Elemek megjelenítése címkék szerint: pihenés

Hogy mi is a szabadság, azt mindenki magából kiindulva tudja leginkább megfogalmazni. Saját értékrendje, élete, tapasztalatai figyelembevételével. Amikor a versenyszférában dolgoztam, számomra a szabadság egész egyszerűen azt jelentette, hogy "az, amikor akkor addig alszom, ameddig fel nem ébredek magamtól". Aztán életformát váltottam és az elmúlt időszakban új definícióban bukkant fel bennem ez a fogalom: "Szabadság az, amikor én döntöm el, hogy mit olvassak." A mostani munkám miatt ugyanis sokat olvasok, korszakbeli és műfaji változatosságra nem lehet panaszom. Számomra az vált szabadsággá, amikor barátok, ismerősök által ajánlott, vagy a Sors révén elém tett, esetleg korábban már olvasott, de újra olvasást kívánó könyvet forgathatok.

Zsabokorszky Jenő pécsi fényképész felvétele a Pécsi Egyetemi Könyvtárról (a fotó képes levelezőlapon volt forgalomban a két világháború között)

Nyaralás net nélkül

A mi kis világunkban lassan el sem tudjuk képzelni az életünket anélkül, hogy meg ne nézzünk valamit a fantasztikus világhálón. Ha csak egy pillanatra téved tekintetünk levelezésünkre, sőt inkább valamelyik közösségi oldalon lévő képgyűjteményünkre, esetleg csak hírekre, információkra vágyunk, netán térképet nézegetnénk. Nos, mindig kéznél van, hiszen már telefonunkon is megtalálhatjuk. De hozzátenném, nem mindenki vágyik erre, így én sem. Bármily hihetetlen, nem tartok igényt a telefonomon internetre, maximum, ha nagy szükségem van rá, akkor valamilyen nyilvános elérhetőséget keresek, de ez még alig fordult elő az évek során. Ebből adódik, hogyha kirándulni indulunk, onnantól kezdve semmilyen email, üzenet nem zavar. Ismerőseim eleinte furcsállották, de szerencsére csak egy részük, a többiek viszont lelkesedve szokták kérdezni, milyen érzés net és minden nélkül eltölteni akár egy hetet is.

Az egyik februári hétvégénket Esztergomban és kicsit Párkányban töltöttük, mivel nekem a munkám miatt oda kellett utaznom és így drága egyetlen Lovagom úgy döntött, velem tart, kirándulunk egyet. Lázasan kezdtem megfelelő szállás után keresgélni és nézegetni, vajon mit is tudunk majd megnézni a városban. Nem akartunk egy rohanós, mindent megnézünk egyszerre hétvégét, csak kényelmesen sétálni akár a hidegben is és valamit azért megnézni.
Sikerült egy nagyon szép, családi panzióba botlanunk és az ott eltöltött napok után úgy döntöttünk, egyszer még biztosan visszatérünk hozzájuk. Közel voltunk a Vízivároshoz, főtérhez, bazilikához, így mindent gyalogosan körbe tudtunk járni és még az idő is nekünk kedvezett. Hideg volt ugyan, de szép napos idő, ezért nyugodtan koptathattuk a város utcáit.