Miért?
Kettős cél vezetett: mozogni, átmozgatni az ülőmunkától köldöktől térdig tartó formátlanodni kezdő részt; s legalább ennyire fontos volt, hogy a női energiák erősítése céljából nőies legyen a választott mozgásforma.

Hogyan?
Költözéseim során gazdátlanul hánykolódtak vonatokon és teherautókon a hastánc DVD-im, aztán gyökeret eresztettem és felkerültek végleges helyükre, a polcra. Majd egyszer leemeltem őket onnan… A szekrény mélyéről pedig legnagyobb meglepetésemre egy hastánc kendő is előkerült (tudják, amelyeken az érmékre emlékeztető valamik lógnak s finoman rezegnek a mozgástól).
Szóval itthon, tükör előtt, ingyen. Fontos rész a tükör, hiszen látom magam, az apró változásokat, a formásodást. Nagyobb lett az önbecsülésem. Könnyebb elfogadni magam.

Hátránya:
- Függőséget okoz. Ez komoly! Egy hónapig csak esténként fél órát táncoltam, aztán dupláztam, mert szükségét éreztem.

- Akik tudják mivel töltöm a reggelek és az esték egy részét, azt mondják rám, hogy kitartó vagyok. Pedig nem. Egyszerűen szükségem van a reggeli és az esti mozgásra. Akkor is megcsinálom, ha, éjjel érkezem haza, ha náthás vagyok vagy menstruációs görcsök kínoznak – bár ezek épp a hastánc miatt egyre kevésbé jellemzőek.

Előnyei:

Testi:
- Jobb tartás! (Miután kiépültek azok az izmok, amelyek ezt lehetővé teszik..)

- Lágyabb, nőiesebb, kecsesebb mozgás

- Hajlékonyság

- Feszesebb bőr

- Menstruációs görcs csak egyszer volt azóta, ez érthető, hiszen nagymértékben átmozgatom az érintett izmokat

- Kevesebb stressz! A klasszikus stressztároló pontok (nyak, hát) alapos és rendszeres átdolgozása, a nyújtások segítenek az izomgörcsök feloldásában

- Testtudatosság növelése, ami kapcsolódik az előző ponthoz: rögtön érezhető, amint jön a stressz és befészkelné magam a vállaimba, ekkor felteszem a kérdést: megéri az adott dolog? A válasz általában az, hogy NEM!

- Testrészek, izomcsoportok külön mozgatása

- Az arckifejezés a tükör előtt kontroll alá kerül, illetve több mosoly

- Figyelni kell a légzést – ennek testi és lelki előnyeiről könyvtárnyi irodalom látott már napvilágot

- Kilogrammokban kifejezve az elmúlt egy évet, kevés a változás, – 8 kg, azonban centiméterekben és ruhaméretben annál jelentősebb. Ráadásul nőies formák alakulnak ki.

Lelki:
- A zene és a tánc a felszabadultság érzését növeli

- Rugalmasabb hozzáállás az élet kihívásaihoz

- Kitartóképesség növekedik

- Sikerélményt ad: egyre több gyakorlatot tudok végigcsinálni, a mennyiség után pedig fontos lesz a minőség: egyre szebb, kecsesebb mozdulatok

- Magabiztosság és önbizalom-növelés: az ember lánya csinosabbnak érzi magát és ezt tovább növeli már annak a tudata, hogy ez még inkább így lesz

- Emberi kapcsolataink – ismét – megmérettetnek. Gondolunk néha arra, hogy mennyire beszédesek szavaink s tetteink mellett az is, amiről nem beszélünk és amit nem teszünk meg? A férfiaknak könnyen megy, de a hölgyek közül csak az irigykedéstől mentes nő ismerőseim tudják kinyilvánítani, hogy észrevették rajtam a pozitív változásokat s azt is megkérdezik minek köszönhető. Ezt ezúton is köszönöm, mert a jóérzés mellett az ő észrevételeik, visszajelzéseik és saját tapasztalataim alapján készült el ez a ’leltár’.

Honnan van rá időm?

A klasszikus kérdés, ahogyan a kifogások is, amiket a rendszeres mozgást érintő elutasító válaszunkhoz szoktunk biggyeszteni. Időm onnan van rá, hogy MÁSHONNAN ELVESZEM, hiszen egy nap mindannyiunk számára 24 órából áll. Mivel nincs tv-m és hidegen hagy a közösségi média, innen nem tudtam elcsípni időt, de akiknek az életében ez a két kategória még létezik, javaslom átgondolásra. Kevesebbet beszélek személyesen és telefonon is, a megmaradó időmennyiséget fordítom át a hastánc gyakorlataiba, ráadásul mivel nem hallgatom mások panaszkodásait, a mentális terhem is könnyebb. És bevallom, kevesebbet takarítok, mert nagy felismerés volt számomra, hogy lelki békém elérése és nem a kosz miatt takarítottam mániákusan, az így megnyert idő szintén a hastáncra fordítódik. Azt szokták mondani, mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ezt úgy pontosítanám, hogy arra van ideje, amit a tudatszintje diktál.

Remélem sikerült kedvet ébresztenem a napi rendszerességű mozgáshoz, még ha nem is a hastánchoz, bár ne felejtsük el Gabriel García Márquez szavait:
„Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.”