Rádöbbenhettem már arra, hogy Karl Marx a 13. századi Európában tengette hétköznapjait és valószínűleg, bár ezt már csak az én képzeletem gyúrta a dolgozatban szereplő válaszhoz, Marx minden bizonnyal egy hírhedt, zsarnokoskodó földesúr emancipálódni vágyó jobbágya lehetett, kinek a teremtő Isten megadta a gondolkodni tudás képességét és így megfogalmazódott benne a gondolat, hogy a magántulajdon az, mi társadalmunkat a romlottság mocsarába süllyesztette. Másik esetben az is lehetséges, hogy talán egy őse, kit szintén Karlnak neveztek, elhintette gondolatait családjában, melyek generációkon át, mint titkos ismeret öröklődtek és mikor elérkezett az idő, nyilvánosságra kerülhetett minden, az ük-ükapától származó gondolat.

 Fantasztikus csodája az emberi alkotóképességnek, ahogy a férfiak nővé és a nők férfiakká válnak néhány percnyi        izzasztó, agysejteket nem kímélő munka után. Sőt, sokan már ismerik, ha nem is az „örök élet", de a legalább 500,   néhány esetben 1000 évet is meghaladó földi pályafutás titkát, hisz minden bizonnyal így lehetett Pázmány Péter a 15.  század során Janus Pannonius nevelője. Hiába, van aki csak egy hosszú földi élet végén emelkedik a neki szánt   pozícióba...
S hogy az ókort se hanyagoljuk, ki ne tudná, min is alapult az ókori Egyiptom kultúrája, hisz mást ebben az országban  nem is találunk csak homokot és köveket. Micsoda szerencse számunkra, a hallgatók számára pedig kimondhatatlan  szerencsétlenség, hogy Julius Caesar naptárt szeretett volna, hisz ha ez nincs, akkor nincs mit megreformálniuk a 16.  század során a katolikusoknak, akiknek csak annyi problémájuk volt, hogy nem bírták eldönteni, Jézus vajon szombaton  vagy vasárnap támadt fel (!) Így nagy vitákat követően, a Gergely-naptár megalkotásakor pár napot kiemeltek az évből, amit ugye máig nem értek, hogyan oldhatta meg ezt a kardinális kérdést, mivel választ erre már nem kaptam.
Sorolhatnám még, sőt, lényegében végtelen az a tudásanyag, melyet néhány röpke óra alatt ismerhetek meg az emberiség történelméből, de lassan véget ér a mai vizsga és megannyi sci-fi írókat megszégyenítő gondolat vár rám újra. Semmi baj a mai fiatalokkal, hisz kreativitásuk határtalan és remélem, ezt a tulajdonságukat megőrzik és később, munkájuk során még alkalmazni is tudják. Ezért van az, hogy nem féltem az országot, mivel a magyar leleményességnek, találékonyságnak párját ritkító eredményeit van szerencsém nap mint nap kézbe venni és úgy olvasni őket, hogy mint a társadalom egyik kivételezett tagja, egyetemen, főiskolán oktató társaimmal együtt, élvezhetem a fiatalság szárnybontogatását.

L. R.