Elemek megjelenítése címkék szerint: nő

Egy örök klasszikus új élete

Szeretem a filmeket, a régi filmeket kicsit jobban, de szeretem megnézni a mostaniakat is. A mozi, mindig egy élmény, de van, amit már csak a televízióban, vagy mindenféle más módon nézhetünk meg. Egy történet viszont elkísért már gyermekkorom óta úgy, hogy abban a pillanatban, amikor meghallottam, bárhol adják, már menekülőre is fogtam a dolgot, olvasni pedig egyszer voltam hajlandó egész életemben, azt is nagy kínszenvedéssel. Senki nem értette, miért reagálok így magára a történetre, hisz alapjában véve elég romantikus léleknek tart mindenki, szeretem a szép történeteket és a nagy szerelmeket (Jane Austin nem véletlenül tartozik kedvenceim közé, a Büszkeség és balítélet pedig mai napig nagy favorit). Ez a nagy klasszikus azonban lassan évtizedek óta inkább értetlenséget és nem tetszést váltott ki belőlem. Inkább olvastam bármi mást Dante Poklától kezdve a Hamleten át egészen a Faustig, de ez az egy mű, mint valami kínszenvedés lebegett a szemem előtt… Gondolom, most már mindenki elég kíváncsi, vajon mi válthatott ki belőlem ilyen fokú ellenérzést… a legklasszikusabb és úgymond örökérvényű szerelmi történet, Shakespeare Rómeó és Júliája…

Elgondolkodtam... egyik legjobb barátnőm mesélte, hogy a napokban azt mondta neki valaki, meglepő számára „igazi nők" létezése. Szöget ütött a fejemben ez a mondat és elkezdtem morfondírozni azon, vajon mit jelenthet ez.

Ki az igazi nő? Létezik egyáltalán ilyen? Mindenkinek ugyanazt jelenti vagy éppenséggel ahány férfi, annyi igazi nő létezik a világon? Az is lehet, hogy ez mindenkinek egy fejében létező kép, amit megtalál valakiben, akár több olyan nő is él a világon, aki számára abban az adott pillanatban az igazit jelenti. De a legfontosabb, amitől nem bírok szabadulni: mit jelent az, hogy "igazi"?