Elemek megjelenítése címkék szerint: karácsony

Sokakkal ellentétben még szeretem a karácsonyt, de nem ezt a rohangálós, szürkeállományt bizonyos mértékben megsemmisítőt és nem azt, amikor mindenki összeveszik a másikkal... Azt a karácsonyt szeretem, amikor már minden kész, a szobában áll a hatalmas feldíszített fa, égnek a fények és a bejgli mellé választok egy finom teát. Készülök az éjféli misére a családommal és ez nekem tényleg arról szól, amiről kellene. Várom a nagy családot, hogy a legkisebbek szemében ugyanazt a csillogást lássam, mint hajdan az enyémben láttak nagyszüleink, akik hihetetlen dolgokra voltak képesek azért, hogy elhiggyük, a Jézuska hozza a fát és mindent, amit alatta találunk.

A karácsony mindenki számára mást jelent, de leginkább a „szeretet", „család", „béke" ünnepét, vagy legalábbis annak lehetőségét hordozza magában. A többség számára. Részemről ez inkább a bűnhődés időszaka. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy vezeklek vélt vagy valós bűneimért, hibáimért, mivel a karácsony túl sok olyan elemmel bővelkedik, amelyek külön-külön sem a legjobb énemet hívják elő, de így együtt meg főleg nem teszik őszintévé az arcomra fagyott mosolyt.