Most őszintén, Kedves Olvasónőm, Téged hívott már a páciens e mondat után? Engem, és millió nőtársamat nem. Ha igen, akkor Te csak szerencsés vagy, s kivételként tovább erősíted a fenti szabályt.

 Merthogy a „Majd hívlak.” a telefonálást olyan távoli dimenzióba helyezi, amit nem lehet kivárni. Néha a nő tárcsáz, „hiszen azt mondta, hívni fog, én csak megelőzöm” eszmefuttatás után. Ilyenkor általában a másik fél nem veszi fel a telefont, s természetesen nem is hív vissza.

Ne legyünk naivak! Amikor elhangzik ez a mondat, vágjunk vissza! Legyen már vége ennek az álszent történetnek! Igazából itt nem is az a kérdés, hogy fog-e hívni. Tudjuk, hogy nem. Itt az a kérdés, hogy a férfiak tudják-e, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy ez nem fog bekövetkezni? Tehát csak burkoltan, féludvariasan utasítanak el, vagy tisztában vannak vele, hogy a nők már ismerik e mellébeszélést? Itt a lényeg. Miért mondják? Nem tudom. Ők sem.

   Megkérdeztem pár férfit, a válaszok kb. ezek voltak:

   - Akkor úgy gondoltam.

  - Nem akartam megbántani.

  - Ezt szoktuk mondani.

   Mindezen válaszok laza vállvonogatás kíséretében.

Elhatároztam, hogy leszámolok a „Majd hívlak.”-okkal. Legalábbis felveszem velük a harcot. Az elmúlt fél évben háromszor hallottam ezt a mondatot. Előre bocsátom, elvéreztem a küzdelemben.

1. Nem kérdeztem semmit, mert elhittem. Hittem neki, a szavaiban. Szerelmes voltam belé. Tudtam, hogy felhív, hiszen amúgy is szoros kapcsolatban voltunk. E mondata után többé nem hívott magától. Beszéltünk párszor még, de vége lett. E mondattal.

2. Az autós oktatóm. Nem beszéltünk meg pontos időpontot a következő vezetésre, mert siettem a buszhoz. Csak utánam kiáltott, hogy „Majd hívlak!”. Nos, nem hívott. Más esetekben akár naponta is rám csörgött, ha eszébe jutott valami. E mondata után nem. Én tárcsáztam, hogy a szokásos szerda délutáni időpont megfelelő-e neki.

3. Az autószerelőm. A fenti történetek után már élhettem volna némi szövegkritikával. De, gondoltam, itt más a szitu. Jelentem, nem. A „Majd hívlak.”-ra csak egy dolog a jellemző: a valóra nem válás, mindegy, hogy milyen szövegkörnyezetben hangzik el.

Lehettem volna szemfülesebb is, de tényleg megint hittem. Úgy tűnik, e mondattal hitlöketet kapunk a másiktól, még ha csak ideiglenesen is.

Azt mondta, megszerzi a helyzetjelző lámpámhoz azt az izzót, és hív. Így mondta: „Majd hívlak.” A hangsúlyt minden nő hallhatja a fülében csengeni, merthogy ezt csak egyféleképpen lehet kimondani.

 S nem hívott. Több mint egy hetet vártam, amikor végül elöntött a düh. S felhívtam. Nem vette fel. Két  napot vártam a visszahívására, majd tárcsáztam a világ egyetlen olyan pasiját, aki nem mondta még ezt a két szót kamuból nőnek SOHA. Csak akkor mond ilyet, ha komolyan gondolja. A rosszul sikerült randik után a „Sajnálom, nem Téged kereslek.” mondattal köszön el. De ha azt mondja, hogy hív, hívni fog. (Név és cím szerkesztőségünkben.)

Felhívtam hát, a távolság miatt fényképet kért az izzómról s távoktatásban elmondta, miként cseréljem    ki magamnak.

Azóta volt randim. Nagyon nyilvánvaló volt, hogy nem lesz ebből semmi, de végigdolgoztuk.  Megkönnyebbülés volt a tudat, hogy vége és többet nem találkozunk. Gondoltam, itt az idő, hogy visszakérdezzek az ominózus mondat elhangzása után, hiszen itt úgysem veszíthetek:

- Mikor?

- Így görbülj meg?

- Mi lenne, ha inkább én hívnálak?

- Minek?

- Anyád életére esküszöl?

Vártam… s nem. Nem mondta. Csalódottan szálltam ki az autójából, emberileg mégis megnyugodva. Nem kaptam hamis ígéretet.

Merthogy a szavak és azok súlya. Sokat lehet erről olvasni ezen a honlapon.

Megígéri, és várod. Ez a legrosszabb. Direkt megvárattat, mikor tudja, hogy úgysem fog felhívni. Valahol Te is tudod, mégis, tudat alatt, várod. 

Kipróbáltam mindezt munkában is. Amikor olyan partnerekkel beszéltem, akikkel nem szeretnék dolgozni, ösztönösen is kimondtam: „Majd hívlak.” Ugyanolyan hamisan csengett, mint a magánéletben… S jelentem, a férfiak tudják az igazságot. Persze, hogy tudják, hiszen az ő igazságuk! Férfiak sosem hívtak vissza felháborodottan, hogy elmaradt a jelzésem. A nők igen. Ők kicsit szemrehányóan közlik velem, vagyis hívnak fel pár nap elteltével, hogy „Nem hívtál.”

Nincs is ebből semmi.

Legalább megoldottuk a rejtélyt. Remélem a férfiak ezt nem olvassák, s nem fejlesztenek ki sutyiban új tolvajnyelvet.

Minden nőnek azt tanácsolom, hogy tegyük azt, amihez a legjobban értünk: legyen elváláskor miénk az utolsó szó.

Az utolsó két szó.