Elemek megjelenítése címkék szerint: karantén

Egyedülálló, elvált negyvenéves nő vagyok. Mivel kifizettem a volt férjemet a családi házunkból és befejeztem annak felújítását, rendbe tettem a hozzá tartozó portát, számos növénnyel teleültettem a kertjét, így bátran elmondhattam: igen, jól ismerem a házamat, a kertemet és a velem ott élő kutyámat, macskámat. Tudtam mennyibe került a járólap, hol vettem a csillárokat, merre futnak a vezetékek a falakban; melyik fát mikor ültettem, melyik bokrot kitől kaptam ajándékba; hol bújnak az évelő virághagymák; a kutyám ugatástípusai legalább annyira beszédesek számomra, mint a macskám kedvenc heverésző testhelyzetei.
Ezekre és hasonló kérdésekre bármikor tudtam válaszolni, ezért úgy gondoltam, hogy dolgozni járó hivatali tollnokként, aki hétvégei, szabadsága egy részét és estéit otthon tölti, ismerem a házat, a portát, amelyeknek, valljuk be, én vagyok a tulajdonosa és úrnője.
A járvány miatti itthon maradás 2020 tavaszán furcsa érzés volt. Lelassulás, emberek hiánya, félelem, aggodalom, bizonytalanság. Ellentmondó hírek és javallatok. – Mindezekkel szembeni védekezésemet azzal kezdtem, hogy teljesen kikapcsoltam a híreket és a rettegés helyett a figyelem töltötte ki a mindennapjaimat és a kezdeti, unatkozástól való félelem helyét számtalan felismerés töltötte ki.