Elemek megjelenítése címkék szerint: nyúl

Tavaszodott. A kerekerdő lakói már nagyon várták, hogy újból a virágos mezőkön játszhassanak kis barátaikkal, Rozikával és Gittával. Vágyakoztak a napfény után és szerették volna már újra hallani Aranka seregét, ahogy kirajzanak a kaptárból és döngicsélve szállnak virágról virágra. Csak egyikük lett egyre idegesebb és nyugtalanabb, ahogy közeledett a húsvét. Kéknyúl gondterhelten járkált odújában és előtte, helyesebben bármerre is járt, szinte fellegek vonultak fölötte. Barátai nem értették, mi történt a mindig vidám, ugri-bugri nyuszival, akit már ide s tova több száz éve, de minimum emberemlékezet óta ismernek.