Személy szerint nem vagyok egy nagy orvoshoz járó egyed. Amikor utoljára voltam dokinál, vért akartam adni, de sajnos az meg nem volt megfelelő az orvostudomány számára. Inkább hiszek a pihenésben, a folyadékban, és kicsit drasztikusan a hulljon a férgese elméletben.

Szerencsére van nekem egy szuper barátnőm, aki már csak karnyújtásnyira van a doktori címétől, és igaz, ő pont nem orvosdoktor, de a családjában szinte mindenki az. Így hát nekem ő a csodafegyver minden nyavalyámra. Messze lakunk egymástól, ezért Skype-on szokott nekem tanácsokat adni. Szerencsére nem az alternatív gyógyászat gyöngyszemeit osztja meg velem, amiket olvasva nekem mindig Süsü jut az eszembe, amikor a munkanélkülivé vált Sárkányfűárus megalapítja a Sárkányellátó Vállalatot és finom ebédet igyekszik főzni kedvenc egyfejű sárkányunknak:

„Beléndek! Holdtöltei keresztespók! Kígyógyökér! Bolondgomba! Nadragulya! Lapulevél! Egérfarok! Bagolytoll!
A szakács a fejéhez kapott kétségbeesetten.
- Brr! Ennyi mérges vackot! Felfordul tőle, aki megeszi!
De a Sárkányfűárus leintette a szakácsot.
- Te csak ne beszélj bele! A sárkányok így szeretik! Tudományosan be van bizonyítva! A Sárkányellátó Vállalat szent dolog!”

A barátnőm tanácsa most is bevált, láz lement, a közérzet is szépen javul. Azonban figyelmeztetett, hogy nem szabad siettetni a gyógyulást, maradjak ágynyugalomban és továbbra is maradjak távol a közösségtől, hiszen fertőző vagyok, és nem mindenki olyan szerencsés, hogy pár nap alatt kiheveri az influenzát. Vannak a környezetünkben krónikus betegek, vagy épp kismamák, akiknek egyáltalán nem tenne jót a fertőzés.

Sopánkodva kérdeztem, hogy mégis, mikor vehetem úgy, hogy meggyógyultam? Visszakérdezett, mikor ittam utoljára kávét? Gondolkodnom kellett a válaszon… napokkal ezelőtt, amikor még teljesen egészséges voltam. A válaszom hallatán felnevetett: "Pontosan! Mert a kávé az egészséges emberek itala, amikor betegek vagyunk, egyáltalán nem vágyunk rá. Szóval akkor leszel egészséges, ha kávét iszol."

Tehát most várok. Az influenza miatt napok óta nem bírok enni, úgyhogy végre rám jön egy szoknya, akinek vétek volt eddig is a szekrényben állnia. Várok, hogy mikor húzhatom fel azt szoknyámat, libbenhetek be a munkahelyemre és ordíthatom el magam, hogy „Ki kér kávét?”

S remélem, hogy az emberek kicsit nagyobb felelősséget vállalnak magukért és egymásért, ha betegek, otthon maradnak, és nyugalomban várják, amíg regenerálódik a szervezetük. Ennyi pihenés mindenkinek jár! Közben pedig akár annak is utána olvashatunk, mennyi pozitív hatása van a kávézásnak az emberi szervezetre…