"... aki sokat olvas és sokat utazik, sokat lát és sokat tud."
                        (Cervantes)

Nyaralás net nélkül

Kategória: Kirándulunk 2016. augusztus 19., péntek 19:06

Nyaralás net nélkül


A mi kis világunkban lassan el sem tudjuk képzelni az életünket anélkül, hogy meg ne nézzünk valamit a fantasztikus világhálón. Ha csak egy pillanatra téved tekintetünk levelezésünkre, sőt inkább valamelyik közösségi oldalon lévő képgyűjteményünkre, esetleg csak hírekre, információkra vágyunk, netán térképet nézegetnénk. Nos, mindig kéznél van, hiszen már telefonunkon is megtalálhatjuk. De hozzátenném, nem mindenki vágyik erre, így én sem. Bármily hihetetlen, nem tartok igényt a telefonomon internetre, maximum, ha nagy szükségem van rá, akkor valamilyen nyilvános elérhetőséget keresek, de ez még alig fordult elő az évek során. Ebből adódik, hogyha kirándulni indulunk, onnantól kezdve semmilyen email, üzenet nem zavar. Ismerőseim eleinte furcsállották, de szerencsére csak egy részük, a többiek viszont lelkesedve szokták kérdezni, milyen érzés net és minden nélkül eltölteni akár egy hetet is.

Nyaralas net nelkul
Hát az biztos, hogy előkészületeket igényel egy úgymond net nélküli nyaralás, hiszen mindent, amit lehet, már itthon megnézek, kiírom, kinyomtatom magamnak a fontosabb dolgokat. Ez történt a múlt héten is, amikor is pár napot töltöttünk el a Balaton-felvidéken. Egy nap Kapolcson, a Művészetek Völgyében, kis cetlinkkel a zsebünkben, mikor milyen programot is találunk, de épp elég is, hiszen a jegyünkhöz programfüzetet is szereztünk, így már a cetlire sem volt szükség. Elegendő tehát csak azt megjegyezni még otthon, hogy melyik napon mennénk és kb. hány órára. Hajóval mentünk Badacsonyba és ott is elegendő volt annyi, hogy megnézzük a kikötőben a menetrendet és felírjuk magunknak azokat az időpontokat, amikről úgy sejtettük, nekünk jó lehet. Általában minden fesztivál plakátokkal szórja tele a falukat, strandokat, tehát minden olyan helyet, ahova a nyaralók minden bizonnyal beteszik a lábukat, elég annyi, hogy egy helyen felmarkolunk párat és máris napokra elegendő programtervezettel érkezünk pihenőhelyünkre.


Nem érezzük igényét annak és úgymond lassan kényszerű voltát, hogy minden helyről, amin megfordulunk és elég látványos, netán még mi is fényképezhető arcunkat mutatjuk, felrakjunk valamit valamilyen oldalra. Azonnal lássa irigykedve minden ismerősünk, hogy például Szigligeten voltunk Oszi bácsi keszegsütödéjében és mekkora süllőt is ettünk, hisz a finomságát úgyse tudjuk lefényképezni – amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom, ha egyszer arra jár a strand felé, szereti a halat és jót szeretne enni. De ugyanígy nem fogok Kapolcson sem a Folk-udvarban, sem pedig a 30Y koncerten önmagamról mindenféle képeket feltenni, hiszen én élvezni akarom a koncerteket.


Számomra a nyaralás a pihenésről, kikapcsolódásról szól, azzal/azokkal, akiket szeretek. Nem szükséges ezt megosztanom mással, hiszen akivel meg akarom osztani, úgyis velem van, de ha nincs is, majd ha hazaérek, minden elmesélek és mutatok neki képeket. Bár néha még képeket sem nagyon csinálok… az emlékek mindig megmaradnak, és nem kell feltétlenül a leégett piros bőrömet mutogatni és a szénaboglya hajamat… A pihenés azt is jelenti, hogy nincs hajvasaló a bőröndben és teljes sminkkészlet. Nem mutogatni akarom félóránként, milyen tökéletes az az adott pillanat, hanem megélni akarom azt a pillanatot.


A net nélküliség ehhez is hozzásegít. Nincs semmilyen lehetőségem arra, hogy menten megmutassam, kíváncsiskodva nézegessem a többiek oldalait, a leveleimet, ki és mit akar éppen tőlem, főleg, ha netán még a munkához is kapcsolódna… Valószínűleg ez azért is alakulhatott így, mivel még azon generációhoz tartozom, akik nem úgy nőttek fel, hogy okoskütyürük és mindenféle világháló vett volna körül minket. Elmentünk gyermekkorunkban nyaralni, és ha egyáltalán valamiféle telefon volt a közelben, akkor netán beszélhettünk az otthon maradottakkal, de ha nem, akkor sem zavart minket, tudták, mikor érünk haza és azt is, ha baj történik, mindenképp értesítik őket akárhonnan. Ezt viszem tovább magammal és élvezem. Nem csak itthon, hanem külföldön is. Következő nyaralásomról majd többet írok és arról is, merre jártunk, de most úgy éreztem, megosztom azt az élményt, ami szép lassan eltűnik a 21. század társadalmában, legalábbis a mi vén kontinensünkön és az úgynevezett fejlett világ országaiban.


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: 2016. augusztus 19., péntek 19:49
2017. december 16. Szombat
Etelka, Aletta

Aktuális kérdés

Hogyan tetszik az oldalunk?
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
  • Szavazatok: (0%)
Összes szavazat:
Első szavazat:
Utolsó szavazat:
 
Powered by Sexy Polling
 

Életmód