Szabadföldbe helyezés előtt a kinti lépcsőn tartom pár hetet, hogy folyamatosan szokja az időjárást, illetve hirtelen jött hideg esetén vissza tudjam vinni a házba. A járókelők mindig csodálkozva kérdezik, hogy „Nahát, Neked virít a Kála?” Elmondom nekik, hogy igen, csak ki kell ültetni, mire azt válaszolják, hogy majd ősszel kérnek tőlem tövet. Kiültetem, ezt követően a Kála levelei folyamatosan elszáradnak, pár hétre mindene eltűnik, majd szép lassan újra kihajt. A járókelők sosem jönnek el a Kála-tövükért, amikor meglátják levelei pusztulását, elmegy tőle a kedvük. Azt hiszem, az emberek nem értik a Kála valódi lényegét, a Kála ilyenkor nem meghal, hanem megújul és erőt gyűjt a tavaszi virágzáshoz.

Ismerősöm a pincében telelteti, vízben úsztatva és bőséggel ontja virágait. Bevallom, ehhez még nem kaptam kedvet, de a Kála földben tartását érintő tippeket szívesen megosztom Önökkel:

Eredete: latin neve is utal eredetére ("aethiopica"), Etiópiából származik.
Pihentetést igényel, erre legjobb időszak az augusztus–szeptember, ilyenkor 6–8 hétig ne öntözzük. (Nálam ezt pótolja a virágok elszáradását követő szabadföldbe ültetés.)
Szaporítás: a pihentetett tövek átültetésekor a legcélszerűbb szétdarabolni a töveket.
Pihentetés után mérsékelten, majd begyökeresedés után a szemlátomást aktív fejlődés korszakában bőséges öntözést igényel.
Fényigénye: a világos, gyengén napsütötte helyet szereti. A forró napsütést nem viseli el.
Öntözés: növekedése idején tartsuk mindig nedvesen a földjét.
Hőmérséklet: az átlagos hőmérsékletet szereti, télen 10 C körüli hőmérsékletet igényel, ilyenkor óvatosabban locsoljuk.
Páratartalom: szereti, ha száraz, meleg helyen megpermetezzük a leveleit, nyáron akár sekély kerti tóba is tehetjük.

A hagyományos fehér virág mellett már sárga, lila, pink, bordó színekkel is találkozhatunk, utóbbiak kisebb méretűek a fehérnél, és személyes tapasztalatom az, hogy kevésbé életképesek.