket, évtizedeket is áldozunk az életünkből.